HU/SB 9.2.23-24
23-24. VERSEK
- nābhāgo diṣṭa-putro ’nyaḥ
- karmaṇā vaiśyatāṁ gataḥ
- bhalandanaḥ sutas tasya
- vatsaprītir bhalandanāt
- vatsaprīteḥ sutaḥ prāṁśus
- tat-sutaṁ pramatiṁ viduḥ
- khanitraḥ pramates tasmāc
- cākṣuṣo ’tha viviṁśatiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nābhāgaḥ—Nābhāga nevű; diṣṭa-putraḥ—Diṣṭa fia; anyaḥ—egy másik; karmaṇā—hivatással; vaiśyatām—a vaiśyák rendje; gataḥ—elérték; bhalandanaḥ—Bhalandana nevű; sutaḥ—fiú; tasya—övé (Nābhāgáé); vatsaprītiḥ—Vatsaprīti nevű; bhalandanāt—Bhalandanától; vatsaprīteḥ—Vatsaprītitől; sutaḥ—a fiú; prāṁśuḥ—Prāṁśunak nevezték; tat-sutam—az ő fiát (Prāṁśuét); pramatim—Pramatinak nevezték; viduḥ—értsd meg; khanitraḥ—Khanitrának nevezték; pramateḥ—Pramatitól; tasmāt—tőle (Khanitrától); cākṣuṣaḥ—Cākṣuṣának nevezték; atha—így (Cākṣuṣától); viviṁśatiḥ—a Viviṁśati nevű fiú.
FORDÍTÁS
Diṣṭának volt egy Nābhāga nevű fia. Ez a Nābhāga, aki nem azonos a későbbiekben említett Nābhāgával, hivatását tekintve vaiśya lett. Fiát Bhalandanának hívták, Bhalandana fiát Vatsaprītinek, az ő fia pedig Prāṁśu volt. Prāṁśu fia Pramati, Pramati fia Khanitra, Khanitra fia Cākṣuṣa, az ő fia pedig Viviṁśati volt.
MAGYARÁZAT
Manu egyik fiából kṣatriya, a másikból brāhmaṇa, a harmadikból pedig vaiśya lett. Ez megerősíti Nārada Muni állítását: yasya yal lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam (SB 7.11.35). Mindig emlékezzünk arra, hogy a brāhmaṇákat, a kṣatriyákat és a vaiśyákat ne a születésük alapján tekintsük egy kaszt tagjainak. Egy brāhmaṇa kṣatriyává, egy kṣatriya pedig brāhmaṇává válhat, s ugyanígy vaiśya lehet egy brāhmaṇából vagy egy kṣatriyából, míg a vaiśyából brāhmaṇa vagy kṣatriya. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 4.13) is (cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ). Az ember tehát sohasem születése következtében brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya, hanem tulajdonságai teszik alkalmassá erre. Brāhmaṇákra nagy szükség van. A Kṛṣṇa-tudat mozgalmában éppen ezért igyekszünk brāhmaṇákat képezni, akik vezetni tudják az emberi társadalmat. Mivel manapság kevés a brāhmaṇa, az emberi társadalomnak nincs többé agya. Gyakorlatilag mindenki śūdra, ezért senki sem képes a társadalom tagjait arra a megfelelő útra vezetni, amelyet követve tökéletességet érhetnek el az életben.