HU/SB 7.10.40
40. VERS
- yathā yathā bhagavato
- bhaktyā paramayābhidā
- nṛpāś caidyādayaḥ sātmyaṁ
- hares tac-cintayā yayuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā yathā—mint; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bhaktyā—odaadó szolgálata által; paramayā—legfelsőbb; abhidā—szüntelenül ilyen cselekedetekre gondolva; nṛpāḥ—királyok; caidya-ādayaḥ—Śiśupāla, Dantavakra és mások; sātmyam—ugyanazt a formát; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tat-cintayā—állandóan Rá gondolván; yayuḥ—hazatértek, vissza Istenhez.
FORDÍTÁS
Az odaadó szolgálat révén a tiszta bhakták, akik szüntelenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondolnak, az Övéhez hasonló testet kapnak. Ezt sārūpya-muktinak hívják. Noha Śiśupāla, Dantavakra és a többi király ellenségükként gondoltak Kṛṣṇára, ők is ugyanezt az eredményt érték el.
MAGYARÁZAT
Az Úr Caitanya Sanātana Gosvāmīnak szóló tanításaival kapcsolatban a Caitanya-caritāmṛta elmagyarázza, hogy egy bhaktának külsődlegesen végeznie kell mindennapi odaadó szolgálatát a szabályoknak megfelelően, belül azonban mindig arra a bizonyos kapcsolatra kell gondolnia, amelyben az Úr szolgálatához vonzódik. Ez az állandó emlékezés az Úrra alkalmassá teszi a bhaktát, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ahogy a Bhagavad-gītā elmondja (BG 4.9), tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti: miután a bhakta elhagyja testét, nem kerül újra anyagi testbe, hanem visszatér Istenhez, s egy olyan lelki testet kap, ami az Úr azon örök társainak testéhez hasonló, akiknek a tetteit követte. Bármilyen kapcsolatban szereti a bhakta szolgálni az Urat, mindig gondolhat az Úr társaira: a tehénpásztorfiúkra, a gopīkra, az Úr apjára és anyjára, szolgáira, valamint a fákra, a földre, az állatokra, a növényekre és a vízre az Úr birodalmában. Mivel állandóan ezekre a dolgokra gondol, transzcendentális helyzetbe kerül. Śiśupāla, Dantavakra, Kaṁsa, Pauṇḍraka, Narakāsura és Śālva királyok mind hasonló módon szabadultak fel. Ezt erősíti meg Madhvācārya:
- pauṇḍrake narake caiva
- śālve kaṁse ca rukmiṇi
- āviṣṭās tu harer bhaktās
- tad-bhaktyā harim āpire
Ezek a királyok, Pauṇḍraka, Narakāsura, Śālva és Kaṁsa valamennyien ellenségként tekintettek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, de mivel szüntelenül Rá gondoltak, ugyanezt a felszabadulást — a sārūpya-muktit — érték el. A jñāna-bhakta, az a hívő, aki a jñāna útját követi, szintén ezt a célt éri el. Ha még az Úr ellenségei is felszabadulhatnak azzal, hogy minden gondolatuk az Úr körül forog, mit mondhatnánk a tiszta bhaktákról, akik szüntelenül az Úr szolgálatát végzik, és akik minden tettük közben egyedül az Úrra gondolnak?