HU/SB 7.15.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

yaḥ pravrajya gṛhāt pūrvaṁ
tri-vargāvapanāt punaḥ
yadi seveta tān bhikṣuḥ
sa vai vāntāśy apatrapaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ—aki; pravrajya—végleg befejezve és az erdőbe vonulva (mert a transzcendentális gyönyör állapotában van); gṛhāt—otthonról; pūrvam—először; tri-varga—a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés három elve; āvapanāt—a földből, ahová elvetették; punaḥ—újra; yadi—ha; seveta—fogadja el; tān—anyagi cselekedetek; bhikṣuḥ—aki a sannyāsa rendbe lépett; saḥ—az az ember; vai—valójában; vānta-āśī—aki a saját hányadékát eszi; apatrapaḥ—gyalázatos módon.


FORDÍTÁS

Aki a sannyāsa rendbe lép, az lemond az anyagi cselekedetek három elvéről    —    a vallásról, az anyagi gyarapodásról és az érzékkielégítésről    —,    melyeket a családos élet során követett. Aki elfogadja a sannyāsa rendet, de aztán újra visszatér az efféle materialista cselekedetekhez, azt vāntāśīnak nevezik, olyan embernek, aki a saját hányadékát eszi. Az ilyen ember valóban szégyentelen.


MAGYARÁZAT

Az anyagi cselekedeteket a varṇāśrama-dharma intézménye szabályozza. Varṇāśrama-dharma nélkül az anyagi tettek állati életet jelentenek. De még ha emberi életet él is valaki, a varṇa és āśrama    —    brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa    —    elveinek követése során végül el kell fogadnia a sannyāsát, a lemondott rendet, mert egyedül a lemondott rendbe lépve érheti el a brahma-sukhát, a transzcendentális boldogságot. A brahma-sukhát elérve az ember többé nem vonzódik a kéjes vágyakhoz. Ha valakit többé nem zavarnak meg a nemi életre irányuló kéjes vágyak, alkalmassá válik arra, hogy sannyāsī legyen. Másképp azonban nem szabad a sannyāsa rendbe lépnie. Aki még nem érett arra, hogy a sannyāsa rendbe lépjen, mégis megteszi, minden valószínűség szerint újra vonzódni fog a nőkhöz és a kéjes vágyakhoz, és így ismét úgynevezett gṛhastha lesz, azaz áldozatul esik a nőknek. Az ilyen ember rendkívül szégyentelen, és vāntāśīnak nevezik, ami azt jelenti, hogy megeszi, amit már egyszer kihányt. Az ilyen élet kétségtelenül elítélendő. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban ezért mi azt tanácsoljuk, hogy a sannyāsīk és brahmacārīk szigorúan tartózkodjanak a nők társaságától, hogy ne fordulhasson elő, hogy a kéjes vágyak áldozataiként újra elbukjanak.