HU/SB 8.9.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

asurāṇāṁ sudhā-dānaṁ
sarpāṇām iva durnayam
matvā jāti-nṛśaṁsānāṁ
na tāṁ vyabhajad acyutaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

asurāṇām—a démonoké; sudhā-dānam—nektárt adva; sarpāṇām—a kígyóké; iva—mint; durnayam—téves számítás; matvā—így gondolkodva; jāti-nṛśaṁsānām—akik természetüknél fogva nagyon irigyek; na—nem; tām—a nektárt; vyabhajat—odaadta a részt; acyutaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki tévedhetetlen.


FORDÍTÁS

A démonok, akárcsak a kígyók, természetüknél fogva alattomosak. Éppen ezért nem lett volna okos gondolat adni nekik a nektárból, hiszen ez épp olyan veszélyes lett volna, mint tejjel táplálni egy kígyót. Ezt végiggondolva az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki sohasem téved, nem adott nekik a nektárból.


MAGYARÁZAT

Sarpaḥ krūraḥ khalaḥ krūraḥ sarpāt krūrataraḥ khalaḥ, mondják. „A kígyó nagyon alattomos és irigy, és a démonok ugyanilyenek.” Mantrauṣadhi-vaśaḥ sarpaḥ khalaḥ kena nivāryate: „A kígyót meg lehet szelídíteni mantrákkal, gyógynövényekkel és füvekkel, de az irigy és alattomos embert semmivel sem lehet megzabolázni.” Így gondolkodott az Istenség Legfelsőbb Személyisége is, és úgy vélte, nem lenne bölcs dolog, ha a démonoknak is adna a nektárból.