HU/SB 9.24.59
59. VERS
- akṣauhiṇīnāṁ patibhir
- asurair nṛpa-lāñchanaiḥ
- bhuva ākramyamāṇāyā
- abhārāya kṛtodyamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
akṣauhiṇīnām—olyan királyoknak, akiknek hatalmas haderejük van; patibhiḥ—ilyen királyok vagy kormány által; asuraiḥ—valójában démonok (mert nincs szükségük ilyen haderőre, de fölöslegesen létrehozzák); nṛpa-lāñchanaiḥ—akik valójában nem alkalmasak arra, hogy királyok legyenek (habár valahogy a kezükbe ragadták az irányítást); bhuvaḥ—a Föld felszínén; ākramyamāṇāyāḥ—egymás megtámadása céljából; abhārāya—utat nyitva annak, hogy csökkenjen a Föld felszínén élő démonok száma; kṛta-udyamaḥ—lelkesek (az állam minden bevételét a haderő növelésére fordítják).
FORDÍTÁS
Noha a démonok, akik a kezükbe ragadják a hatalmat, úgy öltöznek, mintha a kormány emberei lennének, nem tudják, mi a kormány kötelessége. Ezért Isten elrendezéséből ezek a démonok, akik hatalmas haderőkkel rendelkeznek, harcba szállnak egymással, s ezzel csökken a Föld terhe, melyet e démonok jelentenek. Mindannyian a Legfelsőbb akaratából növelik a haderejüket, hogy számuk csökkenjen, s a bhakták lehetőséget kapjanak arra, hogy fejlődjenek a Kṛṣṇa-tudatban.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 4.8) kijelenti: paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām. A sādhuk, az Úr bhaktái mindig nagyon vágynak arra, hogy előrevigyék a Kṛṣṇa-tudat ügyét, hogy a feltételekhez kötött lelkek megszabadulhassanak a születés és halál kötelékeitől. Az asurák, a démonok azonban akadályt gördítenek a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom fejlődésének útjába, s ezért Kṛṣṇa alkalmanként harcot szít a különböző asurák között, akiket leginkább az érdekel, hogy haderejüket növeljék. A kormány vagy a király dolga nem az, hogy szükségtelenül növelje hadseregét. Valódi kötelessége az, hogy gondoskodjon arról, hogy az országban élők fejlődjenek a Kṛṣṇa-tudatban. Ezért Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.13): cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. „Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint.” Lennie kell az emberek között egy ideális osztálynak, akik hiteles brāhmaṇák, és számukra minden védelmet biztosítani kell. Namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca. Kṛṣṇa nagyon kedveli a brāhmaṇákat és a teheneket. A brāhmaṇák terjesztik a Kṛṣṇa-tudatú fejlődés ügyét, a tehenek pedig elegendő tejet adnak ahhoz, hogy fenntartsuk a testet a jóság minőségében. A kṣatriyáknak és a kormánynak a brāhmaṇáktól kell tanácsot kérniük. A vaiśyáknak elegendő élelmet kell termelniük, a śūdráknak pedig, akik maguktól semmi hasznosat nem tudnak tenni, a három felsőbb osztály (a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák) szolgálatába kell szegődniük. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezése, hogy a feltételekhez kötött lelkek megszabaduljanak az anyagi feltételektől, és hazatérjenek, vissza Istenhez. Ez a célja annak, hogy Kṛṣṇa alászáll a Földre (paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām).
Mindenkinek meg kell értenie Kṛṣṇa cselekedeteit (janma karma ca me divyam (BG 4.9)). Ha valaki ráébred, mi a célja annak, hogy Kṛṣṇa eljön a Földre s végrehajtja tetteit, azonnal felszabadul. Ez a felszabadulás a célja a teremtésnek, valamint annak, hogy Kṛṣṇa alászáll a Földre. A démonok olyan tervet szeretnének készíteni, hogy az emberek erejüket megfeszítve robotoljanak, mint a macskák, a kutyák és a disznók, ám Kṛṣṇa bhaktái a Kṛṣṇa-tudatot akarják tanítani, hogy az embereket elégedetté tegye az egyszerű élet és a Kṛṣṇa-tudatú fejlődés. A démonok számtalan tervet készítettek az ipart és a kemény munkát illetően, hogy az emberek éjjel-nappal úgy dolgozzanak, akár az állatok, a civilizáció célja azonban nem ez. Az ilyen erőfeszítések neve jagato ’hitaḥ, ami azt jelenti, hogy szerencsétlenséget hoznak az emberekre. Kṣayāya: az ilyen tevékenységek pusztuláshoz vezetnek. Aki megérti Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szándékát, annak komolyan meg kell értenie a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom jelentőségét, és komolyan részt kell vállalnia benne. Nem szabad ugra-karmára, az érzékkielégítés érdekében végzett szükségtelen munkára törekednünk. Nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma yad indriya-prītaya āpṛṇoti (SB 5.5.4). Az emberek pusztán az érzékkielégítés érdekében az anyagi boldogság elérését tervezik. Māyā-sukhāya bharam udvahato vimūḍhān (SB 7.9.43). Azért teszik, mert mindannyian vimūḍhák, ostobák. Az emberek egy villanásnyi boldogság reményében vesztegetik el emberi energiájukat, mert nem értik meg a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom célját, hanem agymosással vádolják az egyszerű bhaktákat. Vádolhatják a démonok alaptalanul a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom prédikátorait, Kṛṣṇa harcot fog szítani közöttük, ami lefoglalja majd minden haderejüket, s megsemmisíti a démonok mindkét csapatát.