HU/SB 6.1.1

Revision as of 20:44, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

śrī-parīkṣid uvāca
nivṛtti-mārgaḥ kathita
ādau bhagavatā yathā
krama-yogopalabdhena
brahmaṇā yad asaṁsṛtiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-parīkṣit uvāca—Parīkṣit Mahārāja mondta; nivṛtti-mārgaḥ—a felszabadulás útja; kathitaḥ—elmondtad; ādau—az elején; bhagavatā—szentséged; yathā—megfelelően; krama—fokozatosan; yoga-upalabdhena—a yoga folyamatával elérte; brahmaṇā—az Úr Brahmāval együtt (miután eljutott Brahmalokára); yat—amelyik úton; asaṁsṛtiḥ—a születés és halál ismétlődésének megszűnése.


FORDÍTÁS

Parīkṣit Mahārāja így szólt: Ó, uram, ó, Śukadeva Gosvāmī! A felszabadulás útjáról [a nivṛtti-mārgáról] már beszéltél [a Második Énekben]. Aki ezt az utat járja, az fokozatosan a legfelsőbb bolygórendszerbe, a Brahmalokára emelkedhet, ahonnan az Úr Brahmāval együtt a lelki világba kerül. Számára ezzel véget ér a születés és halál ismétlődése az anyagi világban.


MAGYARÁZAT

Parīkṣit Mahārāja vaiṣṇava volt, ezért amikor az Ötödik Ének végén a különféle pokoli életkörülményekről hallott, gondolkodóba esett, hogyan lehet kiszabadítani a feltételekhez kötött lelkeket māyā karmai közül, és hogyan lehet őket hazavinni, vissza Istenhez. Ezért lelki tanítómesterét, Śukadeva Gosvāmīt a nivṛtti-mārgára, a felszabadulás útjára emlékeztette, amiről a Második Énekben beszélt. Parīkṣit Mahārāja, aki a halála idején olyan szerencsés volt, hogy találkozhatott Śukadeva Gosvāmīval, e válságos pillanatban a felszabadulás útjáról kérdezte őt. Śukadeva Gosvāmī nagyra becsülte kérdését, és a következő szavakkal üdvözölte Parīkṣit Mahārāját:

varīyān eṣa te praśnaḥ
kṛto loka-hitaṁ nṛpa
ātmavit-sammataḥ puṁsāṁ
śrotavyādiṣu yaḥ paraḥ

„Kedves királyom, kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, és ezt minden transzcendentalista megerősíti.” (SB 2.1.1)

Parīkṣit Mahārāját megdöbbentette, hogy feltételekhez kötött állapotukban az élőlények nem fogadják el a felszabadulás útját, az odaadó szolgálatot, hanem inkább a különféle pokoli körülmények között szenvednek. Ez jellemző egy vaiṣṇavára. Vāñchā-kalpa-tarubhyaś ca kṛpā-sindhubhya eva ca: a vaiṣṇava a kegy óceánja, valamint para-duḥkha-duḥkhī: boldogtalan mások boldogtalansága láttán. Parīkṣit Mahārāja együttérzett a pokoli élet kínjait kiálló feltételekhez kötött lelkekkel, ezért arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, beszéljen még a felszabadulás útjáról, amiről már a Śrīmad-Bhāgavatam elején szót ejtett. Az asaṁsṛti szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban. Saṁsṛti a születés és halál útjának folytatására utal, míg asaṁsṛti a nivṛtti-mārgára, a felszabadulás útjára vonatkozik, ami véget vet a születésnek és a halálnak, és lassanként a Brahmalokára vezeti az embert    —    hacsak nem tiszta bhakta, akit a legkevésbé sem érdekel, hogy a felső bolygórendszerekbe emelkedjen, s aki odaadó szolgálata következtében azonnal hazatér, vissza Istenhez (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti). Parīkṣit Mahārāja ezért nagyon szerette volna meghallgatni Śukadeva Gosvāmīt, amint arról az útról beszél, amit a feltételekhez kötött léleknek a felszabadulása érdekében követnie kell.

Az ācāryák véleménye szerint a krama-yogopalabdhena szó arra utal, hogy aki először a karma-yogát, majd a jñāna-yogát gyakorolja, végül pedig eljut a bhakti-yoga szintjére, az felszabadulhat. A bhakti-yoga azonban olyan nagy hatású, hogy nem függ sem a karma-yogától, sem a jñāna-yogától. A bhakti-yogának önmagában olyan hatása van, hogy puszta követésével még az a bűnös vagy az az írástudatlan ember is minden kétséget kizárva felemelkedhet a lelki világba, aki a karma-yogában, illetve a jñāna-yogában semmilyen eredményt nem ért el. Mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 8.7) kijelenti: a bhakti-yoga folyamatával az ember kétségtelenül visszatér Istenhez, haza, a lelki világba. A yogīk azonban ahelyett, hogy egyenesen a lelki világba mennének, néha más bolygórendszereket akarnak látni, ezért abba a bolygórendszerbe emelkednek, ahol az Úr Brahmā él, ahogyan arra itt a brahmaṇā szó utal. A megsemmisülés idején az Úr Brahmā Brahmaloka többi lakójával egyetemben közvetlenül a lelki világba kerül. Ezt a Védák a következőkkel erősítik meg:

brahmaṇā saha te sarve
samprāpte pratisañcare
parasyānte kṛtātmānaḥ
praviśanti paraṁ padam

„Brahmaloka lakói kimagasló helyzetük következtében a megsemmisüléskor egyenesen hazatérnek, vissza Istenhez, az Úr Brahmāval együtt.”