HU/SB 7.15.66


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


66. VERS

yad yasya vāniṣiddhaṁ syād
yena yatra yato nṛpa
sa teneheta kāryāṇi
naro nānyair anāpadi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—bármi; yasya—egy embernek; —akár; aniṣiddham—nem tiltott; syāt—úgy van; yena—amilyen eszközök által; yatra—helyen és időben; yataḥ—amiből; nṛpa—ó, király; saḥ—egy ilyen ember; tena—ezzel a folyamattal; īheta—végezze; kāryāṇi—előírt cselekedetek; naraḥ—egy ember; na—nem; anyaiḥ—más utak által; anāpadi—ha nincs veszély.


FORDÍTÁS

Ó, Yudhiṣṭhira király! Megszokott körülmények között, amikor nem fenyeget veszély, az embernek az életben betöltött helyzete szerint előírt kötelességeit kell végeznie, kizárólag azokkal az eszközökkel, olyan igyekezettel és folyamatokkal, s azon a helyen, amely nem tilos a számára.


MAGYARÁZAT

Ez az utasítás valamennyi embernek szól, az élet minden szintjén. A társadalmat általában brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra, śūdrákra, brahmacārīkra, vānaprasthákra, sannyāsīkra és gṛhasthákra osztják. Mindenkinek a helyzete szerint kell cselekednie, és meg kell próbálnia elégedetté tenni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert ez teszi majd sikeressé az életét. Naimiṣāraṇya erdejében ugyanez a tanítás hangzott el:

ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
svanuṣṭhitasya dharmasya
saṁsiddhir hari-toṣaṇam

„Ó, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának előírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Úr Harinak.” (SB 1.2.13) Mindenkinek a kötelességei szerint kell cselekednie, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s akkor mindenki nagyon boldog lesz.