HU/SB 7.15.37
37. VERS
- yaiḥ sva-dehaḥ smṛto ’nātmā
- martyo viṭ-kṛmi-bhasmavat
- ta enam ātmasāt kṛtvā
- ślāghayanti hy asattamāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaiḥ—olyan sannyāsīk által, akik; sva-dehaḥ—saját testüket; smṛtaḥ—tekintik; anātmā—különbözik a lélektől; martyaḥ—meg kell halnia; viṭ—ürülékké válik; kṛmi—férgekké; bhasma-vat—vagy hamuvá; te—az ilyen emberek; enam—ezt a testet; ātmasāt kṛtvā—ismét az önvalóval azonosítani; ślāghayanti—nagyon fontosnak tekintve dicsőítik; hi—valójában; asat-tamāḥ—a legnagyobb gazemberek.
FORDÍTÁS
Azokat a sannyāsīkat, akik először úgy néznek a testre, mint ami elkerülhetetlenül meg fog halni, s akkor ürülékké, férgekké vagy hamuvá válik, ám akik aztán újra fontosságot tulajdonítanak ennek a testnek, s úgy dicsőítik, mintha az önvaló lenne, a legnagyobb gazembereknek kell tekintenünk.
MAGYARÁZAT
Sannyāsī az, aki a tudás fejlett szintjére eljutva tisztán megértette, hogy a Brahman — ő maga, a személy — a lélek, s nem pedig a test. Aki ezt megértette, az a sannyāsa rendbe léphet, mert az „ahaṁ brahmāsmi” helyzetében van. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54). Az ilyen ember, aki többé nem bánkódik a teste fenntartása miatt, s nem is vágyik arra, hogy fenntartsa a testét, valamint aki minden élőlényt szellemi léleknek tekint, elkezdheti az Úr odaadó szolgálatát. Ha valaki nem kezd hozzá az Úr odaadó szolgálatához, hanem teljesen alaptalanul Brahmannak vagy Nārāyaṇának tekinti magát, mert nem érti meg tökéletesen azt, hogy a lélek és a test különbözik egymástól, kétségtelenül el fog bukni (patanty adhaḥ). Az ilyen ember újra fontosnak véli a testet. Indiában számtalan sannyāsī van, akik a test fontosságát hangsúlyozzák. Néhányan a szegény emberek testének tulajdonítanak különleges fontosságot, daridra-nārāyaṇának tekintve őket, mintha Nārāyaṇának anyagi teste lenne, mások pedig a test társadalmi helyzetének fontosságát hangsúlyozzák mint brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra. Az ilyen sannyāsīk számítanak a legnagyobb gazembereknek (asattamāḥ). Valamennyien szégyentelenek, mert még nem értették meg a különbséget a test és a lélek között, s ehelyett a brāhmaṇa testét brāhmaṇának tekintik. A brahmanizmus (brāhmaṇya) a Brahmanról szóló tudásból áll. A brāhmaṇa teste azonban valójában nem Brahman, és ugyanígy a test se nem gazdag, se nem szegény. Ha a szegény ember teste daridra-nārāyaṇa lenne, az azt jelentené, hogy a gazdag emberé ezzel ellentétben dhanī-nārāyaṇa lenne. Azokat a sannyāsīkat tehát, akik nem tudják, hogy mit jelent Nārāyaṇa, s akik a testet Brahmannak vagy Nārāyaṇának tekintik, ez a vers asattamāḥnak, a legszörnyűségesebb gazembereknek nevezi. A testi életfelfogást követve az ilyen sannyāsīk számtalan tervet készítenek, hogy a testet szolgálják. Nevetséges missziókat alapítanak, amelyek úgynevezett vallásos tevékenységet végeznek, hogy félrevezessék az emberi társadalmat. Ezeket a sannyāsīkat ez a vers apatrapaḥnak és asattamāḥnak nevezi, ami azt jelenti, hogy szégyentelenek, s elbuktak a lelki élet útján.