HU/SB 7.3.14
14. VERS
- iti vijñāpito devair
- bhagavān ātmabhūr nṛpa
- parito bhṛgu-dakṣādyair
- yayau daityeśvarāśramam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ti—így; vijñāpitaḥ—tájékoztatták; devaiḥ—a félistenek; bhagavān—a leghatalmasabb; ātma-bhūḥ—az Úr Brahmā, aki a lótuszvirágból született; nṛpa—ó, király; paritaḥ—körülvéve; bhṛgu—Bhṛgu; dakṣa—Dakṣa; ādyaiḥ—és mások által; yayau—ment; daitya-īśvara—Hiraṇyakaśipunak, a Daityák királyának; āśramam—a lemondás helyszínére.
FORDÍTÁS
Ó, király! Miután a hatalmas Úr Brahmā meghallgatta a félisteneket, Bhṛgu, Dakṣa és más nagy bölcsek társaságában azonnal útnak indult oda, ahol Hiraṇyakaśipu a vezekléseit és lemondásait végezte.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā arra várt, hogy Hiraṇyakaśipu lemondásai beérjenek, s elmehessen hozzá, valamint felajánlhassa neki áldásait, Hiraṇyakaśipu vágyainak megfelelően. Most élt az alkalommal, hogy valamennyi félisten és nagy szent vele volt, s útnak indult, hogy megadja Hiraṇyakaśipunak az áldást, amire vágyott.