HU/SB 9.11.31-34
31-34. VERSEK
- atha praviṣṭaḥ sva-gṛhaṁ
- juṣṭaṁ svaiḥ pūrva-rājabhiḥ
- anantākhila-koṣāḍhyam
- anarghyoruparicchadam
- vidrumodumbara-dvārair
- vaidūrya-stambha-paṅktibhiḥ
- sthalair mārakataiḥ svacchair
- bhrājat-sphaṭika-bhittibhiḥ
- citra-sragbhiḥ paṭṭikābhir
- vāso-maṇi-gaṇāṁśukaiḥ
- muktā-phalaiś cid-ullāsaiḥ
- kānta-kāmopapattibhiḥ
- dhūpa-dīpaiḥ surabhibhir
- maṇḍitaṁ puṣpa-maṇḍanaiḥ
- strī-pumbhiḥ sura-saṅkāśair
- juṣṭaṁ bhūṣaṇa-bhūṣaṇaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; praviṣṭaḥ—belépett; sva-gṛham—saját palotájába; juṣṭam—elfoglalta; svaiḥ—saját családtagjaival; pūrva-rājabhiḥ—a királyi család korábbi tagjaival; ananta—határtalan; akhila—mindenhol; koṣa—kincstár; āḍhyam—gazdag; anarghya—felbecsülhetetlen értékű; uru—magas; paricchadam—kellékek; vidruma—korall; udumbara-dvāraiḥ—az ajtók két oldalán; vaidūrya-stambha—vaidūrya-maṇiból készült oszlopokkal; paṅktibhiḥ—egy sorban; sthalaiḥ—padlókkal; mārakataiḥ—marakata kőből készült; svacchaiḥ—nagyon tisztára fényesített; bhrājat—csillogó; sphaṭika—márvány; bhittibhiḥ—alapok; citra-sragbhiḥ—különféle virágfüzérekkel; paṭṭikābhiḥ—zászlókkal; vāsaḥ—kelmék; maṇi-gaṇa-aṁśukaiḥ—különféle ragyogó és értékes kövekkel; muktā-phalaiḥ—igazgyöngyökkel; cit-ullāsaiḥ—növelve a mennyei örömet; kānta-kāma—teljesítve az ember vágyait; upapattibhiḥ—ilyen kellékekkel; dhūpa-dīpaiḥ—füstölőkkel és lámpákkal; surabhibhiḥ—nagyon illatos; maṇḍitam—díszített; puṣpa-maṇḍanaiḥ—különféle virágcsokrokkal; strī-pumbhiḥ—férfiakkal és nőkkel; sura-saṅkāśaiḥ—olyanok voltak, mint a félistenek; juṣṭam—teli; bhūṣaṇa-bhūṣaṇaiḥ—akiknek teste megszépítette díszeiket.
FORDÍTÁS
Ezután az Úr Rāmacandra belépett ősatyái palotájába, amely telis-teli volt kincstárakkal és értékes ruhákat őrző szobákkal. A bejárati ajtó két oldalán az ülőhelyek korallból készültek, az udvarokat vaidūrya-maṇi oszlopok övezték, a padlót fényesre csiszolt marakata-maṇiból rakták, az alapfal pedig márványból volt. Zászlókkal, virágfüzérekkel és mennyei fénnyel ragyogó drágakövekkel díszítették az egész palotát. Minden igazgyöngyökkel volt teli, körben pedig mindenhol lámpások és füstölők égtek. A palotában élő férfiak és nők olyanok voltak, akár a félistenek, s a legkülönfélébb ékszerek díszítették őket, amelyek attól tűntek gyönyörűnek, hogy a testükön viselték őket.