HU/SB 9.15.5-6
5-6. VERSEK
- tasya satyavatīṁ kanyām
- ṛcīko ’yācata dvijaḥ
- varaṁ visadṛśaṁ matvā
- gādhir bhārgavam abravīt
- ekataḥ śyāma-karṇānāṁ
- hayānāṁ candra-varcasām
- sahasraṁ dīyatāṁ śulkaṁ
- kanyāyāḥ kuśikā vayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—Gādhinak; satyavatīm—Satyavatī; kanyām—a leányát; ṛcīkaḥ—Ṛcīka, a nagy bölcs; ayācata—megkérte; dvijaḥ—a brāhmaṇa; varam—férjéül; visadṛśam—nem egyenrangú vagy alkalmas; matvā—így gondolkodva; gādhiḥ—Gādhi király; bhārgavam—Ṛcīkának; abravīt—válaszolt; ekataḥ—eggyel; śyāma-karṇānām—akinek füle fekete; hayānām—lovak; candra-varcasām—olyan ragyogó, mint a holdfény; sahasram—ezer; dīyatām—kérlek, adj; śulkam—hozományként; kanyāyāḥ—leányomnak; kuśikāḥ—Kuśa családjában; vayam—mi (vagyunk).
FORDÍTÁS
Gādhi királynak volt egy Satyavatī nevű leánya, akinek a kezét egy Ṛcīka nevű brāhmaṇa bölcs kérte meg. Gādhi király azonban úgy gondolta, hogy Ṛcīka nem lenne megfelelő férj leánya számára, s ezért így szólt a brāhmaṇához: „Kedves uram! Én Kuśa nemzetségéhez tartozom. Előkelő kṣatriyák vagyunk, ezért hozományt kell adnod a leányomért. Hozz legalább ezer lovat, s legyenek mind olyan ragyogóak, akár a holdfény, és mindegyiknek legyen az egyik füle — akár a jobb, akár a bal — fekete.
MAGYARÁZAT
Gādhi királynak Viśvāmitra volt a fia, akiről azt mondják, hogy brāhmaṇa és kṣatriya keveréke. Ahogy majd később elmagyarázzuk, Viśvāmitra a brahmarṣik helyzetébe került. Satyavatī és Ṛcīka Muni házasságából egy kṣatriya szellemű fiúgyermek született volna. Gādhi király azt akarta, hogy Ṛcīka brāhmaṇa teljesítsen egy különös kérést, s csak aztán veheti el a leányát.