HU/SB 7.10.38


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


38. VERS

tāv ihātha punar jātau
śiśupāla-karūṣa-jau
harau vairānubandhena
paśyatas te samīyatuḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tau—mindketten; iha—ebben az emberi társadalomban; atha—ily módon; punaḥ—újra; jātau—megszülettek; śiśupāla—Śiśupāla; karūṣa-jau—Dantavakra; harau—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; vaira-anubandhena—azon kötelék által, hogy az Urat ellenségnek tekintették; paśyataḥ—nézted; te—miközben te; samīyatuḥ—belemerült vagy belehatolt az Úr lótuszlábába.


FORDÍTÁS

Aztán ismét világra jöttek az emberi társadalomban mint Śiśupāla és Dantavakra, s továbbra is ellenségként tekintettek az Úrra. Ők voltak azok, akik szemed láttára az Úr testébe merültek.


MAGYARÁZAT

Vairānubandhena. Az Úr ellenségének lenni szintén áldásos az élőlény számára. Kāmād dveṣād bhayāt snehād. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt javasolja, hogy akár kéjes vággyal, akár dühösen, félelemből vagy az Úrra irigyen, mindenképpen (tasmāt kenāpy upāyena (SB 7.1.32)) ragaszkodnunk kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, s végül el kell érnünk a célt: haza kell térnünk, vissza Istenhez. Mit mondhatnánk akkor arról, aki a szolgájaként, a barátjaként, az apjaként, az anyjaként vagy a kedveseként áll kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével?