HU/SB 8.20.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- balir evaṁ gṛha-patiḥ
- kulācāryeṇa bhāṣitaḥ
- tūṣṇīṁ bhūtvā kṣaṇaṁ rājann
- uvācāvahito gurum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; baliḥ—Bali Mahārāja; evam—így; gṛha-patiḥ—a családi ügyek mestere, noha papok vezetik; kula-ācāryeṇa—a családi ācārya vagy tanácsadó által; bhāṣitaḥ—így szólítva; tūṣṇīm—néma; bhūtvā—lett; kṣaṇam—egy pillanatra; rājan—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); uvāca—mondta; avahitaḥ—miután alaposan végiggondolta; gurum—lelki tanítómesterének.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király! Amikor lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy Bali Mahārāja egy válságos pillanatban hallgatott el. Hogyan tagadhatná meg lelki tanítómestere, Śukrācārya utasítását? Egy olyan józan embernek, mint Bali Mahārāja, kötelessége azonnal engedelmeskedni a lelki tanítómester parancsának, ahogy azt lelki tanítómestere tanácsolta. Bali Mahārāja azonban arra is gondolt, hogy Śukrācāryát nem kell többé lelki tanítómesterének tekintenie, mert eltért a lelki tanítómesterek kötelességétől. A śāstra szerint a gurunak az a kötelessége, hogy hazavigye tanítványát, vissza Istenhez. Ha erre nem képes, sőt inkább akadályozza a tanítványt abban, hogy visszatérjen Istenhez, nem szabad gurunak lennie. Gurur na sa syāt (SB 5.5.18). Senki ne legyen guru, ha nem tudja képessé tenni a tanítványát arra, hogy fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban. Az élet célja az, hogy az Úr Kṛṣṇa bhaktájává váljunk, hogy így megszabadulhassunk az anyagi lét kötelékeitől (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A lelki tanítómester segít a tanítványnak, hogy Kṛṣṇa-tudata kifejlesztésével elérje ezt a szintet. Śukrācārya most azt tanácsolta Bali Mahārājának, hogy tagadja meg Vāmanadevának adott ígéretét. Ebben a helyzetben Bali Mahārāja azt gondolta, nem követne el hibát, ha nem engedelmeskedne a lelki tanítómestere utasításának. Gondolkodni kezdett: vajon utasítsa vissza lelki tanítómestere tanácsát? Cselekedjen függetlenül, s tegyen meg mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettsége érdekében? Ezalatt eltelt egy rövid idő, ezért a versben az áll, hogy tūṣṇīṁ bhūtvā kṣaṇaṁ rājann uvācāvahito gurum. Miután mindezt alaposan végiggondolta, úgy döntött, hogy az Úr Viṣṇut minden körülmények között elégedetté kell tennie, még akkor is, ha ez azzal a veszéllyel jár, hogy figyelmen kívül kell hagynia a guru tanácsát, aki ennek épp az ellenkezőjét mondja.
Akit gurunak tekintenek, de ellentmond a viṣṇu-bhakti elvének, azt nem fogadhatjuk el mint gurut. Ha valaki egy ilyen csaló gurut fogadott el, el kell vetnie őt. Az ilyen gururól a śāstra a következőképpen ír (Mahābhārata, Udyoga 179.25):
- guror apy avaliptasya
- kāryākāryam ajānataḥ
- utpatha-pratipannasya
- parityāgo vidhīyate
Śrīla Jīva Gosvāmī azt tanácsolta, hogy az ilyen semmirekellő gurut, egy családi papot, aki guruként cselekszik, az embernek meg kell tagadnia, és egy megfelelő, igaz gurut kell elfogadnia.
- ṣaṭ-karma-nipuṇo vipro
- mantra-tantra-viśāradaḥ
- avaiṣṇavo gurur na syād
- vaiṣṇavaḥ śvapaco guruḥ
„Az a tudós brāhmaṇa, aki jártas a védikus tudás minden területén, nem alkalmas arra, hogy lelki tanítómester legyen, ha nem vaiṣṇava. Ha azonban egy alacsony kaszthoz tartozó családban született ember vaiṣṇava, lelki tanítómesterré válhat.” (Padma Purāṇa)