HU/SB 10.2.17
17. VERS
- sa bibhrat pauruṣaṁ dhāma
- bhrājamāno yathā raviḥ
- durāsado ’tidurdharṣo
- bhūtānāṁ sambabhūva ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Vasudeva); bibhrat—vitte; pauruṣam—a Legfelsőbb Személyre vonatkozó; dhāma—a lelki sugárzás; bhrājamānaḥ—ragyogó; yathā—mint; raviḥ—a napfény; durāsadaḥ—még ránézni is nagyon nehéz, érzékfelfogás útján nagyon nehéz megérteni; ati-durdharṣaḥ—rendkívül nehezen közelíthető meg; bhūtānām—minden élőlényé; sambabhūva—így lett; ha—biztosan.
FORDÍTÁS
Miközben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének testét hordozta szíve mélyén, Vasudevát az Úr transzcendentális, fénylő ragyogása árasztotta el, s úgy sugárzott, akár a nap. Szinte lehetetlen volt ránézni vagy az érzékfelfogás útján megközelíteni őt. Valójában megközelíthetetlen és felfoghatatlan maradt még egy olyan félelmetes ember számára is, mint Kaṁsa, éppúgy, ahogy minden más élőlény számára is.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a dhāma szó. Ez a szó arra a helyre utal, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége lakozik. Dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi — olvashatjuk a Śrīmad-Bhāgavatam elején (SB 1.1.1). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajlékán az anyagi energia hatása nem érvényesül (dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakam). Bárhol van jelen az Istenség Legfelsőbb Személyisége neve, formája, tulajdonságai vagy személyes eszközei révén, az a hely azonnal dhāma lesz. Azért beszélünk például Vṛndāvana-dhāmáról, Dvārakā-dhāmáról és Mathurā-dhāmáról, mert ezeken a helyeken az Istenség Személyisége neve, híre, tulajdonságai és személyes eszközei mindig jelen vannak. Éppen így ha valakit az Istenség Legfelsőbb Személyisége felhatalmaz valamilyen tett végrehajtására, szíve dhāmává válik, s így olyan rendkívüli hatalomra tesz szert, hogy nemcsak ellenségei, de a többi ember is megdöbbenten látja cselekedeteit. Mivel megközelíthetetlen, ellenségei csak ámulnak, ahogy azt e versben a durāsado ’tidurdharṣaḥ szavak magyarázzák.
A pauruṣaṁ dhāma szavakhoz számos ācārya fűzött magyarázatot. Śrīla Vīrarāghava Ācārya azt mondja, hogy ezek a szavak az Istenség Legfelsőbb Személyisége ragyogására utalnak. Vijayadhvaja szerint a viṣṇu-tejast jelentik, Śukadeva pedig kijelenti, hogy ez bhagavat-svarūpa. A Vaiṣṇava-toṣaṇī azt mondja, hogy ezek a szavak a Legfelsőbb Úr ragyogásának hatását jelzik, Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint pedig az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenését.