HU/BG 11

A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van - TIZENEGYEDIK FEJEZET: A kozmikus forma

TIZEDIK FEJEZET - TIZENKETTEDIK FEJEZET

Śrīla Prabhupāda magyarázatai a megfelelő vers számára történő kattintás után érhetőek el.

1. vers: Arjuna így szólt: Hallottam a legtitkosabb lelki témákról szóló tanításod, melyet kedvesen átadtál nekem, s illúzióm mostanra szertefoszlott.

2. vers: Ó, lótuszszemű! Részletesen hallottam Tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, és megértettem kimeríthetetlen dicsőséged.

3. vers: Ó, legkiválóbb személyiség, ó, legfelsőbb forma! Bár valódi helyzetedben látlak magam előtt, úgy, ahogyan beszéltél magadról, mégis szeretném látni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Látni szeretném azt a formád!

4. vers: Ó, Uram, ó, minden misztikus hatalom mestere! Ha úgy gondolod, hogy képes vagyok meglátni kozmikus formádat, kérlek, mutasd meg nekem végtelen kozmikus Éned!

5. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, ó, Pṛthā fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi változó, isteni és sokszínű formát!

6. vers: Ó, Bhāraták ékessége! Lásd hát az ādityák, vasuk, rudrák, az Aśvinī-kumārák és a többi félisten különféle megnyilvánulásait! Lásd a számtalan csodát, amit még senki sem látott, amiről még senki nem hallott ezelőtt!

7. vers: Ó, Arjuna, bármit is kívánj látni, azon nyomban megpillanthatod e testemben! Ez a kozmikus forma képes megmutatni neked mindazt, amit akár most, akár a jövőben látni akarsz. Minden mozgó és mozdulatlan teljességében, egy helyen jelen van Benne.

8. vers: Mostani szemeddel azonban nem láthatsz meg Engem – isteni szemet adok hát neked. Csak lásd misztikus fenségem!

9. vers: Sañjaya mondta: Ó, király! Így szólt minden misztikus erő Legfelsőbb Ura, az Istenség Személyisége, majd feltárta Arjuna előtt kozmikus formáját.

10-11. vers: Arjuna a kozmikus formában végtelen sok szájat, végtelen sok szemet és végtelen sok csodálatos látomást pillantott meg. A formát számtalan mennyei ékesség díszítette, s isteni fegyvereit a magasba tartotta. Isteni virágfüzéreket és ruhákat viselt, teste balzsamoktól illatozott. Az egész csodálatos, ragyogó, végtelen és mindenhová kiterjedő volt.

12. vers: Ha ezer és ezer nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy kozmikus formájának ragyogását.

13. vers: Ekkor Arjuna az Úr kozmikus formájában megláthatta a világegyetem sok ezer részre osztott, mégis egy helyen megjelenő, végtelen kiterjedéseit.

14. vers: Arjuna zavarodottan, döbbenettel hajtotta meg fejét, hogy hódolatát ajánlja, s testét borzongás járta át. Aztán összetett kézzel imádkozni kezdett a Legfelsőbb Úrhoz.

15. vers: Arjuna szólt: Kedves Uram, ó, Kṛṣṇa! Testedben látom egybegyűlve mind a félisteneket és a különféle élőlényeket. Látom Brahmāt, amint a lótuszvirágon ül, és látom az Úr Śivát, valamennyi bölccsel és isteni kígyóval együtt.

16. vers: Ó, univerzum Ura, ó, kozmikus forma, testedben tengernyi kart, hasat, szájat és szemet látok, melyek mindenhová kiterjednek, határtalanul! Sem véget, sem közepet, sem kezdetet nem látok Benned.

17. vers: Nehéz formádra pillantani, melynek vakító ragyogása minden irányba kiterjed, s olyan, mint a lángoló tűz vagy a nap mérhetetlen sugárzása. Mégis mindenhol e ragyogó formádat látom, melyet különféle koronák, buzogányok és cakrák ékesítenek.

18. vers: Te vagy a legfelső, legfőbb cél, s az egész univerzum végső nyugvóhelye. Kimeríthetetlen vagy, a legősibb, s Te vagy az örök vallás fenntartója, az Istenség Személyisége. Ez az én véleményem.

19. vers: Kezdet, közép és vég nélküli vagy, s dicsőséged határtalan. Számtalan karod van, s a Nap és a Hold a szemeid. Látom, amint szádból izzó láng tör elő, és sugaraid az egész univerzumot perzselik.

20. vers: Noha egyetlen vagy, szétáradsz az égben, a bolygókon és a köztük lévő űrben. Ó, hatalmas! Csodálatos és félelmetes formád látványa minden bolygórendszerben nyugtalanságot okoz.

21. vers: A félistenek seregei meghódolnak Előtted, s testedbe áramlanak. Néhányan szörnyű félelmükben összetett kézzel imákat mondanak Neked. „Békesség!” – kiáltanak a nagy bölcsek és a tökéletes lények seregei, s a Védák himnuszait zengve imádkoznak Hozzád.

22. vers: Csodálattal látnak Téged az Úr Śiva különféle megnyilvánulásai, az ādityák, a vasuk, a sādhyák, a viśvedevák, a két Aśvī, a marutok, az ősatyák, a gandharvák, a yakṣák, az asurák és a tökéletessé vált félistenek.

23. vers: Ó, erős karú! A bolygók félistenei zaklatottan szemlélik hatalmas formád, számtalan arcod, szemed, karod, combod, lábad, hasad és rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.

24. vers: Ó, mindent átható Viṣṇu! Az eget betöltő ragyogó színeid, tátott szájaid, valamint hatalmas, izzó szemeid láttán elmémet félelem tölti el. Nem vagyok képes tovább megőrizni rendíthetetlenségemet és elmém egyensúlyát.

25. vers: Ó, urak Ura, ó, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám! Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte lelki békémet. Bármerre nézek, zavarodottság lesz úrrá rajtam.

26-27. vers: Dhṛtarāṣṭra minden fia, a velük szövetséges királyok, valamint Bhīṣma, Droṇa, Karṇa és a mi kiváló harcosaink egytől egyig félelmetes szájadba özönlenek. Látom, amint némelyikük koponyája szétmorzsolódik fogaid között.

28. vers: Mint a folyók hullámai az óceánba, úgy ömlenek e nagy harcosok lángolva szájaidba.

29. vers: Látom az embereket sebesen szájaidba rohanni, miként az éjjeli lepkék szállnak vesztükbe, a lángoló tűzbe.

30. vers: Ó, Viṣṇu, látom, amint lángoló szájaiddal minden irányban elnyelsz mindenkit. Fényed beragyogja az egész univerzumot, s rettenetes, perzselő sugarak áradnak Belőled!

31. vers: Ó, urak Ura, félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem, ki vagy! Hódolatom ajánlom Neked, s könyörgöm, légy kegyes hozzám! Te vagy az eredeti Úr, s én hallani szeretnék Rólad, mert nem ismerem küldetésed!

32. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok [a Pāṇḍavákon] kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.

33. vers: Kelj fel hát! Készülj a harcra, és szerezz dicsőséget! Győzd le ellenségeid, s élvezd a virágzó királyságot! Ó, Savyasācī, Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.

34. vers: Droṇát, Bhīṣmát, Jayadrathát, Karṇát és a többi hatalmas vitézt már megsemmisítettem. Pusztítsd el hát őket, s ne aggódj miattuk! Csak harcolj, s a csatában győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!

35. vers: Így szólt Sañjaya Dhṛtarāṣṭrához: Ó, király! Miután Arjuna hallotta e szavakat az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, remegve, összetett kézzel újra és újra a hódolatát ajánlotta. Félelemmel telve, elcsukló hangon ekképpen szólt az Úr Kṛṣṇához:

36. vers: Arjuna így szólt: Ó, érzékek Ura! Neved hallatán öröm tölti el a világot, s mindenki vonzódni kezd Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, ám a démonok félelmükben minden irányba menekülnek. Mindez így van rendjén.

37. vers: Ó, leghatalmasabb, ki még Brahmānál is hatalmasabb vagy, Te vagy az eredeti teremtő! Miért ne ajánlanák hát tiszteletteljes hódolatukat Neked? Ó, határtalan, istenek Istene, univerzum menedéke! Te vagy a legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.

38. vers: Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, a legősibb, a megnyilvánult kozmikus világ végső szentélye. Tudsz mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te vagy a legfelsőbb menedék, s felette állsz az anyagi kötőerőknek. Ó, határtalan forma, Te hatod át ezt az egész kozmikus megnyilvánulást!

39. vers: Te vagy a levegő, és Te vagy a legfelsőbb irányító! Te vagy a tűz, a víz, Te vagy a hold! Te vagy Brahmā, az első teremtett lény, és Te vagy a dédatya. Tisztelettel borulok hát le Előtted újra meg újra – ezerszeresen!

40. vers: Hódolatom ajánlom Neked elölről, hátulról és minden oldalról! Ó, vég nélküli erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent áthatóként Te vagy minden!

41-42. vers: Nem ismertem dicsőségedet, s mivel barátomnak tekintettelek, így szólítottalak: „Ó, Kṛṣṇa!”, „Ó, Yādava!”, „Ó, barátom!” Kérlek, nézd el, bármit is tettem őrültségemben vagy szeretetemben! Tréfálkozván sokszor voltam tiszteletlen Veled, miközben együtt pihentünk, egy ágyon hevertünk, együtt ültünk vagy együtt ettünk, néha kettesben, néha pedig más barátaink előtt. Ó, csalhatatlan, kérlek, bocsásd meg minden vétkem!

43. vers: Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, minden mozgónak és mozdulatlannak. Te vagy a legfőbb imádandó, a legfelsőbb lelki tanítómester. Senki sem nagyobb Nálad, és senki sem válhat eggyé Veled. Ó, felmérhetetlen hatalom Ura, hogyan lehetne bárki is hatalmasabb Nálad a három világban?

44. vers: Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára imádandó. Leborulok hát, hogy tiszteletteljes hódolatomat ajánljam Neked, s hogy kegyedért esedezzem. Kérlek, nézd el, bármilyen hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám, mint ahogy az apa tűri el fia szemtelenségét, barát a pajtásáét, férj a feleségéét!

45. vers: Boldog vagyok, hogy megpillanthattam ezt a kozmikus formát, melyet sohasem láttam ezelőtt, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet. Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét formádat, mint az Istenség Személyisége, ó, urak Ura, univerzum hajléka!

46. vers: Ó, kozmikus forma, ó, ezerkarú Úr, látni szeretnélek négykarú formádban, sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt, csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartva! Nagyon vágyom rá, hogy ebben a formádban megpillanthassalak!

47. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám! Boldogan mutattam meg neked belső energiámon keresztül ezt az anyagi világban létező legfelsőbb kozmikus formát. Előtted még senki sem látta ezt a végtelen, vakítóan ragyogó, eredeti formát.

48. vers: Ó, Kuru harcosok legjobbja! Előtted senki sem láthatta ezt a kozmikus formámat, mert sem a Védák tanulmányozásával, sem áldozatok végrehajtásával, sem adományozással, sem jámbor cselekedetekkel, sem szigorú lemondásokkal nem lehet meglátni Engem ebben a formában, az anyagi világban.

49. vers: E szörnyű alakom látványa felzaklatott s megzavart téged. Legyen ennek vége! Kedves bhaktám, szabadulj meg ismét minden aggodalomtól! Megbékélt elmével most azt a formát láthatod, amelyikre vágysz.

50. vers: Sañjaya e szavakkal fordult Dhṛtarāṣṭrához: Így beszélt Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Arjunához, majd felfedte előbb a négykarú, majd a kétkarú formáját, ily módon öntve bátorságot a megrettent Arjunába.

51. vers: Amikor Arjuna megpillantotta Kṛṣṇát eredeti formájában, így szólt: Ó, Janārdana! Emberhez hasonló, gyönyörű formád láttán elmém megnyugodott, s lelkiállapotom újra a régi.

52. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám! Azt az alakomat, melyet most látsz, nagyon nehéz megpillantani. Még a félistenek is állandóan az alkalmat keresik, hogy megláthassák ezt az oly kedves formát.

53. vers: Amit most transzcendentális szemeddel látsz, azt nem lehet megérteni sem a Védák tanulmányozásával, sem komoly lemondások révén, sem adományozással, sem imádattal. Az efféle módszerek segítségével nem lehet Engem igaz valómban megpillantani.

54. vers: Kedves Arjunám, Engem csakis az osztatlan odaadó szolgálat révén lehet igazán megérteni úgy, ahogyan előtted állok, s így lehet közvetlenül meglátni Engem. Csak ily módon tudsz behatolni a Rólam szóló tudás misztériumába.

55. vers: Kedves Arjunám, aki tiszta odaadó szolgálatomat végzi, s mentes a gyümölcsöző tettek és az elmebeli spekuláció szennyétől, aki Értem dolgozik, és Engem tesz élete végső céljává, valamint barátja minden élőlénynek, az biztosan eljut Hozzám.

TIZEDIK FEJEZET - TIZENKETTEDIK FEJEZET