HU/SB 4.29.85
85. VERS
- adhyātma-pārokṣyam idaṁ
- mayādhigatam adbhutam
- evaṁ striyāśramaḥ puṁsaś
- chinno ’mutra ca saṁśayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adhyātma—lelki; pārokṣyam—egy hiteles tekintély által elmondott; idam—ez; mayā—általam; adhigatam—hallott; adbhutam—csodálatos; evam—így; striyā—egy feleséggel; āśramaḥ—oltalom; puṁsaḥ—az élőlénynek; chinnaḥ—befejezett; amutra—a halál utáni életről; ca—is; saṁśayaḥ—kétség.
FORDÍTÁS
Purañjana király példázatát, amelyet a hiteles forrásokat követve meséltem el, a lelki tanítómesteremtől hallottam. Ezt a történetet lelki tudás itatja át. Ha valaki megérti e példázat mondanivalóját, nem férhet hozzá kétség, hogy megszabadul a testi felfogástól, és tisztán megérti, hogy a halál után élet következik. Ha valaki nem tudja, mi a lélekvándorlás, ezt a leírást tanulmányozva tökéletesen megértheti.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a striyā, „a feleséggel együtt” szó. Az együtt élő hím és nőstény alkotja az anyagi lét lényegét. Ebben az anyagi világban nagyon erős a hím és a nőstény közötti vonzódás. Minden fajban ez a lét alapelve. A társulás ugyanezen elve az emberi társadalomban is megtalálható, ám szabályozott formában. Az anyagi lét azt jelenti, hogy a hím és a nőstény együtt él, és vonzódnak egymáshoz. Amikor azonban valaki teljesen megérti a lelki életet, az ellentétes nemhez fűződő vonzalma teljesen megszűnik. E vonzódás az oka, hogy az élőlény túlzott módon ragaszkodni kezd ehhez az anyagi világhoz. Ez egy rendkívül erős csomó a szívben.
- puṁsaḥ striyā mithunī-bhāvam etaṁ
- tayor mitho hṛdaya-granthim āhuḥ
- ato gṛha-kṣetra-sutāpta-vittair
- janasya moho ’yam ahaṁ mameti
Mindenki az érzékkielégítés csábítására jön ebbe az anyagi világba. Az érzékkielégítés erős csomóját a hím és a nőstény közötti vonzalom jelenti. E vonzódás miatt az ember túlzott módon ragaszkodni kezd az anyagi világhoz, a gṛha-kṣetra-suta-āpta-vitta, vagyis az otthon, a föld, a gyermekek, a barátok, a pénz stb. formájában, és ezzel az „én” és az „enyém” testi felfogás rabja lesz. Ha azonban megérti Purañjana király történetét, valamint azt, hogyan lett Purañjana a nemi vonzalom eredményeképpen nő a következő életében, akkor a lélekvándorlás folyamatát is megérti.
- sarveṣām eva jantūnāṁ
- satataṁ deha-poṣaṇe
- asti prajñā samāyattā
- ko viśeṣas tadā nṛṇām
- labdhvehānte manuṣyatvaṁ
- hitvā dehādy-asad-graham
- ātma-sṛtyā vihāyedaṁ
- jīvātmā sa viśiṣyate
sarveṣām — mind; eva — kétségtelenül; jantūnām — az állatoknak; satatam — mindig; deha-poṣaṇe — fenntartani a testet; asti — van; prajñā — intelligencia; samāyattā — rajta nyugvó; kaḥ — mi; viśeṣaḥ — különbség; tadā — akkor; nṛṇām — az emberi lényeknek; labdhvā — miután elérte; iha — itt; ante — sok születés után; manuṣyatvam — egy emberi élet; hitvā — miután feladta; deha-ādi — a durva és a finom testben; asat-graham — téves életfelfogás; ātma — lelki tudásnak; sṛtyā — az út által; vihāya — miután elhagyta; idam — ezt a testet; jīva-ātmā — az egyéni lélek; saḥ — az; viśiṣyate — kiemelkedővé válik.
Az állatvilágban szintén megfigyelhető a vágy a test, a feleség és a gyermekek fenntartására, s e tevékenységekhez az állatok tökéletes intelligenciával rendelkeznek. Ha egy emberi lény csak ilyen tekintetben fejlett, akkor mi különbözteti meg az állatoktól? Alaposan meg kell értenünk, hogy ezt az emberi életet a fejlődési folyamatban sok-sok születés után kaptuk meg. Az a művelt ember, aki mind a durva, mind a finom testtel törődő életfelfogással felhagy, a lelki tudástól megvilágosodva kiemelkedő egyéni lélekké válik, olyanná, mint a Legfelsőbb Úr.
1.b
- bhaktiḥ kṛṣṇe dayā jīveṣv
- akuṇṭha-jñānam ātmani
- yadi syād ātmano bhūyād
- apavargas tu saṁsṛteḥ
bhaktiḥ — odaadó szolgálat; kṛṣṇe — Kṛṣṇának; dayā — kegy; jīveṣu — más élőlényeknek; akuṇṭha-jñānam — tökéletes tudás; ātmani — az önvalóról; yadi — ha; syāt — válik; ātmanaḥ — az élőlény önvalójának; bhūyāt — kell lennie; apavargaḥ — felszabadulás; tu — akkor; saṁsṛteḥ — az anyagi élet köteléke alól.
Ha egy élőlény fejlett Kṛṣṇa-tudattal rendelkezik, ha kegyes másokhoz, valamint ha tökéletesen ismeri az önmegvalósításról szóló lelki tudományt, azonnal kiszabadul az anyagi lét kötelékei közül.
- arcāyām eva haraye
- pūjāṁ yaḥ śraddhayehate
- na tad-bhakteṣu cānyeṣu
- sa bhaktaḥ prākṛtaḥ smṛtaḥ
- (HU/SB 11.2.47/SB 11.2.47)
2.b
- adṛṣṭaṁ dṛṣṭavan naṅkṣed
- bhūtaṁ svapnavad anyathā
- bhūtaṁ bhavad bhaviṣyac ca
- suptaṁ sarva-raho-rahaḥ
adṛṣṭam — jövőbeli boldogság; dṛṣṭa-vat — mint a közvetlen tapasztalat; naṅkṣet — megsemmisül; bhūtam — az anyagi lét; svapnavat — mint egy álom; anyathā — másképp; bhūtam — ami a múltban történt; bhavat — jelen; bhaviṣyat — jövő; ca — is; suptam — egy álom; sarva — mindegyiknek; rahaḥ-rahaḥ — a titkos végkövetkeztetés.
Ami a múltat, jelent és jövőt magában foglaló időben történik, az pusztán álom. Ez minden védikus írás titkos értelme.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének huszonkilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Nārada és Prācīnabarhi király beszélgetése”.