HU/SB 7.15.35
35. VERS
- kāmādibhir anāviddhaṁ
- praśāntākhila-vṛtti yat
- cittaṁ brahma-sukha-spṛṣṭaṁ
- naivottiṣṭheta karhicit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāma-ādibhiḥ—különféle kéjes vágyak; anāviddham—nincsenek rá hatással; praśānta—nyugodt és békés; akhila-vṛtti—minden tekintetben vagy minden cselekedetben; yat—az, ami; cittam—tudat; brahma-sukha-spṛṣṭam—transzcendentális helyzetben van és örök gyönyört élvez; na—nem; eva—valójában; uttiṣṭheta—ki tud jönni; karhicit—bármikor.
FORDÍTÁS
Amikor az ember tudatát nem szennyezik be a kéjes anyagi vágyak, minden tettét nyugodtan és békésen végzi, mert örök, gyönyörteli életet él. Ha valaki egyszer eljut erre a síkra, többé nem tér vissza az anyagi cselekedetekhez.
MAGYARÁZAT
A brahma-sukha-spṛṣṭhamról a Bhagavad-gītā szintén ír (BG 18.54):
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- samaḥ sarveṣu bhūteṣu
- mad-bhaktiṁ labhate parām
„Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban transzcendentális cselekedetekbe fog, vagyis odaadó szolgálatot végez az Úrnak.” Amikor valaki felemelkedik a brahma-sukha, a transzcendentális gyönyör transzcendentális síkjára, általában soha többé nem esik le. Ha azonban valaki nem végez odaadó szolgálatot, minden esély megvan arra, hogy visszatér az anyagi síkra. Āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ patanty adho ’nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ (SB 10.2.32): még ha valaki fel is emelkedik a brahma-sukha, a transzcendentális boldogság síkjára, innen is visszaeshet az anyagi síkra, ha nem végez odaadó szolgálatot.