HU/SB 6.6.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- tataḥ prācetaso ’siknyām
- anunītaḥ svayambhuvā
- ṣaṣṭiṁ sañjanayām āsa
- duhitṝḥ pitṛ-vatsalāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; tataḥ—ezután az eset után; prācetasaḥ—Dakṣa; asiknyām—Asiknī nevű feleségének; anunītaḥ—megbékítette; svayambhuvā—az Úr Brahmā; ṣaṣṭim—hatvan; sañjanayām āsa—nemzett; duhitṝḥ—leányok; pitṛ-vatsalāḥ—mindanynyian nagyon ragaszkodtak apjukhoz.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Ezután az Úr Brahmā kérésére Prajāpati Dakṣa — akit Prācetasának is neveztek — hatvan leányt nemzett felesége, Asiknī méhében. Valamennyien nagyon ragaszkodtak apjukhoz.
MAGYARÁZAT
A fiainak elvesztésével kapcsolatos események után Dakṣa sajnálta, hogy félreértése támadt Nārada Munival. Az Úr Brahmā ekkor meglátogatta Dakṣát, és azt parancsolta neki, hogy ismét nemzzen gyermekeket. Ez alkalommal Dakṣa nagyon vigyázott, hogy leányokat nemzzen, s ne fiúkat, s így Nārada Muni ne zavarhassa meg őket azzal, hogy a lemondott rend elfogadására biztatja őket. Nők nem léphetnek a lemondott életrendbe. Nekik az a feladatuk, hogy legyenek hűségesek a férjükhöz, mert ha a férj méltó a felszabadulásra, vele együtt a feleség is eléri majd a felszabadulást. Ahogy a śāstra elmondja, a férj jámbor cselekedeteinek eredményeiből a feleség is részesül. A nő kötelessége tehát az, hogy legyen nagyon erkölcsös, és legyen hűséges a férjéhez. Így minden külön erőfeszítés nélkül részesül majd abból az áldásból, amit a férje kap.