HU/Prabhupada 0771 - Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális boldogság: Difference between revisions

Latest revision as of 20:34, 17 September 2020

Előző oldal - videó 0770

Következő oldal - videó 0772

Lecture on SB 1.5.12-13 -- New Vrindaban, June 11, 1969

Vyāsadeva a különféle irodalmakról beszél. Elmondta, hogy bármilyen írás, legyen az retorikai, költészeti, metaforikus vagy nyelvtani szempontból bármilyen szép is, ha nincs benne információ az Abszolút Igazságról, akkor haszontalan, és egyetlen szent embert sem érdekel az ilyen irodalom. Megválnak tőle. Pont mint a hattyúk, ők sem lelik örömüket az olyan helyekben, amelyekben a varjak igen. Ahogyan a varjakat és a hattyúkat megkülönböztetik, még a madarak, vagy még az állatok királyságában is... Ezt fogod látni mindig. A különféle madarak és vadállatok együtt élnek. Ehhez hasonlóan azok, akik szentek, azok, akik Kṛṣṇa-tudatosak, az ő ízlésük különbözik azokétól, akik olyanok, mint a varjak. A varjakat olyan dolgok érdeklik... Carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30) Prahlāda Mahārāja azt mondja, „rágják a megrágottat.” Valami olyasmi, amit korábban már megrágtak, és másvalaki ki akarja próbálni, milyen, „Hadd lássam! Milyen íze van?” ez csak haszontalan fáradozás.

Az anyagi világ rendszerében élve a megrágottat rágjuk újra. Pont olyan ez, mint az az ember, aki csinált egy nagyon jó üzletet, pénzt gyűjtött vele, és élvezte az érzékkielégítést. De mégsem elégedett. Ennek ellenére a fiait és az unokáit is ugyanarra az üzletre bírja rá. Megtapasztalta, hogy „Ezzel a módszerrel az élet nem igazán örömteli. Nem sikerült elégedetté válnom, de akkor mégis miért foglalom le a fiaimat és az unokáimat ugyanabban a dologban, hogy rágják a megrágottat?” De mivel nem áll rendelkezésükre jobb információ... Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31) Prahlāda Mahārāja tanácsot adott az apjának, az ateista apjának. Azt mondta, hogy... Amikor az apja érdeklődött, hogy „Kedves fiam, hogy jutottak az eszedbe ilyen gondolatok?” Tökéletes bhakta volt, az apja pedig tökéletes ateista. Azt mondta, „Ezt a helyzetet máshogy nem lehet elérni, csak egy tiszta bhakta jóvoltából.”

Naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghrim (SB 7.5.32) Urukramāṅghrim, aṅghri. Az aṅghri lótuszlábat jelent. Senki nem válhat érdeklődővé az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt... Mivel érdeklődővé válni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt azt jelenti, hogy felszabadulttá válni. Anartha-apagamaḥ yad-arthaḥ (SB 7.5.32) Anartha. Az anartha azt jelenti, hogy nemkívánatos. Szükségtelen életszükségleteket teremtünk, majd belegabalyodunk azokba. Ilyen az anyagi élet. De ha valaki Kṛṣṇa-tudatossá válik, érdekelni kezdi Kṛṣṇa, akkor undorodni fog az anyagtól, „Ennek mi haszna?” Pont mint a mi brahmacārījaink, a bhaktáink, le tudnak feküdni a földre. Nincs szükségük ágykeretre vagy párnára. Mivel az élet olyan képlékeny, azt gondolják, „Pihennem kell. Hogy így, vagy úgy, kell azzal foglalkoznom?” Igen. Ez a Kṛṣṇa-tudatos fejlettség jele. A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt (SB 11.2.42) Azok, akiknek nincs ízük a Kṛṣṇa-tudatból, próbálnak boldogok lenni úgy, hogy szükségtelenül növelik az anyagi igényeiket, mert nincs más információjuk. De amint valaki Kṛṣṇa odaadó szolgálatában foglalja el magát, pareśānubhūti, akkor transzcendentális örömöt fog érezni, s ennek eredményeképp számára az ostoba érzékkielégítés jelentéktelenné válik.

Ez a próba. Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális öröm. Nem. Virakti. A Bhagavad-gītā szintén kijelenti, hogy paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59) Mint ahogyan egy kórházban a beteg embernek kényszerrel tiltják meg bizonyos ételek fogyasztását. Vágya van. Vágyik arra, hogy azokat egye. Mint egy tífuszos beteg. Az orvos azt mondja neki, „Nem ehetsz semmilyen szilárd ételt! És a folyékonyakból is csak keveset.” De a beteg vágyik arra, hogy szilárd ételt egyen. „Ó, az orvos megkért, hogy ne egyek ilyen ételt. Rendben, mi mást tehetnék?” De a vágya megvan. Egy bhaktát viszont nem kell kényszeríteni, mint ahogy egy orvos teszi, „Ne csináld ezt!” Ő automatikusan így tesz. Miért? Paraṁ dṛṣṭvā nivartate, mert valami jobbat látott vagy ízlelt meg, ami miatt nem szeretné többé azt az utálatos ízt érezni. Ez a bhaktiḥ pareśānu... Ami azt jelenti, hogy amikor már undorodunk az ilyen utálatos dolgoktól, akkor tudnunk kell, hogy fejlődünk a Kṛṣṇa-tudatban. A próba a ti kezetekben van. Nem kell senkit megkérdeznetek, hogy „Úgy gondolod, hogy növekedett a Kṛṣṇa-tudatom,” hanem ti magatok megérthetitek. Ez teljesen hasonló a következőhöz: ha éhes vagy és eszel, tudod, hogy az evéssel mennyire laksz jól, mennyivel érzed magad erősebbnek, és milyen mértékben okoz ez neked örömöt. Nem kell senkit megkérdezned. Ehhez hasonlóan ha valaki növeli a Kṛṣṇa-tudatát, az lesz a próba, hogy mennyire válik az anyagi örömökkel szemben érdektelenné. Ez a próba.

@@ Line 6: / Line 6: @@
 [[Category:HU-Quotes - in USA]]
 [[Category:HU-Quotes - in USA, New Vrndavana]]
+[[Category:Cselekedj megfelelő tudatban! - videók]]
+[[Category:Tanulságos történetek - videók]]
+[[Category:A bhakták hatása - videók]]
+[[Category:A Kṛṣṇa-tudat terjesztése - videók]]
 <!-- END CATEGORY LIST -->
+<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE -->
+{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0770 - Szeretem a lelket, atma-tattva-vit. És miért szeretem a lelket? Mert szeretem Kṛṣṇát|0770|HU/Prabhupada 0772 - A védikus kultúra teljes rendszere az emberek felszabadításáról szól|0772}}
+<!-- END NAVIGATION BAR -->
 <!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK-->
 <div class="center">
@@ Line 15: / Line 22: @@
 <!-- BEGIN VIDEO LINK -->
-{{youtube_right|9zIdS1OKWZc|Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális boldogság<br />- Prabhupāda 0771}}
+{{youtube_right|u38Z4Be5pI4|Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális boldogság<br />- Prabhupāda 0771}}
 <!-- END VIDEO LINK -->
 <!-- BEGIN AUDIO LINK (from English page -->
-<mp3player>File:690611SB-NEW_VRINDABAN_clip1.mp3</mp3player>
+<mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/690611SB-NEW_VRINDABAN_clip1.mp3</mp3player>
 <!-- END AUDIO LINK -->
@@ Line 27: / Line 34: @@
 <!-- BEGIN TRANSLATED TEXT (from DotSub) -->
-Vyāsadeva a különféle irodalmakról beszél. Elmondta, hogy bármilyen írás, legyen az retorikai, költészeti, metaforikus vagy nyelvtani szempontból bármilyen szép is, ha nincs benne információ az Abszolút Igazságról, akkor haszontalan, és egyetlen szent embert sem érdekel az ilyen irodalom. Megválnak tőle. Pont mint a hattyúk, ők sem lelik örömüket az olyan helyekben, amelyekben a varjak igen. Ahogyan a varjakat és a hattyúkat megkülönböztetik, még a madarak, vagy még az állatok királyságában is... Ezt fogod látni mindig. A különféle madarak és vadállatok együtt élnek. Ehhez hasonlóan azok, akik szentek, azok, akik Kṛṣṇa-tudatosak, az ő ízlésük különbözik azokétól, akik olyanok, mint a varjak. A varjakat olyan dolgok érdeklik... Carvita-carvaṇānām ([[Vanisource:SB 7.5.30|SB 7.5.30]]) Prahlāda Mahārāja azt mondja, „rágják a megrágottat.” Valami olyasmi, amit korábban már megrágtak, és másvalaki ki akarja próbálni, milyen, „Hadd lássam! Milyen íze van?” ez csak haszontalan fáradozás.
+Vyāsadeva a különféle irodalmakról beszél. Elmondta, hogy bármilyen írás, legyen az retorikai, költészeti, metaforikus vagy nyelvtani szempontból bármilyen szép is, ha nincs benne információ az Abszolút Igazságról, akkor haszontalan, és egyetlen szent embert sem érdekel az ilyen irodalom. Megválnak tőle. Pont mint a hattyúk, ők sem lelik örömüket az olyan helyekben, amelyekben a varjak igen. Ahogyan a varjakat és a hattyúkat megkülönböztetik, még a madarak, vagy még az állatok királyságában is... Ezt fogod látni mindig. A különféle madarak és vadállatok együtt élnek. Ehhez hasonlóan azok, akik szentek, azok, akik Kṛṣṇa-tudatosak, az ő ízlésük különbözik azokétól, akik olyanok, mint a varjak. A varjakat olyan dolgok érdeklik... Carvita-carvaṇānām ([[HU/SB 7.5.30|SB 7.5.30]]) Prahlāda Mahārāja azt mondja, „rágják a megrágottat.” Valami olyasmi, amit korábban már megrágtak, és másvalaki ki akarja próbálni, milyen, „Hadd lássam! Milyen íze van?” ez csak haszontalan fáradozás.
-Az anyagi világ rendszerében élve a megrágottat rágjuk újra. Pont olyan ez, mint az az ember, aki csinált egy nagyon jó üzletet, pénzt gyűjtött vele, és élvezte az érzékkielégítést. De mégsem elégedett. Ennek ellenére a fiait és az unokáit is ugyanarra az üzletre bírja rá. Megtapasztalta, hogy „Ezzel a módszerrel az élet nem igazán örömteli. Nem sikerült elégedetté válnom, de akkor mégis miért foglalom le a fiaimat és az unokáimat ugyanabban a dologban, hogy rágják a megrágottat?” De mivel nem áll rendelkezésükre jobb információ... Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ ([[Vanisource:SB 7.5.31|SB 7.5.31]]) Prahlāda Mahārāja tanácsot adott az apjának, az ateista apjának. Azt mondta, hogy... Amikor az apja érdeklődött, hogy „Kedves fiam, hogy jutottak az eszedbe ilyen gondolatok?” Tökéletes bhakta volt, az apja pedig tökéletes ateista. Azt mondta, „Ezt a helyzetet máshogy nem lehet elérni, csak egy tiszta bhakta jóvoltából.”
+Az anyagi világ rendszerében élve a megrágottat rágjuk újra. Pont olyan ez, mint az az ember, aki csinált egy nagyon jó üzletet, pénzt gyűjtött vele, és élvezte az érzékkielégítést. De mégsem elégedett. Ennek ellenére a fiait és az unokáit is ugyanarra az üzletre bírja rá. Megtapasztalta, hogy „Ezzel a módszerrel az élet nem igazán örömteli. Nem sikerült elégedetté válnom, de akkor mégis miért foglalom le a fiaimat és az unokáimat ugyanabban a dologban, hogy rágják a megrágottat?” De mivel nem áll rendelkezésükre jobb információ... Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ ([[HU/SB 7.5.31|SB 7.5.31]]) Prahlāda Mahārāja tanácsot adott az apjának, az ateista apjának. Azt mondta, hogy... Amikor az apja érdeklődött, hogy „Kedves fiam, hogy jutottak az eszedbe ilyen gondolatok?” Tökéletes bhakta volt, az apja pedig tökéletes ateista. Azt mondta, „Ezt a helyzetet máshogy nem lehet elérni, csak egy tiszta bhakta jóvoltából.”
-Naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghrim ([[Vanisource:SB 7.5.32|SB 7.5.32]]) Urukramāṅghrim, aṅghri. Az aṅghri lótuszlábat jelent. Senki nem válhat érdeklődővé az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt... Mivel érdeklődővé válni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt azt jelenti, hogy felszabadulttá válni. Anartha-apagamaḥ yad-arthaḥ ([[Vanisource:SB 7.5.32|SB 7.5.32]]) Anartha. Az anartha azt jelenti, hogy nemkívánatos. Szükségtelen életszükségleteket teremtünk, majd belegabalyodunk azokba. Ilyen az anyagi élet. De ha valaki Kṛṣṇa-tudatossá válik, érdekelni kezdi Kṛṣṇa, akkor undorodni fog az anyagtól, „Ennek mi haszna?” Pont mint a mi brahmacārījaink, a bhaktáink, le tudnak feküdni a földre. Nincs szükségük ágykeretre vagy párnára. Mivel az élet olyan képlékeny, azt gondolják, „Pihennem kell. Hogy így, vagy úgy, kell azzal foglalkoznom?” Igen. Ez a Kṛṣṇa-tudatos fejlettség jele. A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt ([[Vanisource:SB 11.2.42|SB 11.2.42]]) Azok, akiknek nincs ízük a Kṛṣṇa-tudatból, próbálnak boldogok lenni úgy, hogy szükségtelenül növelik az anyagi igényeiket, mert nincs más információjuk. De amint valaki Kṛṣṇa odaadó szolgálatában foglalja el magát, pareśānubhūti, akkor transzcendentális örömöt fog érezni, s ennek eredményeképp számára az ostoba érzékkielégítés jelentéktelenné válik.
+Naiṣāṁ matis tāvad urukramāṅghrim ([[HU/SB 7.5.32|SB 7.5.32]]) Urukramāṅghrim, aṅghri. Az aṅghri lótuszlábat jelent. Senki nem válhat érdeklődővé az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt... Mivel érdeklődővé válni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábai iránt azt jelenti, hogy felszabadulttá válni. Anartha-apagamaḥ yad-arthaḥ ([[HU/SB 7.5.32|SB 7.5.32]]) Anartha. Az anartha azt jelenti, hogy nemkívánatos. Szükségtelen életszükségleteket teremtünk, majd belegabalyodunk azokba. Ilyen az anyagi élet. De ha valaki Kṛṣṇa-tudatossá válik, érdekelni kezdi Kṛṣṇa, akkor undorodni fog az anyagtól, „Ennek mi haszna?” Pont mint a mi brahmacārījaink, a bhaktáink, le tudnak feküdni a földre. Nincs szükségük ágykeretre vagy párnára. Mivel az élet olyan képlékeny, azt gondolják, „Pihennem kell. Hogy így, vagy úgy, kell azzal foglalkoznom?” Igen. Ez a Kṛṣṇa-tudatos fejlettség jele. A Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt ([[Vanisource:SB 11.2.42|SB 11.2.42]]) Azok, akiknek nincs ízük a Kṛṣṇa-tudatból, próbálnak boldogok lenni úgy, hogy szükségtelenül növelik az anyagi igényeiket, mert nincs más információjuk. De amint valaki Kṛṣṇa odaadó szolgálatában foglalja el magát, pareśānubhūti, akkor transzcendentális örömöt fog érezni, s ennek eredményeképp számára az ostoba érzékkielégítés jelentéktelenné válik.
-Ez a próba. Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális öröm. Nem. Virakti. A Bhagavad-gītā szintén kijelenti, hogy paraṁ dṛṣṭvā nivartate ([[Vanisource:BG 2.59|BG 2.59]]) Mint ahogyan egy kórházban a beteg embernek kényszerrel tiltják meg bizonyos ételek fogyasztását. Vágya van. Vágyik arra, hogy azokat egye. Mint egy tífuszos beteg. Az orvos azt mondja neki, „Nem ehetsz semmilyen szilárd ételt! És a folyékonyakból is csak keveset.” De a beteg vágyik arra, hogy szilárd ételt egyen. „Ó, az orvos megkért, hogy ne egyek ilyen ételt. Rendben, mi mást tehetnék?” De a vágya megvan. Egy bhaktát viszont nem kell kényszeríteni, mint ahogy egy orvos teszi, „Ne csináld ezt!” Ő automatikusan így tesz. Miért? Paraṁ dṛṣṭvā nivartate, mert valami jobbat látott vagy ízlelt meg, ami miatt nem szeretné többé azt az utálatos ízt érezni. Ez a bhaktiḥ pareśānu... Ami azt jelenti, hogy amikor már undorodunk az ilyen utálatos dolgoktól, akkor tudnunk kell, hogy fejlődünk a Kṛṣṇa-tudatban. A próba a ti kezetekben van. Nem kell senkit megkérdeznetek, hogy „Úgy gondolod, hogy növekedett a Kṛṣṇa-tudatom,” hanem ti magatok megérthetitek. Ez teljesen hasonló a következőhöz: ha éhes vagy és eszel, tudod, hogy az evéssel mennyire laksz jól, mennyivel érzed magad erősebbnek, és milyen mértékben okoz ez neked örömöt. Nem kell senkit megkérdezned. Ehhez hasonlóan ha valaki növeli a Kṛṣṇa-tudatát, az lesz a próba, hogy mennyire válik az anyagi örömökkel szemben érdektelenné. Ez a próba.
+Ez a próba. Egy bhaktát nem érdekelheti egyformán az anyagi és a transzcendentális öröm. Nem. Virakti. A Bhagavad-gītā szintén kijelenti, hogy paraṁ dṛṣṭvā nivartate ([[HU/BG 2.59|BG 2.59]]) Mint ahogyan egy kórházban a beteg embernek kényszerrel tiltják meg bizonyos ételek fogyasztását. Vágya van. Vágyik arra, hogy azokat egye. Mint egy tífuszos beteg. Az orvos azt mondja neki, „Nem ehetsz semmilyen szilárd ételt! És a folyékonyakból is csak keveset.” De a beteg vágyik arra, hogy szilárd ételt egyen. „Ó, az orvos megkért, hogy ne egyek ilyen ételt. Rendben, mi mást tehetnék?” De a vágya megvan. Egy bhaktát viszont nem kell kényszeríteni, mint ahogy egy orvos teszi, „Ne csináld ezt!” Ő automatikusan így tesz. Miért? Paraṁ dṛṣṭvā nivartate, mert valami jobbat látott vagy ízlelt meg, ami miatt nem szeretné többé azt az utálatos ízt érezni. Ez a bhaktiḥ pareśānu... Ami azt jelenti, hogy amikor már undorodunk az ilyen utálatos dolgoktól, akkor tudnunk kell, hogy fejlődünk a Kṛṣṇa-tudatban. A próba a ti kezetekben van. Nem kell senkit megkérdeznetek, hogy „Úgy gondolod, hogy növekedett a Kṛṣṇa-tudatom,” hanem ti magatok megérthetitek. Ez teljesen hasonló a következőhöz: ha éhes vagy és eszel, tudod, hogy az evéssel mennyire laksz jól, mennyivel érzed magad erősebbnek, és milyen mértékben okoz ez neked örömöt. Nem kell senkit megkérdezned. Ehhez hasonlóan ha valaki növeli a Kṛṣṇa-tudatát, az lesz a próba, hogy mennyire válik az anyagi örömökkel szemben érdektelenné. Ez a próba.
 <!-- END TRANSLATED TEXT -->