HU/SB 9.18.49
49. VERS
- yasminn idaṁ viracitaṁ
- vyomnīva jaladāvaliḥ
- nāneva bhāti nābhāti
- svapna-māyā-manorathaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasmin—akiben; idam—ezt az egész kozmikus megnyilvánulást; viracitam—megteremtette; vyomni—az égen; iva—mint; jalada-āvaliḥ—felhők; nānā iva—változatosnak tűnő; bhāti—megnyilvánul; na ābhāti—megnyilvánulatlan; svapna-māyā—illúzió, mint egy álom; manaḥ-rathaḥ—azért teremtette, hogy az elme szekere bejárja.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr, Vāsudeva, aki megteremtette a kozmikus megnyilvánulást, mindent áthatóként nyilvánul meg, akár az ég, amelyen felhők úsznak. S amikor a teremtés megsemmisül, minden a Legfelsőbb Úrba, Viṣṇuba merül, s a változatosság többé nem nyilvánul meg.
MAGYARÁZAT
Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban (BG 7.19):
- bahūnāṁ janmanām ante
- jñānavān māṁ prapadyate
- vāsudevaḥ sarvam iti
- sa mahātmā sudurlabhaḥ
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva azonos a Legfelsőbb Brahmannal, a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal. Kezdetben minden Benne van, és végül minden megnyilvánulás Belé merül. Jelen van mindenki szívében (sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ (BG 15.15)), és Belőle árad ki minden (janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1)). Azonban minden anyagi megnyilvánulás ideiglenes. A svapna szó álmot, a māyā illúziót, a manoratha pedig az elme teremtményeit jelenti. Az álmok, az illúzió és az elme teremtményei ideiglenesek. Hasonló módon minden anyagi teremtés ideiglenes, míg Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az örök Abszolút Igazság.