HU/SB 2.10.7: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H07]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 2. ének, 10. fejezet|H07]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre | TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre ]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 2|Második Ének]] - [[HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre választ ad| TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre választ ad]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.6| SB 2.10.6]] '''[[HU/SB 2.10.6|SB 2.10.6]] - [[HU/SB 2.10.8|SB 2.10.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.8| SB 2.10.8]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 2.10.6| SB 2.10.6]] '''[[HU/SB 2.10.6|SB 2.10.6]] - [[HU/SB 2.10.8|SB 2.10.8]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 2.10.8| SB 2.10.8]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam elején elmondtuk, az energiák legfőbb forrását sokféleképpen nevezik: janmādy asya yataḥ, vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam / brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate. Nevezik Őt Parambrahmannak, Paramātmānak és Bhagavānnak is. Az ebben a versben használt iti szó teljessé teszi a szinonimák sorát, s Bhagavānra utal. Az ezután következő versek ezt részletesebben is elmagyarázzák, de annyit máris tudhatunk, hogy a versben szereplő Bhagavān végső soron az Úr Kṛṣṇa, mert a Śrīmad-Bhāgavatam már elfogadta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam. Minden energia eredeti forrása, a summum bonum nem más, mint az Abszolút Igazság, amelyet többek között Parambrahmának neveznek, Bhagavān pedig az Abszolút Igazság legmagasabb rendű aspektusa. De még ha a Bhagavān szó szinonimáit nézzük — például Nārāyaṇa, Viṣṇu és Puruṣa —, a legfelsőbb akkor is Kṛṣṇa, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is megerősíti: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. Emellett a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr Kṛṣṇát képviseli hang formájában. | Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam elején elmondtuk, az energiák legfőbb forrását sokféleképpen nevezik: ''janmādy asya yataḥ'' ([[HU/SB 1.1.1|SB 1.1.1]]), ''vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam / brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate'' ([[HU/SB 1.2.11|SB 1.2.11]]). Nevezik Őt Parambrahmannak, Paramātmānak és Bhagavānnak is. Az ebben a versben használt iti szó teljessé teszi a szinonimák sorát, s Bhagavānra utal. Az ezután következő versek ezt részletesebben is elmagyarázzák, de annyit máris tudhatunk, hogy a versben szereplő Bhagavān végső soron az Úr Kṛṣṇa, mert a Śrīmad-Bhāgavatam már elfogadta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. ''Kṛṣṇas tu bhagavān svayam'' ([[HU/SB 1.3.28|SB 1.3.28]]). Minden energia eredeti forrása, a summum bonum nem más, mint az Abszolút Igazság, amelyet többek között Parambrahmának neveznek, Bhagavān pedig az Abszolút Igazság legmagasabb rendű aspektusa. De még ha a Bhagavān szó szinonimáit nézzük — például Nārāyaṇa, Viṣṇu és Puruṣa —, a legfelsőbb akkor is Kṛṣṇa, ahogyan azt a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 10.8|BG 10.8]]) is megerősíti: ''ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate''. Emellett a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr Kṛṣṇát képviseli hang formájában. | ||
:''kṛṣṇe sva-dhāmopagate | :''kṛṣṇe sva-dhāmopagate | ||
| Line 44: | Line 44: | ||
:''kalau naṣṭa-dṛśām eṣaḥ | :''kalau naṣṭa-dṛśām eṣaḥ | ||
:''purāṇārko ’dhunoditaḥ | :''purāṇārko ’dhunoditaḥ | ||
:([[HU/SB 1.3.43|SB 1.3.43]]) | |||
Így az általános végkövetkeztetés az, hogy az Úr Kṛṣṇa minden energia végső forrása — ezt jelenti a Kṛṣṇa szó. A Śrīmad-Bhāgavatam azért keletkezett, hogy megmagyarázza Kṛṣṇát, Kṛṣṇa tudományát. Az Első Énekben a Śaunaka vezette nagy bölcsek kérdései és Sūta Gosvāmī válaszai már utaltak erre az igazságra, s ugyanennek az éneknek az első és második fejezetében is erről olvashatunk. A harmadik fejezet részletesebben tárgyalja ezt a témát, a negyedik fejezet pedig még a harmadiknál is alaposabb magyarázattal szolgál. A Második Ének tovább hangsúlyozza, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, és a Legfelsőbb Úrra, Kṛṣṇára utal. A Śrīmad-Bhāgavatam összegzése a már megvitatott négy versben rendkívül tömör összegzés. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felfogását végül Brahmā erősíti meg a Brahma-saṁhitāban: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke ezt a végkövetkeztetést mondja ki, a Tizedik és a Tizenegyedik Ének pedig teljes részletességgel megtárgyalja az egész témakört. A Manuk váltakozását, azaz a manvantarákat — például a Svāyambhuva-manvantarát és a Cākṣuṣa-manvantarát — tárgyaló témakörök a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik és Hetedik Énekében mind az Úr Kṛṣṇára utalnak. A Nyolcadik Énekben a Vaivasvata-manvantara ugyanezt a témát magyarázza el áttételesen, s a Kilencedik Ének mondanivalója szintén ez. A Tizenkettedik Ének tovább részletezi mindezt, kifejezetten az Úr különféle inkarnációira vonatkozóan. A teljes Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásával tehát arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa a végső summum bonum, vagyis minden energia végső forrása, akit az imádók különféle csoportjai imádatuknak megfelelően más és más néven nevezhetnek: Nārāyaṇa, Brahmā, Paramātmā és így tovább. | Így az általános végkövetkeztetés az, hogy az Úr Kṛṣṇa minden energia végső forrása — ezt jelenti a Kṛṣṇa szó. A Śrīmad-Bhāgavatam azért keletkezett, hogy megmagyarázza Kṛṣṇát, Kṛṣṇa tudományát. Az Első Énekben a Śaunaka vezette nagy bölcsek kérdései és Sūta Gosvāmī válaszai már utaltak erre az igazságra, s ugyanennek az éneknek az első és második fejezetében is erről olvashatunk. A harmadik fejezet részletesebben tárgyalja ezt a témát, a negyedik fejezet pedig még a harmadiknál is alaposabb magyarázattal szolgál. A Második Ének tovább hangsúlyozza, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, és a Legfelsőbb Úrra, Kṛṣṇára utal. A Śrīmad-Bhāgavatam összegzése a már megvitatott négy versben ([[HU/SB 2.9.33|SB 2.9.33-36]]) rendkívül tömör összegzés. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felfogását végül Brahmā erősíti meg a Brahma-saṁhitāban: ''īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ''. A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke ezt a végkövetkeztetést mondja ki, a Tizedik és a Tizenegyedik Ének pedig teljes részletességgel megtárgyalja az egész témakört. A Manuk váltakozását, azaz a manvantarákat — például a Svāyambhuva-manvantarát és a Cākṣuṣa-manvantarát — tárgyaló témakörök a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik és Hetedik Énekében mind az Úr Kṛṣṇára utalnak. A Nyolcadik Énekben a Vaivasvata-manvantara ugyanezt a témát magyarázza el áttételesen, s a Kilencedik Ének mondanivalója szintén ez. A Tizenkettedik Ének tovább részletezi mindezt, kifejezetten az Úr különféle inkarnációira vonatkozóan. A teljes Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásával tehát arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa a végső summum bonum, vagyis minden energia végső forrása, akit az imádók különféle csoportjai imádatuknak megfelelően más és más néven nevezhetnek: Nārāyaṇa, Brahmā, Paramātmā és így tovább. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 12:53, 6 September 2020
7. VERS
- ābhāsaś ca nirodhaś ca
- yato ’sty adhyavasīyate
- sa āśrayaḥ paraṁ brahma
- paramātmeti śabdyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ābhāsaḥ—a kozmikus megnyilvánulás; ca—és; nirodhaḥ—annak megszűnése; ca—szintén; yataḥ—a forrásból; asti—van; adhyavasīyate—megnyilvánul; saḥ—Ő; āśrayaḥ—forrása; param—a Legfelsőbb; brahma—Lény; paramātmā—a Felsőlélek; iti—így; śabdyate—hívják.
FORDÍTÁS
A legfelsőbb — akit a Legfelsőbb Lénynek vagy a Legfelsőbb Léleknek neveznek — az eredeti kútfeje a kozmikus megnyilvánulásnak, fenntartásának illetve megszűnésének. Ő a Legfelsőbb Forrás, az Abszolút Igazság.
MAGYARÁZAT
Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam elején elmondtuk, az energiák legfőbb forrását sokféleképpen nevezik: janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1), vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam / brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11). Nevezik Őt Parambrahmannak, Paramātmānak és Bhagavānnak is. Az ebben a versben használt iti szó teljessé teszi a szinonimák sorát, s Bhagavānra utal. Az ezután következő versek ezt részletesebben is elmagyarázzák, de annyit máris tudhatunk, hogy a versben szereplő Bhagavān végső soron az Úr Kṛṣṇa, mert a Śrīmad-Bhāgavatam már elfogadta, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa. Kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). Minden energia eredeti forrása, a summum bonum nem más, mint az Abszolút Igazság, amelyet többek között Parambrahmának neveznek, Bhagavān pedig az Abszolút Igazság legmagasabb rendű aspektusa. De még ha a Bhagavān szó szinonimáit nézzük — például Nārāyaṇa, Viṣṇu és Puruṣa —, a legfelsőbb akkor is Kṛṣṇa, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 10.8) is megerősíti: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. Emellett a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr Kṛṣṇát képviseli hang formájában.
- kṛṣṇe sva-dhāmopagate
- dharma-jñānādibhiḥ saha
- kalau naṣṭa-dṛśām eṣaḥ
- purāṇārko ’dhunoditaḥ
- (SB 1.3.43)
Így az általános végkövetkeztetés az, hogy az Úr Kṛṣṇa minden energia végső forrása — ezt jelenti a Kṛṣṇa szó. A Śrīmad-Bhāgavatam azért keletkezett, hogy megmagyarázza Kṛṣṇát, Kṛṣṇa tudományát. Az Első Énekben a Śaunaka vezette nagy bölcsek kérdései és Sūta Gosvāmī válaszai már utaltak erre az igazságra, s ugyanennek az éneknek az első és második fejezetében is erről olvashatunk. A harmadik fejezet részletesebben tárgyalja ezt a témát, a negyedik fejezet pedig még a harmadiknál is alaposabb magyarázattal szolgál. A Második Ének tovább hangsúlyozza, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, és a Legfelsőbb Úrra, Kṛṣṇára utal. A Śrīmad-Bhāgavatam összegzése a már megvitatott négy versben (SB 2.9.33-36) rendkívül tömör összegzés. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felfogását végül Brahmā erősíti meg a Brahma-saṁhitāban: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke ezt a végkövetkeztetést mondja ki, a Tizedik és a Tizenegyedik Ének pedig teljes részletességgel megtárgyalja az egész témakört. A Manuk váltakozását, azaz a manvantarákat — például a Svāyambhuva-manvantarát és a Cākṣuṣa-manvantarát — tárgyaló témakörök a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik, Negyedik, Ötödik, Hatodik és Hetedik Énekében mind az Úr Kṛṣṇára utalnak. A Nyolcadik Énekben a Vaivasvata-manvantara ugyanezt a témát magyarázza el áttételesen, s a Kilencedik Ének mondanivalója szintén ez. A Tizenkettedik Ének tovább részletezi mindezt, kifejezetten az Úr különféle inkarnációira vonatkozóan. A teljes Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásával tehát arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa a végső summum bonum, vagyis minden energia végső forrása, akit az imádók különféle csoportjai imádatuknak megfelelően más és más néven nevezhetnek: Nārāyaṇa, Brahmā, Paramātmā és így tovább.