HU/SB 7.10.39
39. VERS
- enaḥ pūrva-kṛtaṁ yat tad
- rājānaḥ kṛṣṇa-vairiṇaḥ
- jahus te ’nte tad-ātmānaḥ
- kīṭaḥ peśaskṛto yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
enaḥ—ez a bűnös tett (a Legfelsőbb Úr gyalázása); pūrva-kṛtam—az előző életekben elkövetett; yat—ami; tat—az; rājānaḥ—királyok; kṛṣṇa-vairiṇaḥ—mindig Kṛṣṇa ellenségeiként cselekedve; jahuḥ—feladták; te—mindegyikük; ante—a halál pillanatában; tat-ātmānaḥ—ugyanazt a lelki testet és formát elérve; kīṭaḥ—egy féreg; peśaskṛtaḥ—(rabul ejtve) egy fekete méh által; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Nemcsak Śiśupāla és Dantavakra érték el a felszabadulást a haláluk pillanatában, de sok-sok más király is, akik Kṛṣṇa ellenségeiként cselekedtek. Mivel az Úrra gondoltak, ugyanolyan lelki testet és formát kaptak, mint amilyen az Úré, ahogyan azok a férgek, melyeket a fekete méh rabul ejt, szintén méhtestbe kerülnek.
MAGYARÁZAT
Ez a vers elmagyarázza a yoga-meditáció misztériumát. A valódi yogīk szívük mélyén mindig Viṣṇu formáján meditálnak. Haláluk pillanatában ezért úgy hagyják el a testüket, hogy közben Viṣṇu formájára gondolnak, és így Viṣṇulokára, Vaikuṇṭhalokára kerülnek, ahol ugyanolyan külsőt kapnak, mint az Úré. A Hatodik Énekben már láttuk, hogy amikor a viṣṇudūták eljöttek a Vaikuṇṭháról, hogy felszabadítsák Ajāmilát, éppen olyanok voltak, mint Viṣṇu, négy karral és a Viṣṇuéval azonos külsővel. Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy ha valaki gyakorolja, hogyan kell Viṣṇura gondolni, és a halála pillanatában mélyen Rá gondol, akkor hazatér, vissza Istenhez. Még Kṛṣṇa ellenségei is, akik rettegve (bhaya) gondoltak Kṛṣṇára — például Kaṁsa király — az Úréhoz hasonló lelki azonosságú testet kaptak.