HU/SB 6.18.47
47. VERS
- śrī-kaśyapa uvāca
- na hiṁsyād bhūta-jātāni
- na śapen nānṛtaṁ vadet
- na chindyān nakha-romāṇi
- na spṛśed yad amaṅgalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-kaśyapaḥ uvāca—Kaśyapa Muni mondta; na hiṁsyāt—nem szabad bántani; bhūta-jātāni—az élőlényeket; na śapet—nem szabad megátkozni; na—nem; anṛtam—hazugságot; vadet—mondani kell; na chindyāt—nem szabad vágni; nakha-romāṇi—a körmöt és a hajat; na spṛśet—nem szabad megérinteni; yat—azt, ami; amaṅgalam—tisztátalan.
FORDÍTÁS
Kaśyapa Muni így szólt: Kedves feleségem, ha be akarod tartani ezt a fogadalmat, nem szabad erőszakot elkövetned és bántanod másokat! Ne átkozz meg senkit, és sohase mondj hazugságot! Ne vágd le a körmödet és a hajadat, és ne érints meg tisztátalan dolgokat, például koponyákat vagy csontokat!
MAGYARÁZAT
Kaśyapa Muni először azt az utasítást adta feleségének, hogy ne legyen irigy. Az anyagi világban mindenkinek természetes hajlama az irigység, ezért ahhoz, hogy valaki Kṛṣṇa-tudatossá váljon, erőt kell vennie e hajlamán, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam elmondja (paramo nirmatsarāṇām). Aki Kṛṣṇa-tudatos, az mindig mentes az irigységtől, míg mások örökké irigyek. Kaśyapa Muninak az a tanítása tehát, hogy felesége ne legyen irigy, arra utal, hogy ez az első fejlődési szint a Kṛṣṇa-tudatban. Kaśyapa Muni szerette volna Kṛṣṇa-tudatossá tenni a feleségét, mert úgy gondolta, az elég lesz ahhoz, hogy megvédelmezze őt, Ditit és Indrát is.