HU/SB 2.9.36
36. VERS
- etāvad eva jijñāsyaṁ
- tattva-jijñāsunātmanaḥ
- anvaya-vyatirekābhyāṁ
- yat syāt sarvatra sarvadā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etāvat—eddig; eva—bizonyára; jijñāsyam—meg kell kérdezni; tattva—az Abszolút Igazság; jijñāsunā—a tanítvány által; ātmanaḥ—az Önvalónak; anvaya—közvetlenül; vyatirekābhyām—közvetve; yat—bármi; syāt—lehet; sarvatra—mindig, mindenhol; sarvadā—minden körülmények között.
FORDÍTÁS
Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt az előző vers elmagyarázta, minden kérdés, minden tudakozódás végső célja a bhakti-yoga misztériumának megismerése. Az emberek számtalan módon próbálnak eljutni az önmegvalósításig: karma-yogával, jñāna-yogával, dhyāna-yogával, rāja-yogāval, bhakti-yogával és megannyi más folyamattal. Minden fejlett tudatú élőlénynek kötelessége, hogy önmagát megismerje. Abban az emberben, aki fejlett tudattal rendelkezik, elkerülhetetlenül felmerülnek kérdések az önvaló, a kozmikus megnyilvánulás, az élet problémái és sok más terület — a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a vallás, az erkölcs stb. — titkát illetően. E kérdések végső céljáról beszél ez a vers.
A Vedānta-sūtra filozófiája az élet kérdéseivel kezdődik, s a Bhāgavatam választ ad rájuk, eljutva egészen eddig a pontig, ahol minden kérdés misztériumára fény derül. Az Úr Brahmā azt akarta, hogy az Istenség Személyisége tökéletes tudásban részesítse. S íme az Úr válasza, négy versben — mintegy dióhéjban — összegezve, az aham eva kezdetű verssel kezdődően és ezzel a verssel bezáróan (etāvad eva). Ez jelenti a végső pontját minden önmegvalósításra törekvő folyamatnak. Az emberek a sötétségben szikrázó visszatükrözött fényben nem tudják, hogy az élet végső célja Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, így zabolátlan érzékeik mindannyiukat az anyagi létezés legsötétebb régiójába rántják. Az egész anyagi lét az érzékkielégítés miatt jött létre, főként a szexualitáson alapuló vágyak miatt, s ennek az az eredménye, hogy minden tudományos fejlődés ellenére az élőlények cselekedeteinek végső célja az érzékkielégítés. E vers azonban az élet valódi céljáról beszél, amelyet mindenkinek meg kell ismernie, mégpedig úgy, hogy egy hiteles lelki tanítómestert kérdez róla, aki jól ismeri a bhakti-yoga tudományát, s aki a Bhāgavatam élő képviselője. Az emberek különféle szentírásokban keresnek választ kérdéseikre, ám a Śrīmad-Bhāgavatam az önmegvalósítás különféle útjait járó minden tanítványnak megadja a választ: az élet legfőbb célját nem lehet elérni állhatatos és kitartó keresés nélkül. Ha valakiben komoly kérdések merülnek föl, fel kell tennie azokat egy hiteles, a Brahmājītól eredő tanítványi láncolathoz tartozó lelki tanítómesternek. Ezt az utasítást adja ez a vers. Mivel e misztériumot az Istenség Legfelsőbb Személyisége feltárta Brahmājī előtt, minden kérdést, amely az önmegvalósításra vonatkozik, fel kell tennünk egy lelki tanítómesternek, az Úr közvetlen képviselőjének, aki a tanítványi láncolat elismert tagja. A hiteles lelki tanítómester mindenre fény tud deríteni a kinyilatkoztatott írások közvetlen és közvetett bizonyítékai segítségével. Annak ellenére, hogy mindenkinek szabadságában áll a kinyilatkoztatott írásokhoz fordulni e kérdésekkel kapcsolatban, szükség van a lelki tanítómester irányítására, mondja a vers. Az igaz lelki tanítómester az Úr legbensőségesebb képviselője, s az embernek ugyanolyan szellemben kell elfogadnia útmutatását, mint ahogyan Brahmājī elfogadta az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa utasításait. A hiteles tanítványi láncolat hiteles lelki tanítómestere sohasem állítja azt magáról, hogy Isten, noha bizonyos értelemben nagyobb, mint Maga az Úr, mert saját megvalósításai és tapasztalatai alapján képes az Urat átadni tanítványának. A Legfelsőbb Úr megismeréséhez nem elég csupán a műveltség vagy a kiváló agy. Őt egyedül az őszinte tanítvány érheti el, a hiteles lelki tanítómester áttetsző médiumán keresztül.
A kinyilatkoztatott szentírások közvetlenül e cél felé vezetnek utasításaikkal, de a megzavart élőlényeket olyannyira elvakítja a sötétségben a ragyogó visszatükröződés, hogy nem látják meg a kinyilatkoztatott írásokban rejlő igazságot. A Bhagavad-gītā teljes egészében az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa felé terel bennünket, de hiteles lelki tanítómester hiányában (akinek a Brahmājītól vagy Arjunától, a Bhagavad-gīta közvetlen hallgatójától származó tanítványi láncolat tagjának kell lennie) számtalan illetéktelen magyarázó torzította el saját szeszélyeire hallgatva e kinyilatkoztatott igazságot. A Bhagavad-gītāt kétségtelenül a lelki ég egyik legragyogóbb csillagának fogadják el, de e csodálatos tudást rejtő nagyszerű könyvhöz annyi helytelen magyarázatot fűztek már, hogy tanulmányozóik még mindig a ragyogó anyagi visszatükröződések sötétségében tapogatóznak. Őket aligha világosítja fel a Bhagavad-gītā tanulmányozása. A Gītā gyakorlatilag ugyanazt az utasítást adja, mint a Bhāgavatam négy fő verse, de a divatos, ám illetéktelen és téves magyarázatok következtében az ember nem értheti meg a végső következtetést. A Bhagavad-gītā (BG 18.61) egyértelműen kijelenti:
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
Az Úr jelen van minden élőlény szívében (Paramātmāként), s mindegyiküket Ő irányítja az anyagi világban, külső energiája segítségével. A versből félreérthetetlenül kiderül, hogy az Úr a legfelsőbb irányító, s Ő irányítja az élőlényeket. Szintén a Bhagavad-gītāban (BG 18.65) olvashatjuk az Úr következő utasítását:
- man-manā bhava mad-bhakto
- mad-yājī māṁ namaskuru
- mām evaiṣyasi satyaṁ te
- pratijāne priyo ’si me
A Bhagavad-gītānak ebből a verséből könnyen megérthetjük, hogy az Úr utasítása az, hogy az ember legyen Isten-tudatú, legyen az Úr bhaktája, imádja az Úr Kṛṣṇát és ajánlja minden tiszteletét Neki. Ha ezt teszi, kétségtelenül hazatér, vissza Istenhez.
A vers közvetve utal arra is, hogy a védikus emberi társadalom felépítése olyan, hogy mindenki az Úr teljes testének szerves részeként cselekszik. Az értelmiség, vagyis a brāhmaṇák az Úr arcán helyezkednek el, az emberek vezetői, vagyis a kṣatriyák az Úr karjain, a termelők, azaz a vaiśyák az Úr derekán, a munkások, a śūdrák pedig az Úr lábain. A társadalom teljes szerkezete tehát nem más, mint az Úr teste, s e test részeinek, vagyis a brāhmaṇáknak, a kṣatriyáknak, a vaiśyáknak és a śūdráknak együttesen az Úr egész testét kell szolgálniuk, másképp a testrészek külön-külön alkalmatlanná válnak arra, hogy irányítsa őket az egység legfelsőbb tudata. A kozmikus tudatra az emberek akkor tehetnek szert, ha mindannyian együtt végzik szolgálatukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egyedül ez biztosítja a teljes tökéletességet. Még a legnagyobb tudósok, filozófusok, spekulálók, politikusok, gyárosok, társadalmi megújítók sem tudnak könnyíteni az anyagi világ nyugtalan társadalmán, mert nem ismerik a siker titkát, amelyet a Bhāgavatamnak ez a verse tár föl: az embernek ismernie kell a bhakti-yoga titkát. Szintén a Bhagavad-gītāban (BG 7.15) olvashatjuk a következőt:
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayā ’pahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
Mivel az emberi társadalom úgynevezett kiváló vezetői nem ismerik a bhakti-yoga nagyszerű tudományát, s örökké az alantas érzékkielégítéssel foglalkoznak, az Úr külső energiája olyannyira megtéveszti őket, hogy makacsul az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felsőbbrendűsége ellen lázadnak, és sosem hajlandók meghódolni Neki, mert ostobák, gonoszak, akiket az emberi lények legalacsonyabb rendű fajtái közé sorolnak. Az ilyen hitetlen istentagadók lehetnek nagyon műveltek a szó anyagi értelmében, valójában azonban ők a világ legnagyobb ostobái, hiszen a külső, anyagi természet hatására minden állítólagos tudásuk, melyre szert tettek, szertefoszlik. Jelenleg macskák és kutyák használják a fejlett tudomány vívmányait. Egymás ellen harcolnak az érzékkielégítés érdekében, s így mit sem ér a tudomány, a filozófia, a képzőművészet, a nemzeti érzelmek, a gazdasági fejlődés, a vallás terén tett előrelépés, hiszen a halott test díszítésére használják csupán. Mi haszna annak, hogy a halott koporsóját ruhákkal ékesítik fel? Azon kívül, hogy érdemtelenül elnyerik a tudatlan emberek csodálatát, semmi. A Śrīmad-Bhāgavatam ezért újra és újra hangsúlyozza, hogy ameddig az emberi társadalom nem jut el a bhakti-yoga szintjére, minden tevékenységét abszolút kudarcnak kell tekinteni. Egyik versében így szól:
- parābhavas tāvad abodha-jāto
- yāvan na jijñāsata ātma-tattvam
- yāvat kriyās tāvad idaṁ mano vai
- karmātmakaṁ yena śarīra-bandhaḥ
- (SB 5.5.5)
Amíg az ember vak, s nem kérdez az önmegvalósításról, minden anyagi tette — legyen az bármilyen jó tett — vereség, mert az emberi élet céljának elérését e fölösleges és hasztalan cselekedetek nem segítik elő. Az emberi test arra szolgál, hogy segítségével megszabaduljunk az anyagi kötelékektől. Ám addig, amíg az ember az anyagi tettekbe merül, elméje az anyag örvényébe süllyed, s így életről életre az anyagi testek börtönébe kényszerül.
- evaṁ manaḥ karma-vaśaṁ prayuṅkte
- avidyayātmany upadhīyamāne
- prītir na yāvan mayi vāsudeve
- na mucyate deha-yogena tāvat
- (SB 5.5.6)
A különféle testeket, amelyekben számtalan gyötrelemtől kell szenvednie, az ember elméje hozza létre. Éppen ezért mindaddig, amíg az elme a gyümölcsöző tettekre összpontosít, valójában tudatlanságba merül, s így az ember elkerülhetetlenül újra és újra az anyagi kötelék börtönébe kerül a különféle testekben, míg csak fel nem ébred benne a transzcendentális szeretet Isten, Vāsudeva, a Legfelsőbb Személy iránt. Elmerülni a Legfelsőbb Személy, Vāsudeva transzcendentális nevében, tulajdonságaiban, formájában és cselekedeteiben azt jelenti, hogy az ember megváltoztatja az elme beállítottságát, s az anyag helyett az abszolút tudásra irányítja figyelmét. Ez az abszolút megvalósítás útjához vezeti majd, s így megszabadítja az anyagi kapcsolatok bilincseitől és a különféle anyagi testek börtönétől.
Śrīla Jīva Gosvāmī Prabhupāda ezért a sarvatra sarvadā szavakhoz fűzött magyarázatában elmondja, hogy a bhakti-yogának, az Úr odaadó szolgálatának az elvei minden körülmények között helyesek: a bhakti-yogát javasolja minden kinyilatkoztatott írás, azt végzi minden hiteles szaktekintély, a világon mindenhol fontos, magyarázatot ad minden okra és következményre és így tovább. Ami a kinyilatkoztatott írásokat illeti, Śrīla Jīva Gosvāmī a Skanda Purāṇát idézi Brahmāval és Nāradával kapcsolatban:
- saṁsāre ’smin mahā-ghore
- janma-mṛtyu-samākule
- pūjanaṁ vāsudevasya
- tārakaṁ vādibhiḥ smṛtam
Az egyetlen lehetőség, hogy kijussunk az anyagi világ — a sötétség, a veszedelem, a születés, a halál és az aggodalom birodalma — útvesztőjéből, ha elfogadjuk az Úr Vāsudeva transzcendentális szerető, odaadó szolgálatát. Ebben minden filozófus egyetért.
Śrīla Jīva Gosvāmī egy másik közismert verset is idéz, amit három Purāṇában, a Padma Purāṇában, a Skanda Purāṇában és a Liṅga Purāṇában is megtalálunk:
- āloḍya sarva-śāstrāni
- vicārya ca punaḥ punaḥ
- idam ekaṁ suniṣpannaṁ
- dhyeyo nārāyaṇaḥ sadā
„A kinyilatkoztatott írások beható tanulmányozása és többszöri elbírálása után most arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az Úr Nārāyaṇa a Legfelsőbb Abszolút Igazság, s így az embernek egyedül Őt kell imádnia.”
Ugyanerről az igazságról ír közvetve a Garuḍa Purāṇa is:
- pāraṁ gato ’pi vedānāṁ
- sarva-śāstrārtha-vedy api
- yo na sarveśvare bhaktas
- taṁ vidyāt puruṣādhamam
„Ha valaki nem a Legfelsőbb Úr bhaktája, még akkor is az emberiség söpredékének kell tekinteni, ha az utolsó betűig elolvasta a Védákat és betéve ismeri a kinyilatkoztatott írásokat.” Erre utal a Śrīmad-Bhāgavatam egyik verse is (SB 5.18.12):
- yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
- sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
- harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
- mano-rathenāsati dhāvato bahiḥ
Akinek rendíthetetlen odaadása van az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, az rendelkezik a félistenek összes jó tulajdonságával, ellenben aki nem bhaktája az Úrnak, az csupán az elméleti spekuláció sötétségében tapogatózik, s így a tiszavirág életű anyagba merül. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 11.11.18) továbbá azt mondja:
- śabda-brahmaṇi niṣṇāto
- na niṣṇāyāt pare yadi
- śramas tasya śrama-phalo
- hy adhenum iva rakṣataḥ
„Ha valaki a Védák transzcendentális irodalmának szakértője, ám nem ismeri a Legfelsőbbet, le kell vonnunk a következtetést, hogy műveltsége a teherhordó állat málhájához hasonlít, s annyit ér, mint olyan tehenet tartani, amelyik nem ad tejet.”
Az Úr szerető, transzcendentális szolgálatát végezni mindenkinek szabadságában áll, úgy a nőknek, mint a śūdráknak, az erdei bennszülötteknek és minden más élőlénynek, aki bűnben született.
- te vai vidanty atitaranti ca deva-māyāṁ
- strī-śūdra-hūṇa-śabarā api pāpa-jīvāḥ
- yady adbhuta-krama-parāyaṇa-śīlaśikṣās
- tiryag-janā api kimu śruta-dhāraṇā ye
- (SB 2.7.46)
A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmagasabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésével, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Ha a legbűnösebb ember is így felemelkedhet, mit mondhatnánk akkor azokról, akik jól ismerik a védikus tudományt? Ebből arra következtethetünk, hogy az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgálatot mindenki végezheti.
Ezért mindenkinek — még azoknak is, akik nem emberi lények — szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással. A Garuḍa Purāṇa ezt a következőképpen erősíti meg:
- kīṭa-pakṣi-mṛgāṇāṁ ca
- harau sannyasta-cetasām
- ūrdhvām eva gatiṁ manye
- kiṁ punar jñānināṁ nṛṇām
„Még a férgek, a madarak és a vadállatok is az élet tökéletes szintjére juthatnak el, ha teljesen meghódolnak az Úr transzcendentális szerető szolgálatának. Mit mondhatnánk akkor azokról az emberekről, akiket filozófusokként ismernek?”
Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keressünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neveletlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszkodóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. A Bhagavad-gītā (BG 9.30), (BG 9.32) ezt szintén alátámasztja.
- api cet sudurācāro
- bhajate mām ananya-bhāk
- sādhur eva sa mantavyaḥ
- samyag vyavasito hi saḥ
- (BG 9.30)
- māṁ hi pārtha vyapāśritya
- ye ’pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
- striyo vaiśyās tathā śūdrās
- te ’pi yānti parāṁ gatim
- (BG 9.32)
Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki — legyen bárki és bármi, férfi vagy a legbűnösebb nő, tudatlan śūdra, szűklátókörű kereskedő vagy legyen még ennél is hátrányosabb helyzetben — az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökéltséggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti. Amíg ez az őszinte elszántság fel nem ébred valakiben, addig a tisztaság és tisztátlanság, műveltség és műveletlenség anyagi kategóriái alapján ítélik meg. A tűz mindig tűz, s bárki érinti meg, azt megégeti, s nem tesz különbséget aszerint, hogy valaki ismeri-e a tűz hatását vagy sem. Az elv nem más, mint harir harati pāpāni duṣṭa-cittair api smṛtaḥ. A mindenható Úr képes megtisztítani a bhaktát minden bűnös visszahatástól, mint ahogy erőteljes sugaraival a nap is képes mindent fertőtleníteni. „Az anyagi élvezet iránti vonzódás nem hat az Úr tiszta bhaktájára.” A kinyilatkoztatott írásokban ezer és ezer aforizmát találunk erről a témáról. Ātmārāmāś ca munayaḥ: „Még az önmegvalósított lelkek is vonzódnak az Úr transzcendentális szerető szolgálatához.” Kecit kevalayā bhaktyā vāsudeva-parāyaṇāḥ (SB 6.1.15): „Pusztán a hallás és az ismétlés elegendő ahhoz, hogy az emberből az Úr Vāsudeva nagy bhaktája legyen.” Na calati bhagavat-padāravindāl lavanimiṣārdham api sa vaiṣṇavāgryaḥ: „Azt, aki egyetlen pillanatra, egyetlen másodpercre sem mozdul el az Úr lótuszlábaitól, a legnagyobbnak kell tekinteni a vaiṣṇavák között.” Bhagavat-pārṣadatāṁ prāpte mat-sevayā pratītaṁ te: „A tiszta bhaktáknak szilárd meggyőződésük, hogy elnyerhetik az Istenség Személyiségének társaságát, ezért örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatába merülnek.” A bhakták minden földrészen, minden bolygón és minden univerzumban végzik az Úr odaadó szolgálatát, a bhakti-yogát. A Śrīmad-Bhāgavatam és a hasonló írások ezt mind alátámasztják. „Mindenhol” azt jelenti, hogy szerte az Úr teremtésében. Az Urat minden érzékünkkel, sőt csupán az elménkkel is lehet szolgálni. Az a dél-indiai brāhmaṇa, aki az Urat az elméjében szolgálta, valóban megvalósította és meglátta Őt. Biztos siker vár arra a bhaktára, aki valamelyik érzékét teljesen az Úr odaadó szolgálatába állítja. Az Urat bármivel lehet szolgálni, még a legegyszerűbb dolgokkal is — egy virággal, egy levéllel, egy gyümölccsel vagy egy kis vízzel, ami szerte az univerzumban bárhol megtalálható, s nem kerül semmibe —, s így az élőlények az univerzum minden táján végezhetik az Úr szolgálatát. Szolgálhatjuk Őt csupán azzal, hogy tetteiről hallunk, beszélünk vagy olvasunk róluk, vagy egyszerűen csak azzal, hogy imádjuk és elismerjük Őt.
A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az ember azzal is szolgálja az Urat, hogy bármit tesz, felajánlja Neki minden tettének eredményét. Az emberek gyakran mondják, hogy amit tesznek, isteni sugallatra teszik, ám ez nem minden. Az embernek valójában Istenért kell cselekednie, Isten szolgájaként. Az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):
- yat karoṣi yad aśnāsi
- yaj juhoṣi dadāsi yat
- yat tapasyasi kaunteya
- tat kuruṣva mad-arpaṇam
Tégy bármit, amit akarsz, ami nem esik nehezedre, edd azt, amit szeretsz, áldozz fel bármit, amit fel tudsz áldozni, adományozz, amit csak tudsz, és vállalj bármilyen lemondást, tégy mindent az Úrért! Ha üzletember vagy, vagy más foglalkozást űzöl, tedd azt az Úrért! Ha enni akarsz, ételedet ajánld fel az Úrnak, s légy biztos abban, hogy az Úr vissza fogja adni, miután megette! Ő a teljes egész, ezért a bhakta szeretete miatt elfogadja s megeszi, amit a bhakta felajánl Neki, de aztán visszaadja prasādaként, hogy bhaktája boldog lehessen az ételtől. Más szóval légy Isten szolgája, élj békésen ebben a tudatban, s végül térj haza, vissza Istenhez!
A Skanda Purāṇa így ír:
- yasya smṛtyā ca nāmoktyā
- tapo-yajña-kriyādiṣu
- nūnaṁ sampūrṇatām eti
- sadyo vande tam acyutam
„Hódolatomat ajánlom Neki, a tévedhetetlennek, mert Rá emlékezve vagy szent nevét énekelve az ember elérheti azt a tökéletességet, amely másképp csak vezeklésekkel, áldozatokkal és gyümölcsöző tettekkel érhető el. Ezt a folyamatot bárhol az univerzumban követni lehet.” A Bhāgavatam kijelenti (SB 2.3.10):
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Akár tele van vágyakkal, akár mentes minden vágytól, minden ember követheti a tévedhetetlen bhakti-yoga útját, hogy szert tegyen a tökéletességre.” Nem kell törődnünk azzal, hogy elnyerjük minden egyes félisten és istennő kegyét, mert mindegyikük gyökere az Istenség Személyisége. Ahogyan a fa gyökerének öntözése életet ad minden ágnak és levélnek, úgy a Legfelsőbb Úrnak végzett szolgálattal egyben minden félistent és istennőt is szolgálunk, s nem kell külön erre törekednünk. Az Úr mindent átható, ezért a Neki végzett szolgálat is az. Ezt a tényt a Skanda Purāṇa a következőképpen erősíti meg:
- arcite deva-deveśe
- śaṅkha-cakra-gadā-dhare
- arcitāḥ sarva-devāḥ syur
- yataḥ sarva-gato hariḥ
Amikor a Legfelsőbb Urat, az Istenség Személyiségét imádjuk, aki kagylókürtöt, cakrát, buzogányt és lótuszvirágot tart a kezében, az minden bizonnyal a félistenek imádata is egyben, mert Hari, az Istenség Személyisége mindent átható. Ezért a Neki végzett transzcendentális szerető szolgálat áldással jár mindenki számára, minden esetben — alany-, tárgy-, okhatározó, részes, határozói, birtokos és helyhatározó esetben is. Az odaadó szolgálat mindenkinek hasznos: annak, aki imádja az Urat, Magának az Úrnak, az oknak, amiért az Urat imádjuk, a forrásnak, ahonnan az imádathoz szükséges kellékek származnak, valamint a helynek, ahol az imádatot végzik és így tovább.
A bhakti-yoga folyamatát még az anyagi világ megsemmisülése idején is lehet alkalmazni. Kālena naṣṭā pralaye vāṇīyam: az Urat még az anyagi világ megsemmisülése során is imádják, mert megvédi a Védákat a pusztulástól. Minden korszakban, yugában imádják Őt. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 12.3.52) kijelenti:
- kṛte yad dhyāyato viṣṇuṁ
- tretāyāṁ yajato makhaiḥ
- dvāpare paricaryāyāṁ
- kalau tad dhari-kīrtanāt
A Viṣṇu Purāṇa így ír:
- sa hānis tan mahac chidraṁ
- sa mohaḥ sa ca vibhramaḥ
- yan-muhūrtaṁ kṣaṇaṁ vāpi
- vāsudevaṁ na cintayet
„Ha csak egy pillanatot is elvesztegetünk, s nem emlékezünk Vāsudevára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, az a legnagyobb veszteség, a legnagyobb illúzió és a legnagyobb fogyatékosság.” Az Urat életünk minden szakaszában imádhatjuk. Prahlāda Mahārāja és Parīkṣit Mahārāja már anyjának méhében, Dhruva Mahārāja ötévesen, kicsi gyerekként, Ambarīṣa Mahārāja egészen fiatalon, Dhṛtarāṣṭra Mahārāja öregen, a végső tehetetlenség állapotában, Ajāmila a halála pillanatában, Citraketu pedig még a mennyekben és a pokolban is imádta az Urat. A Narasiṁha Purāṇa leírja, hogy amint a pokol lakói énekelni kezdték az Úr szent nevét, lassan emelkedni kezdtek a mennyek felé. Ezt Durvāsā Muni is megerősítette: mucyeta yan-nāmny udite nārako ’pi. „Az Úr szent nevének éneklésével a pokol lakói megszabadultak a pokoli kínoktól.” A Śrīmad-Bhāgavatam végkövetkeztetése tehát, ahogyan azt Śukadeva Gosvāmī mondja Parīkṣit Mahārājának, a következő:
- etan nirvidyamānānām
- icchatām akuto-bhayam
- yogināṁ nṛpa nirṇītaṁ
- harer nāmānukīrtanam
„Ó, király! Hogy sikert érjen el tettei során, az Úr szent nevét kell énekelnie félelem nélkül mindenkinek: a lemondott rendben élőknek, a misztikusoknak és a gyümölcsöző tevékenységek élvezőinek egyaránt. Ez a végső következtetés.” (SB 2.1.11)
Erről beszélnek közvetve a különféle kinyilatkoztatott írások is:
- Ha valaki nem a Legfelsőbb Úr bhaktája, még akkor is az emberiség söpredékének kell tekinteni, ha tökéletesen ismeri a Védákat és minden más szentírást.
- A Garuḍa Purāṇa, a Bṛhan-nāradīya Purāṇa és a Padma Purāṇa ugyanezt ismétli el: mi haszna a védikus tudásnak és a lemondásoknak, ha az ember nem szolgálja odaadóan az Urat?
- Ezer prajāpati sem ér fel az Úr egyetlen bhaktájával.
- Śukadeva Gosvāmī kijelentette (SB 2.4.14), hogy sem az aszkéták, sem azok, akik adakozó hajlamúak, sem a híres emberek, sem a nagy filozófusok, sem a kiváló okkultisták nem érhetik el céljukat, ha nem szolgálják az Urat.
- Ha valahol nem dicsőítik Vaikuṇṭha Urát vagy az Ő tiszta bhaktáját, legyen akár a mennyeknél is dicsőbb hely, azonnal el kell hagyni.
- A tiszta bhakta elutasítja mind az ötféle felszabadulás lehetőségét, hogy az Úr szolgálatát végezhesse.
A végső következtetés tehát az, hogy mindig és mindenhol az Úr dicsőségét kell hirdetnünk. Mindig hallanunk kell dicsőségéről, magasztalnunk kell Őt és dicsőségére gondolnunk, mert ez az élet tökéletessége. A gyümölcsöző tettek eredménye csak a testre korlátozódik, amelyen keresztül az élőlény élvezethez jut, a yogával csupán misztikus képességekre lehet szert tenni, az empirikus filozófia segítségével a transzcendentális tudást sajátíthatja el az ember, a transzcendentális tudás birtokában pedig csak a felszabadulás szintjét érheti el. E folyamatok követése során mindig fennáll a veszély, hogy hibát követünk el. Az Úr transzcendentális odaadó szolgálatát azonban korlátlanul végezhetjük, s nem kell a visszaeséstől sem tartanunk: az Úr kegyéből eljuthatunk a végső szintre. Az odaadó szolgálat kezdeti szakaszában látszólag szükség van a tudásra, magasabb szinten azonban nincsen szükség rá. A legjobb és legbiztosabb út a fejlődéshez tehát a bhakti-yoga, a tiszta odaadó szolgálat.
A Śrīmad-Bhāgavatam lényegét, az említett négy ślokát az imperszonalisták gyakran saját, nekik kedvező magyarázatokkal látják el. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ezt a négy ślokát először Maga az Istenség Személyisége mondta el, s ezért az imperszonalisták, akik nem ismerik az Istenség Személyiségét, nem érthetik meg őket. Kitalált magyarázataikat azok, akik a Brahmātól alászálló tanítványi láncolaton keresztül jutottak tudáshoz, sohasem fogják elfogadni. A következő versek ezt még érthetőbben elmagyarázzák. Mindemellett a śruti megerősíti, hogy a Legfelsőbb Igazság, az Abszolút Istenség Személyisége sosem fedi Magát fel azok előtt, akik minden ok nélkül büszkék akadémikus tudásukra. A śruti-mantra érthetően kijelenti (Kaṭha Up. 1.2.23):
- nāyam ātmā pravacanena labhyo
- na medhayā na bahudhā śrutena
- yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas
- tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanuṁ svām
Mindezt Maga az Úr magyarázza el, s aki nem személyes aspektusában közelíti meg Őt, az csak abban az esetben értheti meg a Śrīmad-Bhāgavatam mondanivalóját, ha a tanítványi láncolat bhāgavatáitól tanul.