HU/SB 8.5.27
27. VERS
- vipaścitaṁ prāṇa-mano-dhiyātmanām
- arthendriyābhāsam anidram avraṇam
- chāyātapau yatra na gṛdhra-pakṣau
- tam akṣaraṁ khaṁ tri-yugaṁ vrajāmahe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vipaścitam—a mindentudónak; prāṇa—hogyan működik az életerő; manaḥ—hogyan működik az elme; dhiya—hogyan működik az értelem; ātmanām—minden élőlénynek; artha—az érzékek tárgyai; indriya—az érzékek; ābhāsam—tudás; anidram—mindig éber, és mentes a tudatlanságtól; avraṇam—nincs anyagi teste, amely fájdalmaknak és örömöknek van kitéve; chāyā-ātapau—menedéke mindazoknak, akik a tudatlanságtól szenvednek; yatra—ahol; na—nem; gṛdhra-pakṣau—részrehajlás bármilyen élőlény iránt; tam—Neki; akṣaram—csalhatatlan; kham—mindent átható, mint az ég; tri-yugam—hat fenségével megjelenik három yugában (a Satya, Tretā és Dvāpara yugában); vrajāmahe—menedéket keresek.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlenül és közvetve mindenről — az életerőről, az elméről és az értelemről egyaránt — tudja, hogyan működik az Ő irányítása alatt. Ő világít meg mindent, és nem jellemzi tudatlanság. Nincsen anyagi teste, amely ki lenne téve korábbi tettei visszahatásainak, és mentes a részrehajlás tudatlanságától, valamint az anyagi műveltségtől is. A Legfelsőbb Úr lótuszlábánál keresek menedéket, aki örökkévaló, mindent átható és hatalmas, mint az ég, s aki hat fensége teljében három yugában jelenik meg [a Satya-, a Tretā- és a Dvāpara-yugában].
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam elején (SB 1.1.1) a következő leírást olvashatjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről: janmādy asya yato ’nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ. Az Úr minden kiáradás eredete, s közvetlenül és közvetve mindent tud minden tettről, ami teremtésében végbemegy. Éppen ezért ez a vers vipaścitamnak szólítja Őt, ami annyit jelent, hogy tökéletes és teljes tudással rendelkezik, azaz tud mindent. Az Úr a legfelsőbb lélek, és mindent tud az élőlényekről és érzékeikről.
Nagyon fontos a versben az anidram szó, ami azt jelenti, hogy „mindig éber, és nem jellemzi tudatlanság”. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 15.15) kijelenti, mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca: az Úr adja meg az intelligenciát mindenkinek, és Ő az oka a felejtésnek is. Millió és millió élőlény van, s az Úr irányítja őket. Nincs hát ideje aludni, és mindig tud a cselekedeteinkről. Mindennek a szemtanúja; minden pillanatban látja, hogy mit teszünk. Őt nem fedi be egy olyan test, amely a karma következménye. A mi testünk múltbeli tetteink eredményeképpen jön létre (karmaṇā daiva-netreṇa (SB 3.31.1)), ám az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen anyagi teste, s így nem jellemző Rá az avidya, a tudatlanság sem. Nem alszik, hanem mindig éber és tudatos.
A Legfelsőbb Urat tri-yugaként jellemzik, mert annak ellenére, hogy a Satya-yugában, a Tretā-yugában és a Dvāpara-yugában számtalan formában megjelent, a Kali-yugában megjelenve sohasem mondta Magáról, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
- kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ
- sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam
A Kali-yugában az Úr bhaktaként jelenik meg, s így bár Ő Kṛṣṇa, a Hare Kṛṣṇa mantrát énekli, akár egy bhakta. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.5.32) mégis ezt javasolja:
- yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair
- yajanti hi sumedhasaḥ
Śrī Caitanya Mahāprabhu, akinek a színe nem fekete, mint Kṛṣṇáé, hanem arany (tviṣākṛṣṇam), az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Társai veszik körül, Nityānanda, Advaita, Gadādhara, Śrīvāsa és mások. Akik kellőképpen intelligensek, azok ezt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják a saṅkīrtana-yajña végzésével. Ebben az inkarnációban a Legfelsőbb Úr nem jelenti ki Magáról, hogy Ő a Legfelsőbb Úr, ezért Tri-yugának nevezik.