HU/SB 7.15.17
Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - TIZENÖTÖDIK FEJEZET: Utasítások a civilizált emberi lények számára
17. VERS
- sadā santuṣṭa-manasaḥ
- sarvāḥ śivamayā diśaḥ
- śarkarā-kaṇṭakādibhyo
- yathopānat-padaḥ śivam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sadā—mindig; santuṣṭa-manasaḥ—annak, aki önmagában elégedett; sarvāḥ—minden; śiva-mayāḥ—kedvező; diśaḥ—minden irányban; śarkarā—kavicsoktól; kaṇṭaka-ādibhyaḥ—és tüskéktől stb.; yathā—mint; upānat-padaḥ—akinek jó cipője van; śivam—nem veszélyes (kedvező).
FORDÍTÁS
Akinek a lábán jó cipő van, azt nem fenyegeti veszély még akkor sem, ha kavicsokon és tüskéken jár. Számára minden kedvező. Ehhez hasonlóan aki mindig elégedett önmagában, az sohasem szenved, sőt bármerre jár, boldogságot érez.