HU/SB 8.16.19

Revision as of 09:27, 1 October 2019 by Aditya (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

kva deho bhautiko ’nātmā
kva cātmā prakṛteḥ paraḥ
kasya ke pati-putrādyā
moha eva hi kāraṇam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kva—hol van; dehaḥ—ez az anyagi test; bhautikaḥ—öt elemből álló; anātmā—nem a szellemi lélek; kva—hol van; ca—szintén; ātmā—a szellemi lélek; prakṛteḥ—az anyagi világhoz képest; paraḥ—transzcendentális; kasya—kié; ke—ki; pati—férj; putra-ādyāḥ—vagy a fia stb.; mohaḥ—illúzió; eva—valójában; hi—bizonyára; kāraṇam—ok.


FORDÍTÁS

Kaśyapa Muni így szólt: Mi is ez az anyagi test, amely öt elemből áll? Ez a test nem azonos a szellemi lélekkel. Valójában a szellemi lélek teljes mértékben különbözik azoktól az anyagi elemektől, amelyekből a test áll, ám a testi ragaszkodásnak köszönhetően férjnek vagy fiúnak tekintenek bennünket. Ezeket az illuzórikus kapcsolatokat félreértés okozza.


MAGYARÁZAT

A szellemi lélek (ātmā vagy jīva) kétségtelenül különbözik a testtől, amely az öt anyagi elemből áll. Ez egy egyszerű tény, ám nem érthetjük meg, ha nem teszünk szert lelki műveltségre. Kaśyapa Muni a mennyei bolygókon találkozott feleségével, Aditivel, de ugyanez a tévfelfogás van jelen az egész univerzumban, s itt a Földön is. Az élőlények más és más szinten állnak, ám többé-kevésbé valamennyien testi létfelfogásban élnek. Az anyagi világban tehát minden élőlény valamilyen mértékben nélkülözi a lelki műveltséget. A védikus civilizáció alapját azonban a lelki oktatás jelenti, s a lelki oktatás az a különleges alap, amelyre támaszkodva az Úr a Bhagavad-gītāt elmondta Arjunának. A Bhagavad-gītā elején Kṛṣṇa azért tanította Arjunát, hogy értse meg: a szellemi lélek különbözik a testtől.

dehino ’smin yathā dehe
kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
tathā dehāntara-prāptir
dhīras tatra na muhyati

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (BG 2.13) Sajnálatos módon ez a lelki műveltség a modern emberi civilizációból teljes mértékben hiányzik. Senki sem érti meg, mi a valódi érdeke, ami a lélekkel, s nem az anyagi testtel kapcsolatos. Az oktatás lelki oktatást jelent. Ha valaki testi életfelfogásban, lelki műveltség nélkül csupán erejét megfeszítve dolgozik, akkor úgy él, mint az állatok. Nāyaṁ deho deha-bhājāṁ nṛ-loke kaṣṭān kāmān arhate viḍ-bhujāṁ ye (SB 5.5.1). Az emberek verejtékes munkát végeznek csupán a test kényelme érdekében, anélkül hogy bármi műveltségre tennének szert a lélekkel kapcsolatban. Egy rendkívül veszélyes civilizációban élnek, mert tény, hogy a léleknek az egyik testből a másikba kell vándorolnia (tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13)). Lelki műveltség nélkül az emberekre sötét tudatlanság borul, s nem tudják, mi történik majd velük jelenlegi testük pusztulása után. Vakon robotolnak, és világtalan vezetők irányítják őket. Andhā yathāndhair upanīyamānās te ’pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ (SB 7.5.31). Az ostoba ember nem tudja, hogy az anyagi természet tökéletesen leláncolja, s hogy halála után az anyagi természet egy bizonyos fajta testbe fogja kényszeríteni, amelyet el kell majd fogadnia. Nem tudja, hogy annak ellenére, hogy talán jelenlegi testében nagyon fontos személyiség, a következő teste az anyagi természet kötőerőiben végzett tudatlan cselekedetei miatt lehet egy állati test vagy egy fa teste. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom éppen ezért arra törekszik, hogy a lelki lét valódi fényével árasszon el minden élőlényt. Ezt a mozgalmat nem nehéz megérteni, s az embereknek élniük kell azzal a lehetőséggel, melyet felkínál, mert ez a mozgalom meg fogja menteni őket a felelőtlen, s ezért kockázatos élettől.