HU/SB 7.3.21
21. VERS
- tatas ta āśiṣaḥ sarvā
- dadāmy asura-puṅgava
- martasya te hy amartasya
- darśanaṁ nāphalaṁ mama
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—emiatt; te—neked; āśiṣaḥ—áldások; sarvāḥ—mindent; dadāmi—adni fogok; asura-puṅgava—ó, legkiválóbb asura; martasya—annak, akinek meg kell halnia; te—mint te; hi—valójában; amartasya—annak, aki nem hal meg; darśanam—az, hogy láttál; na—nem; aphalam—eredménytelen; mama—enyém.
FORDÍTÁS
Ó, legkiválóbb asura! Kész vagyok hát minden áldást megadni neked, amit csak kívánsz. A félistenek mennyei világához tartozom, akik nem halnak meg úgy, mint az emberi lények. Ezért bár halandó vagy, nem lesz hiábavaló, hogy láttál engem.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy az emberi lények és az asurák halandók, a félistenek azonban halhatatlanok. Azok a félistenek, akik az Úr Brahmāval a Satyalokán élnek, a pusztulás idején jelenlegi testükben a Vaikuṇṭhalokára mennek. Hiraṇyakaśipu ugyan szigorú lemondásokat végzett, az Úr Brahmā mégis megjósolta, hogy meg kell halnia — nem válhat halhatatlanná, és még a félistenekkel egyenlő szintre sem emelkedhet. A nagy lemondások és vezeklések, amelyeket oly sok éven át végzett, nem védik meg a haláltól. Ezt jósolta meg az Úr Brahmā.