HU/SB 8.20.9
9. VERS
- sulabhā yudhi viprarṣe
- hy anivṛttās tanu-tyajaḥ
- na tathā tīrtha āyāte
- śraddhayā ye dhana-tyajaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
su-labhāḥ—nagyon könnyen elért; yudhi—a csatatéren; vipra-ṛṣe—ó, legkiválóbb brāhmaṇa; hi—valójában; anivṛttāḥ—nem félve a harctól; tanu-tyajaḥ—és így életüket áldozva; na—nem; tathā—mint; tīrthe āyāte—egy olyan szent érkeztekor, aki szent helyeket teremt; śraddhayā—hittel és odaadással; ye—azok, akik; dhana-tyajaḥ—le tudnak mondani összegyűjtött vagyonukról.
FORDÍTÁS
Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Sok férfi áldozta életét a csatatéren, nem rettegve a harctól, de csak kevesen kapták meg azt a lehetőséget, hogy megtakarított vagyonukat nagy hittel egy olyan szentnek adhassák, aki szent helyeket teremt.
MAGYARÁZAT
Sok kṣatriya áldozta már fel az életét a csatában a nemzetéért, de olyat aligha találunk, aki lemondott volna minden tulajdonáról és vagyonáról, s egy olyan személynek ajándékozta volna, aki méltó volt rá. A Bhagavad-gītā (BG 17.20) kijelenti:
- dātavyam iti yad dānaṁ
- dīyate ’nupakāriṇe
- deśe kāle ca pātre ca
- tad dānaṁ sāttvikaṁ smṛtam
„Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.” A megfelelő helyen történő adományozást tehát sāttvikának nevezik. A jóság kötőerejében történő adományozás fölött a transzcendentális adományozás áll, amelynek során mindent feláldozunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvéért. Vāmanadeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége adományt kérni jött Bali Mahārājához. Kell-e ennél jobb lehetőség az adományozásra? Bali Mahārāja éppen ezért habozás nélkül úgy döntött, hogy megadja az Úrnak, amit csak akar. Az embernek számtalan alkalma nyílhat arra, hogy feláldozza az életét a csatatéren, ilyen lehetőséget azonban csak nagyon kevesen kapnak.