HU/SB 9.11.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- bhagavān ātmanātmānaṁ
- rāma uttama-kalpakaiḥ
- sarva-devamayaṁ devam
- īje ’thācāryavān makhaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātmanā—saját Maga; ātmānam—Magát; rāmaḥ—az Úr Rāmacandra; uttama-kalpakaiḥ—nagyon pompás kellékekkel; sarva-deva-mayam—az összes félisten szíve és lelke; devam—Magát a Legfelsőbb Urat; īje—imádta; atha—így; ācāryavān—egy ācārya irányításával; makhaiḥ—áldozatok végzésével.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ezután az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Rāmacandra elfogadott egy ācāryát, és fényűző kellékekkel áldozatokat [yajñákat] végzett. Így Ő Maga imádta saját Magát, mivel Ő minden félisten Legfelsőbb Ura.
MAGYARÁZAT
Sarvārhaṇam acyutejyā: ha Acyutát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, azzal mindenkit imádunk. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 4.31.14) kijelenti:
- yathā taror mūla-niṣecanena
- tṛpyanti tat-skandha-bhujopaśākhāḥ
- prāṇopahārāc ca yathendriyāṇāṁ
- tathaiva sarvārhaṇam acyutejyā
„Ahogyan a fa gyökerét vízzel öntözve erőt adunk a törzsnek, az ágaknak, a gallyaknak és minden másnak, és ahogy a gyomrot étellel táplálva életet öntünk az érzékekbe és a végtagokba, úgy ha az odaadó szolgálaton keresztül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, azzal automatikusan elégedetté tesszük a félisteneket is, akik a Legfelsőbb Személyiség részei.” A yajña végzése magában foglalja a Legfelsőbb Úr imádatát. Most a Legfelsőbb Úr imádja a Legfelsőbb Urat. Éppen ezért a vers azt mondja: bhagavān ātmanātmānam īje, az Úr saját Magát imádta. Ez természetesen nem a māyāvāda filozófiát igazolja, amelyet követve az ember azt hiszi, hogy ő maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A jīva, az élőlény mindig különbözik a Legfelsőbb Úrtól. Az élőlények (vibhinnāṁśa) sohasem válnak egyenlővé az Úrral, noha a māyāvādīk néha utánozzák az Urat, amint saját Magát imádja. Az Úr Kṛṣṇa gṛhasthaként minden reggel Önmagán meditált, és az Úr Rāmacandra hasonló módon yajñákat mutatott be, hogy elégedetté tegye Magát, de ez nem jelenti azt, hogy a közönséges élőlénynek utánoznia kell az Urat azzal, hogy elfogadja az ahaṅgraha-upāsanā folyamatát. Ez a vers nem az efféle tiltott imádatot javasolja.