HU/SB 7.3.13
13. VERS
- tavāsanaṁ dvija-gavāṁ
- pārameṣṭhyaṁ jagat-pate
- bhavāya śreyase bhūtyai
- kṣemāya vijayāya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tava—tiéd; āsanam—helyzet a trónon; dvija—a brahminikus kultúráé vagy a brāhmaṇáké; gavām—a teheneké; pārameṣṭhyam—legfelsőbb; jagat-pate—ó, univerzum ura; bhavāya—hogy tökéletesítse; śreyase—a végső boldogság érdekében; bhūtyai—a gazdagság gyarapításáért; kṣemāya—a fennmaradásért és a szerencséért; vijayāya—a győzelemért és a tekintély emeléséért; ca—és.
FORDÍTÁS
Ó, urunk, Brahmā! Az univerzumban betöltött helyzetedben kétségtelenül áldást hozol mindenkire, különösen a tehenekre és a brāhmaṇákra. Egyre inkább dicsőíthetjük a brahminikus kultúrát és a tehénvédelmet, s így egyre nagyobb anyagi boldogság, gazdagság és szerencse vár ránk. Ha azonban a balsors úgy hozza, hogy Hiraṇyakaśipu foglalja el a helyedet, akkor mindennek vége.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a dvija-gavāṁ pārameṣṭhyam szavak a brāhmaṇák, a brahminikus kultúra és a tehenek kimagasló helyzetére utalnak. A védikus kultúrában alapvető fontossága van a tehenek és a brāhmaṇák jólétének. A brahminikus kultúra és a tehénvédelem fejlesztése érdekében tett megfelelő elrendezések nélkül az egész államvezetésre pokol vár. A félistenek nagyon aggódtak, mert attól féltek, hogy Hiraṇyakaśipu Brahmā helyzetére fog törni. Hiraṇyakaśipu jól ismert démon volt, s a félistenek tudták, hogy ha démonok és rākṣasák töltik be a legmagasabb rangokat, akkor búcsút mondhatnak a brahminikus kultúrának és a tehénvédelemnek. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 5.29) elmondja, minden dolog eredeti tulajdonosa az Úr Kṛṣṇa (bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram). Az Úr éppen ezért pontosan tudja, hogyan javítson az élőlények anyagi helyzetén az anyagi világban. Minden univerzumban van egy Brahmā, aki az Úr Kṛṣṇa nevében cselekszik. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.1.1) is megerősíti (tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye). A legfőbb teremtő minden brahmāṇḍában az Úr Brahmā, aki átadja a védikus tudást tanítványainak és fiainak. A királynak vagy a legfelsőbb uralkodónak minden bolygón Brahmā képviselőjének kell lennie. Ha tehát egy rākṣasa, egy démon kerül Brahmā pozíciójába, akkor az univerzum teljes irányítása romba dől, különösen pedig a brahminikus kultúra és a tehenek védelmezése. A félistenek előre látták e fenyegető veszélyt, ezért az Úr Brahmāhoz mentek, hogy megkérjék, tegyen azonnal lépéseket, s hiúsítsa meg Hiraṇyakaśipu tervét.
A teremtés kezdetén az Úr Brahmāt megtámadta két démon — Madhu és Kaiṭabha —, de Kṛṣṇa megmentette őt. Kṛṣṇát emiatt madhu-kaiṭabha-hantṛnak nevezik. Most Hiraṇyakaśipu akarta Brahmā posztját elfoglalni. Az anyagi világ olyan hely, ahol néha még az Úr Brahmā helyzetét is veszély fenyegeti, a közönséges élőlényekéről nem is szólva. Hiraṇyakaśipu előtt még senki sem próbált az Úr Brahmā helyzetére törni, de Hiraṇyakaśipu olyan hatalmas démon volt, hogy ezt akarta.
A bhūtyai szó azt jelenti, hogy „a gazdagság gyarapítása érdekében”, a śreyase szó pedig a végső hazatérésre utal, vissza Istenhez. A lelki fejlődés során az ember anyagi helyzete egyre javul. Ezzel egy időben szabaddá válik előtte a felszabadulás útja, s megszabadul az anyagi kötelékektől. Ha valaki gazdag, ám emellett fejlett lelki szinten is áll, gazdagsága sohasem csökken. Az ilyen lelki áldást ezért bhūtinak vagy vibhūtinak nevezik. Ezt Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.41). Yad yad vibhūtimat sattvaṁ... mama tejo-’mśa-sambhavam: ha egy bhakta fejlődik a lelki tudatban, és így anyagi szempontból is meggazdagszik, helyzetét az Úr különleges ajándékának kell tekintenie. Az ilyen jólétet sohasem szabad anyaginak vélni. Jelenleg — különösen a Föld bolygón — rendkívüli mértékben lecsökkent az Úr Brahmā befolyása, és Hiraṇyakaśipu képviselői — a rākṣasák és a démonok — vették át az irányítást. Így aztán senki sem védelmezi a brahminikus kultúrát és a teheneket, ami pedig a jólét alapvető feltétele. Ez a kor nagyon veszélyes, mert a társadalmat démonikus rākṣasák vezetik.