HU/SB 8.5.26

Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: A félistenek oltalomért könyörögnek az Úrhoz

SB 8.5.25 - SB 8.5.27

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

26. VERS

śrī-brahmovāca

avikriyaṁ satyam anantam ādyaṁ

guhā-śayaṁ niṣkalam apratarkyam

mano-’grayānaṁ vacasāniruktaṁ

namāmahe deva-varaṁ vareṇyam

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; avikriyam—az Istenség Személyiségének, aki sohasem változik (az anyagi léttel ellentétben); satyam—az örök legfelsőbb igazság; anantam—határtalan; ādyam—minden ok eredeti oka; guhā-śayam—aki jelen van mindenki szívében; niṣkalam—anélkül, hogy energiája csökkenne; apratarkyam—felfoghatatlan, túl az anyagi érvek hatáskörén; manaḥ-agrayānam—gyorsabb, mint az elme, és elmebeli spekulációval nem lehet felfogni; vacasā—a szavakkal bűvészkedve; aniruktam—leírhatatlan; namāmahe—mi, félistenek, mindannyian tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk; deva-varam—a Legfelsőbb Úrnak, akivel senki sem egyenlő, s akit senki sem múlhat felül; vareṇyam—a legfelsőbb imádandó, akit a Gāyatrī mantrával imádnak.

FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Legfelsőbb Úr, ó, változatlan, határtalan legfelsőbb igazság! Te vagy mindennek az eredete. Mindent átható vagy, ezért jelen vagy mindenki szívében és az atomban is. Nincsenek anyagi tulajdonságaid, s valóban felfoghatatlan vagy. Az elme nem ragadhat meg Téged spekulációjával, és a szavak nem írhatnak le. Te vagy mindenki legfelsőbb mestere, és ezért mindenki számára imádatra méltó vagy. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!

MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem tartozik az anyagi teremtéshez. Minden anyagi dolog változtatja a formáját    —    például a földből létrejön egy agyagedény, majd az agyagedény újra földdé válik. Minden, amit létrehozunk, ideiglenes, átmeneti. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban örök, és Hozzá hasonlóan az élőlények, akik az Ő részei, szintén örökek (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ (BG 15.7)). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége sanātana, örökkévaló, és az egyéni lelkek szintén örökkévalóak. A különbség az, hogy Kṛṣṇa, azaz Isten a legfelsőbb örökkévaló, míg az egyéni lelkek parányi, töredék örökkévaló részek. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 13.3) elmondja, kṣetrajñaṁ cāpi māṁ viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata. Bár az Úr egy élőlény, és az egyéni lelkek szintén élőlények, a Legfelsőbb Úr az egyéni lelkekkel ellentétben vibhu, mindent átható, valamint ananta, határtalan. Az Úr mindennek az oka. Számtalan élőlény van, az Úr azonban egyetlen. Senki sem hatalmasabb Nála, és senki sem egyenlő Vele. Ő ezért az imádat legfelsőbb tárgya, ahogy a védikus mantrákból megtudhatjuk (na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate). Az Úr a legfelsőbb, mert senki sem tudja felbecsülni Őt elmebeli spekulációval vagy a szavakkal bűvészkedve. Az Úr gyorsabban halad az elménél. Az Īśopaniṣad śruti-mantráiban ez áll:

anejad ekaṁ manaso javīyo

nainad devā āpnuvan pūrvam arṣat

tad dhāvato ’nyān atyeti tiṣṭhat

tasminn apo mātariśvā dadhāti

„Noha az Istenség Személyisége a hajlékán marad, gyorsabb, mint az elme, és futásban mindenkit túlszárnyal. A hatalmas félistenek sem tudják megközelíteni Őt. Egy helyen van, mégis Ő irányítja azokat, akik a levegőt és az esőt szolgáltatják. Mindenkit felülmúl kiválóságában.” (Īśopaniṣad 4) Az alárendelt élőlények tehát sohasem lehetnek egyenlőek a Legfelsőbbel.

Az Úr jelen van mindenki szívében, az egyéni élőlény azonban nincs, ezért sohasem szabad egyenlőnek tekintenünk a Legfelsőbb Úrral. A Bhagavad-gītāban (BG 15.15) az Úr kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣtaḥ. „Én mindenki szívében ott lakozom.” Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki egyenlő az Úrral. A śruti-mantrák azt is kijelentik, hogy hṛdi hy ayam ātmā pratiṣṭhitaḥ. A Śrīmad-Bhāgavatam elején (SB 1.1.1) ezt olvashatjuk: satyaṁ paraṁ dhīmahi. A védikus mantrák azt mondják: satyaṁ jñānam anantam és niṣkalaṁ niṣkriyaṁ śāntaṁ niravadyam. Isten a legfelsőbb. Noha természetesen Ő nem tesz semmit, mégis mindent Ő csinál. Ahogyan az Úr a Bhagavad-gītāban elmondja:

mayā tatam idaṁ sarvaṁ

jagad avyakta-mūrtinā

mat-sthāni sarva-bhūtāni

na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ

„Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” (BG 9.4)

mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ

sūyate sacarācaram

hetunānena kaunteya

jagad viparivartate

„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.” (BG 9.10) Így aztán noha az Úr csöndben a hajlékán marad, Ő csinál mindent különféle energiáin keresztül (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate).

Ez a vers, melyet az Úr Brahmā mondott el, magában foglalja az összes védikus mantrát, azaz śruti-mantrát, hiszen Brahmā és követői, a Brahma-sampradāya a paramparā rendszerén keresztül értik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elődeink szavain keresztül kell megértésre szert tennünk. Tizenkét mahājana, azaz hiteles tekintély van, akik között ott találjuk Brahmāt is.

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ

kumāraḥ kapilo manuḥ

prahlādo janako bhīṣmo

balir vaiyāsakir vayam

(SB 6.3.20)

Mi Brahmā tanítványi láncolatához tartozunk, ezért Brahma-sampradāyaként ismernek bennünket. Ahogyan a félistenek követik az Úr Brahmāt, hogy megértsék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, úgy nekünk is követnünk kell a paramparā-rendszer hiteles tekintélyeit, hogy megértsük az Urat.

SB 8.5.25 - SB 8.5.27