HU/SB 1.14.44

Revision as of 22:52, 28 January 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


44. VERS

kaccit preṣṭhatamenātha
hṛdayenātma-bandhunā
śūnyo ’smi rahito nityaṁ
manyase te ’nyathā na ruk


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaccit—vajon; preṣṭha-tamena—a legkedvesebbnek; atha—fivérem, Arjuna; hṛdayena—legbensőségesebb; ātma-bandhunā—barátod, az Úr Kṛṣṇa; śūnyaḥ—üres; asmi—vagyok; rahitaḥ—elveszítve; nityam—örökké; manyase—gondolod; te—tiéd; anyathā—másképp; na—soha; ruk—az elme gyötrelme.


FORDÍTÁS

Vagy talán örökre űr támadt benned, mert elvesztetted legdrágább barátodat, az Úr Kṛṣṇát? Óh, fivérem, Arjuna, nem tudok másra gondolni, ami oka lehetne szomorúságodnak.


MAGYARÁZAT

Yudhiṣṭhira Mahārāja kérdései a világ helyzetéről elárulják, hogy megsejtette: az Úr Kṛṣṇa eltávozott a világból. Fel is tárta ezt Arjunának, Arjuna mélységes bánata láttán, amelynek nem lehetett más oka. Még ha kétségei voltak efelől, akkor is kötelessége volt, hogy Śrī Nārada jóslatát komolyan véve őszintén kérdezze Arjunát.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa eltávozása”