HU/SB 7.15.6
6. VERS
- devarṣi-pitṛ-bhūtebhya
- ātmane sva-janāya ca
- annaṁ saṁvibhajan paśyet
- sarvaṁ tat puruṣātmakam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deva—a félisteneknek; ṛṣi—szentek; pitṛ—ősatyák; bhūtebhyaḥ—az élőlények általában; ātmane—rokonok; sva-janāya—családtagok és barátok; ca—és; annam—ételek (prasāda); saṁvibhajan—felajánlva; paśyet—lássa; sarvam—mind; tat—őket; puruṣa-ātmakam—az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban.
FORDÍTÁS
Ajánljunk fel prasādát a félisteneknek, a szenteknek, az ősatyáinknak, a közönséges embereknek, családunk tagjainak, rokonainknak és barátainknak, mindannyiukat az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktáinak tekintve.
MAGYARÁZAT
Ahogyan ez a vers elmondja, minden élőlényt a Legfelsőbb Úr szerves részének tekintve mindenkinek ajánlatos prasādát osztania. Még amikor szegény embereket etetünk, akkor is prasādát kell osztanunk. A Kali-yugában szinte nincs olyan év, hogy ne lenne élelemhiány, s a filantrópok rendkívül sokat költenek a szegények etetésére. Ennek érdekében találták ki a daridra-nārāyaṇa-sevā kifejezést is. Ez tilos. Bőségesen kell prasādát osztanunk, mindenkit a Legfelsőbb Úr részének tekintve, de nem szabad bűvészkednünk a szavakkal, hogy egy szegény emberből Nārāyaṇát csináljunk. Mindenki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral, de nem szabad tévedésből azt gondolni, hogy amiatt, hogy valaki kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa lett belőle. Az ilyen māyāvāda filozófia rendkívül veszélyes, különösen egy bhakta számára. Śrī Caitanya Mahāprabhu éppen ezért szigorúan megtiltotta számunkra, hogy a māyāvādī filozófusokkal társuljunk. Māyāvādi-bhāṣya śunile haya sarva-nāśa: ha valaki a māyāvāda filozófiával társul, odaadó élete pusztulásra van ítélve.