HU/SB 4.29.75
75. VERS
- anena puruṣo dehān
- upādatte vimuñcati
- harṣaṁ śokaṁ bhayaṁ duḥkhaṁ
- sukhaṁ cānena vindati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anena—e folyamat által; puruṣaḥ—az élőlény; dehān—durva testek; upādatte—elér; vimuñcati—elhagy; harṣam—élvezet; śokam—bánkódás; bhayam—félelem; duḥkham—boldogtalanság; sukham—boldogság; ca—is; anena—a durva test által; vindati—élvez.
FORDÍTÁS
A finom testben végbemenő folyamatok révén fejleszti ki és hagyja el az élőlény a durva testeket. Ezt nevezik lélekvándorlásnak. Így a lélek az úgynevezett élvezet, bánkódás, félelem, boldogság és boldogtalanság különféle formáinak lesz részese.
MAGYARÁZAT
Ebből a leírásból világosan megérthetjük, hogy az élőlény eredetileg, tiszta lelki létében ugyanolyan volt, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Amikor azonban az elmét beszennyezik az anyagi világbeli érzékkielégítésre irányuló vágyak, az élőlény anyagi feltételek közé kerül, ahogy ez a vers leírja. Így kezdi meg anyagi létét, ami azt jelenti, hogy egyik testből a másikba vándorol, és egyre jobban belebonyolódik az anyagi létbe. A Kṛṣṇa-tudat folyamata, melynek során az ember mindig Kṛṣṇára gondol, az a transzcendentális folyamat, aminek a segítségével az élőlény visszatérhet eredeti, lelki létébe. Az odaadó szolgálat azt jelenti, hogy mindig Kṛṣṇára gondolunk.
- man-manā bhava mad-bhakto
- mad-yājī māṁ namaskuru
- mām evaiṣyasi satyaṁ te
- pratijāne priyo ’si me
„Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.” (BG 18.65)
Mindig az Úr odaadó szolgálatát kell végeznünk. Az arcana-mārga azt tanácsolja, hogy imádjuk a templomi mūrtit, és állandóan ajánljuk hódolatunkat a lelki tanítómesternek és a mūrtinak. Ezek a folyamatok azok számára ajánlatosak, akik valóban ki akarnak szabadulni az anyagi rabságból. A modern pszichológusok hiába tanulmányozzák az elme cselekedeteit — a gondolkodást, az érzést és az akaratot —, képtelenek a dolgok mélyére hatolni, mert nem rendelkeznek tudással, és nincsenek kapcsolatban egy felszabadult ācāryával.
A Bhagavad-gītā (BG 4.2) a következőket írja:
- evaṁ paramparā-prāptam
- imaṁ rājarṣayo viduḥ
- sa kāleneha mahatā
- yogo naṣṭaḥ parantapa
„E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.” A modern kor emberei, akik az úgynevezett pszichológusok és filozófusok irányítása alatt állnak, nem ismerhetik meg a finom test cselekedeteit, és így nem értik, mit jelent a lélekvándorlás. Ezekben a témákban el kell fogadnunk a Bhagavad-gītā hiteles kijelentéseit (BG 2.13):
- dehino ’smin yathā dehe
- kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
- tathā dehāntara-prāptir
- dhīras tatra na muhyati
„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” Amíg az egész emberi társadalom meg nem érti a Bhagavad-gītānak ezt a fontos versét, addig a civilizáció a tudatlanság, nem pedig a tudás útján halad előre.