HU/SB 4.28.63

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.28.62 - SB 4.28.64

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

63. VERS

yathā puruṣa ātmānam

ekam ādarśa-cakṣuṣoḥ

dvidhābhūtam avekṣeta

tathaivāntaram āvayoḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—mint; puruṣaḥ—az élőlény; ātmānam—a teste; ekam—egy; ādarśa—egy tükörben; cakṣuṣoḥ—a szemek által; dvidhā-ābhūtam—kettőként létezve; avekṣeta—látja; tathā—ugyanígy; eva—bizonyára; antaram—különbség; āvayoḥ—köztünk.

FORDÍTÁS

Ahogy az ember a teste tükörképét saját magával azonosnak, nem pedig különbözőnek látja, míg mások két testet látnak, úgy anyagi helyzetünkben, amely egyrészt hatással van az élőlényre, másrészt nem hat rá, különbség van Isten és az élőlény között.

MAGYARÁZAT

A māyāvādī filozófusok az anyag befolyása következtében nem látnak különbséget a Legfelsőbb Úr és az élőlény között. Amikor a nap tükröződik egy vízzel teli edényben, a nap tudja, hogy nincs különbség közte és a vízben tükröződő nap között. Ellenben akik tudatlanok, azok úgy érzékelik, hogy minden egyes edényben sok kis nap tükröződik. Ami a ragyogást illeti, az eredeti nap és tükörképei egyaránt ragyognak, ám a tükörképek kicsik, míg az eredeti nap nagyon nagy. A vaiṣṇava filozófusok végkövetkeztetése az, hogy minden élőlény pusztán parányi mása az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Minőség tekintetében ugyanolyanok, nagyságuk alapján azonban az élőlények csupán parányi részei az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Legfelsőbb Úr teljes, hatalmas és fenséggel teli. Az előző versben azt mondja: „Barátom, mi ketten nem különbözünk egymástól.” Ez az egyformaság minőségi egységre utal, mert Paramātmānak, a Legfelsőbb Személyiségnek nem kellett emlékeztetnie a feltételekhez kötött lelket arra, hogy mennyiségileg különböznek. Az önmegvalósított lélek sohasem gondolja, hogy minden tekintetben megegyezik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Azonos ugyan Vele természetüket tekintve, de míg az élőlény hajlamos arra, hogy megfeledkezzen lelki azonosságáról, a Legfelsőbb Személy sohasem felejt. Ez a különbség a lipta és az alipta között. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig alipta, azaz sohasem szennyezi be a külső energia. A feltételekhez kötött lélek azonban amiatt, hogy kapcsolatban van az anyagi természettel, elfelejti igazi kilétét, s így amikor feltételekhez kötött állapotban látja magát, azonosítja magát a testével. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára azonban nincs különbség a test és a lélek között. Ő teljes mértékben lélek; nincs anyagi teste. A Felsőlélek, Paramātmā és az egyéni lélek mindketten a testben vannak, de a Felsőlélek mentes a megjelöléstől, míg a feltételekhez kötött lelket megjelöli az a fajta test, amiben van. A Felsőlelket antaryāmīnak hívják, és mindenhová kiterjed. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 13.3) is megerősíti. Kṣetrajñaṁ cāpi māṁ viddhi sarva-kṣetreṣu bhārata: „Ó, Bharata sarja, értsd meg, hogy Én is jelen vagyok minden testben a mező ismerőjeként.”

A Felsőlélek mindenki testében jelen van, míg az egyéni lelket egy bizonyos fajta test köti feltételekhez. Az egyéni lélek nem tudja, mi folyik másnak a testében, de a Felsőlélek nagyon jól tud mindenről, ami az egyes testekben történik. A Felsőlélek tehát mindig teljes lelki helyzetében van jelen, míg az egyéni lélek hajlamos arra, hogy elfelejtse, hogy ki ő, és nincs is jelen mindenhol. Feltételekhez kötött állapotában az egyéni lélek általában nem tud a Felsőlélekkel fennálló kapcsolatáról, de amikor megszabadul a feltételekhez kötött léttől, meglátja a valódi különbséget a Felsőlélek és önmaga között. Ha a Felsőlélek azt mondja a feltételekhez kötött léleknek: „Mi ketten ugyanazok vagyunk”, azt azért teszi, hogy emlékeztesse lelki azonosságára, azaz arra, hogy minőségileg ugyanazok. A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekében (SB 3.28.40) ez áll:

yatholmukād visphuliṅgād

dhūmād vāpi sva-sambhavāt

apy ātmatvenābhimatād

yathāgniḥ pṛthag ulmukāt

A tűznek különböző arculatai vannak: láng, szikrák és füst. Ezek a természetüket tekintve megegyeznek ugyan, mégis különbség van a tűz, a láng, a szikra és a füst között. Az élőlény feltételekhez kötötté válik, de az Istenség Legfelsőbb Személyisége különbözik tőle, mert Ő sohasem válik feltételekhez kötötté. A Védák azt mondják: ātmā tathā pṛthag draṣṭā bhagavān brahma-saṁjñitaḥ. Az egyéni lélek és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindent lát, egyaránt ātmā. Mindketten lelkek, mégis mindig különbség van közöttük. A smṛtiben is az áll: yathāgneḥ kṣudrā visphuliṅgā vyuccaranti. Ahogy a szikrák megnyilvánulnak egy nagy tűzben, úgy vannak jelen a parányi egyéni lelkek is a hatalmas lelki tűzben. A Bhagavad-gītāban (BG 9.4) az Úr Kṛṣṇa azt mondja: mat-sthānī sarva bhūtāni na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ. „Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” Noha minden élőlény Benne nyugszik, mint ahogy a tűz apró szikrái nyugszanak a nagy lángban, helyzetük különbözik egymástól. A Viṣṇu Purāṇában szintén azt találjuk:

eka-deśa-sthitasyāgner

jyotsnā vistāriṇī yathā

parasya brahmaṇaḥ śaktis

tathedam akhilam jagat

„A tűz egy helyen ég, de hőt és fényt sugároz. Ugyanígy az Istenség Legfelsőbb Személyisége is számtalan módon sugározza energiáit.” Az élőlény nem más, mint az egyik ilyen energia (a határenergia). Az energia és az energiaforrás bizonyos értelemben egy, de más a helyzetük: az egyik az energia, a másik az energiaforrás. A sac-cid-ānanda forma (īśvaraḥ paramah kṛṣṇah sac-cid-ānanda-vigrahaḥ), melyről a Brahma-saṁhitā beszél, szintén különbözik az élőlény formájától, legyen az akár feltételekhez kötött, akár felszabadult szinten. Csak az ateisták tartják a élőlényt és az Istenség Személyiségét minden tekintetben azonosnak. Caitanya Mahāprabhu ezért azt mondja: māyāvādi-bhāṣya śunile haya sarva-nāśa. „Ha valaki követi a māyāvādī filozófusok utasításait, és elhiszi, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni lélek egy, az örökre elveszti azt a képességét, hogy megértse az igazi filozófiát.”

SB 4.28.62 - SB 4.28.64