HU/SB 7.11: A tökéletes társadalom: négy társadalmi rend

Revision as of 12:11, 8 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: A tökéletes társadalom: négy társadalmi rend


7.11.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Miután Yudhiṣṭhira Mahārāja, a legnagyobb tiszteletet érdemlő király a kiváló személyiségek között, hallott Prahlāda Mahārāja tetteiről és jellemvonásairól, melyeket olyan nagyszerű személyiségek csodálnak és vitatnak meg, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva, végtelen örömmel ismét faggatni kezdte a nagy szentet, Nārada Munit.

7.11.2. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Kedves uram, a vallás elveiről szeretnék hallani tőled, amelyek segítségével az ember elérheti az élet végső célját, azaz eljuthat az odaadó szolgálatig. Szeretnék hallani az emberi társadalom általános kötelességeiről, valamint a társadalmi és lelki fejlődés varṇāśrama-dharmaként ismert rendszeréről!

7.11.3. vers: Ó, brāhmaṇák legjobbja, te közvetlenül Prajāpati [az Úr Brahmā] fia vagy! Az önmegtartóztatás, a misztikus yoga és a transz terén a legkiválóbbnak tartanak az Úr Brahmā fiai közül.

7.11.4. vers: Senki sem élhet békésebb életet nálad, senki sem lehet kegyesebb, mint te, és senki sem tudhatja jobban, hogyan kell végezni az odaadó szolgálatot, vagy hogyan kell a legkiválóbb brāhmaṇává válni. Tisztában vagy a bizalmas vallásos élet valamennyi elvével, és senki sem ismeri ezeket nálad jobban.

7.11.5. vers: Śrī Nārada Muni így szólt: Hadd ajánljam fel először hódolatomat az Úr Kṛṣṇának, minden élőlény vallásos elvei védelmezőjének, majd hadd beszéljek az örök vallási rendszer elveiről, amelyekről Nārāyaṇa szájából hallottam!

7.11.6. vers: Az Úr Nārāyaṇa részleges megnyilvánulásával, Narával együtt Dakṣa Mahārāja Mūrti nevű leányán keresztül jelent meg ebben a világban. Dharma Mahārāja nemzette Őt, hogy minden élőlényre áldást hozzon. Az Úr Nārāyaṇa mind a mai napig végzi nagy lemondásait a Badarikāśramaként ismert hely közelében.

7.11.7. vers: A Legfelsőbb Lény, az Istenség Személyisége minden védikus tudás lényege, minden vallásos elv gyökere és a kiváló tekintélyek emlékezete. Ó, Yudhiṣṭhira király, a vallásnak ezt az elvét bizonyosságként kell elfogadni! E vallásos elv alapján minden elégedetté válik, beleértve az elmét, a lelket, sőt még a testet is.

7.11.8-12. vers: Íme azok az általános elvek, amelyeket minden emberi lénynek követnie kell: legyen igazmondó, kegyes, lemondott (böjtöljön a hónap bizonyos napjain), fürödjön naponta kétszer, legyen türelmes, tegyen különbséget helyes és helytelen között, uralkodjon az elméje fölött, szabályozza az érzékeit, tartózkodjon az erőszaktól, éljen cölibátusban, adományozzon, olvassa a szentírásokat, legyen egyszerű, legyen elégedett, szolgálja a szenteket, fokozatosan mondjon le a szükségtelen elfoglaltságokról, vegye észre, hogy az emberi társadalom szükségtelen cselekedetei mind hiábavalóak, legyen szótlan és komoly, kerüljön minden fölösleges beszédet, gondolkodjon azon, hogy vajon a test vagy a lélek vagyunk-e, minden élőlényt egyformán lásson el élelemmel (az embereket és az állatokat egyaránt), minden lélekre (különösen az emberi létformában) úgy tekintsen, mint a Legfelsőbb Úr részére, halljon az Istenség Legfelsőbb Személyisége (a szentek menedéke) cselekedeteiről és tanításairól, beszéljen ezekről, mindig emlékezzen rájuk, törekedjen a szolgálatra, végezzen imádatot, ajánlja fel a hódolatát, váljon szolgává, váljon baráttá, valamint hódoljon meg egész lényével. Ó, Yudhiṣṭhira király, erre a harminc tulajdonságra kell szert tennie az élőlénynek az emberi létformában. Pusztán azzal, hogy elsajátítjuk ezeket, elégedetté tehetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

7.11.13. vers: Akik újjászülettek a garbhādhāna szertartás és a többi előírt megújhodási folyamat elvégzésével, melyeket védikus mantrákkal, megszakítás nélkül hajtanak végre, valamint akiket az Úr Brahmā elfogadott, valamennyien dviják, azaz kétszer születettek. Az ilyen brāhmaṇáknak, kṣatriyáknak és vaiśyáknak, akik családi hagyományaik és viselkedésük révén megtisztultak, imádniuk kell az Urat, tanulmányozniuk kell a Védákat, valamint adományozniuk kell. Ebben a rendszerben követniük kell a négy āśrama [a brahmacarya-, a gṛhastha-, a vānaprastha- és a sannyāsa-āśrama] elveit.

7.11.14. vers: A brāhmaṇának hat kötelessége van. A kṣatriya nem fogadhat el adományt, de a másik öt hivatást ő is végezheti. Egy király vagy kṣatriya nem vethet ki adót a brāhmaṇákra, de keresheti azzal a kenyerét, hogy csekélyke adót, vámot és bírságot szed a többi alattvalótól.

7.11.15. vers: A kereskedők közössége mindig kövesse a brāhmaṇák útmutatásait, hivatásuk pedig a földművelés, a kereskedelem és tehénvédelem legyen. A śūdrák egyetlen kötelessége az, hogy egy rangosabb társadalmi rendhez tartozó mester szolgálatába szegődjenek, és szolgálják őt.

7.11.16. vers: Egy brāhmaṇa végezheti a vaiśya kötelességét is, ami nem más, mint a földművelés, a tehénvédelem vagy a kereskedés. Élhet azon, amit koldulás nélkül kap, koldulhat mindennap a rizsföldeken, összegyűjtheti azt a rizst, amit a föld gazdája hátrahagy, vagy összegyűjtheti azt a gabonát, amit a gabonakereskedők hagynak ott az üzleteikben. A megélhetésnek ezt a négy módját a brāhmaṇák is választhatják. A négy közül ebben a sorrendben valamennyi jobb az azt megelőzőnél.

7.11.17. vers: Az alacsonyabb szinten álló embereknek nem szabad a magasabb szinten állók kötelességeit végezniük, hacsak nincsen rá valóban szükség. Szükséghelyzetben azonban természetesen a kṣatriyákon kívül mindenki űzheti azokat a foglalkozásokat, amelyekkel mások keresik a kenyerüket.

7.11.18-20. vers: Végszükség esetén az ember vállalhatja a ṛta, az amṛta, a mṛta, a pramṛta és a satyānṛta hivatások bármelyikét, de sohasem szabad egy kutya feladatát végeznie. Az uñchaśila hivatást, azaz a gabonagyűjtést a mezőn ṛtának hívják. A koldulás nélküli gyűjtögetés neve amṛta, a gabonakoldulás neve mṛta, a földművelésé pramṛta, a kereskedésé pedig satyānṛta. Az alacsony rendű emberek szolgálatát śva-vṛttinek, a kutyák kötelességének nevezik. A brāhmaṇáknak és a kṣatriyáknak nem szabad a śūdrák alacsony rendű és visszataszító szolgálatát végezniük. A brāhmaṇáknak jól kell ismerniük az egész védikus tudományt, a kṣatriyáknak pedig jártasnak kell lenniük a félistenek imádatában.

7.11.21. vers: A brāhmaṇát az elme és az érzékek szabályozása, az önmegtartóztatás és a vezeklés, a tisztaság, az elégedettség, a megbocsátás, az egyszerűség, a tudás, a kegy és az igazmondás jellemzi, valamint az, hogy teljesen átadja magát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

7.11.22. vers: Erős a csatában, legyőzhetetlen, türelmes, szeret harcba hívni másokat, szívesen adományoz, uralkodik a test szükségletein, megbocsátó, ragaszkodik a brahminikus természethez, mindig derűs és igazmondó    —    ezek a tulajdonságok jellemzik a kṣatriyát.

7.11.23. vers: A félistenek, a lelki tanítómester és a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu örök, odaadó híve, igyekszik fejlődni a vallásosság, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés [a dharma, az artha és a kāma] terén, hisz a lelki tanítómester és a szentírás szavaiban, nagy hozzáértéssel mindig arra törekszik, hogy pénzt keressen    —    ezek a tulajdonságok jellemzik a vaiśyát.

7.11.24. vers: Hódolatát ajánlja a társadalom felsőbb osztályainak [a brāhmaṇáknak, a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak], mindig nagyon tiszta, mentes a kétszínűségtől, szolgálja a mesterét, áldozatot végez mantrák éneklése nélkül, nem lop, mindig igazat mond, és minden védelmet megad a teheneknek és a brāhmaṇáknak    —    ezek a śūdra tulajdonságai.

7.11.25. vers: Szolgálja a férjét, mindig szeretettel bánik vele, ugyanilyen szeretettel bánik a férj rokonaival és barátaival is, valamint betartja a férj fogadalmait    —    ezt a négy elvet kell követnie egy erényes asszonynak.

7.11.26-27. vers: Egy erényes nő öltözzön szépen, és férje örömére ékesítse magát arany ékszerekkel. Viseljen mindig tiszta és vonzó ruhát, söpörje fel és takarítsa ki a házat vízzel és más folyadékokkal, hogy az egész ház mindig ragyogóan tiszta legyen. Gyűjtse össze mindazt, ami a háztartáshoz szükséges, tegye a házat illatossá füstölőkkel és virágokkal, és mindig legyen kész teljesíteni férje kívánságait. Legyen szerény és igazmondó, uralkodjon az érzékein, kedves szavakkal szóljon    —    így szolgálja férjét egy erényes asszony nagy szeretettel, az időnek és a körülményeknek megfelelően.

7.11.28. vers: Egy erkölcsös asszony ne legyen kapzsi, hanem legyen elégedett minden körülmények között. Vezesse nagyon ügyesen a háztartást, és ismerje jól a vallásos elveket. Beszéljen kedvesen, legyen igazmondó, legyen nagyon gondos, valamint kívül-belül mindig legyen tiszta. Így kell egy erényes asszonynak szeretettel szolgálnia a férjét, aki nem bűnös.

7.11.29. vers: Az az asszony, aki a szerencse istennőjének nyomdokait hűségesen követve szolgálja a férjét, bhakta-férjével együtt kétségtelenül hazatér, vissza Istenhez, s nagy boldogságban élhet a Vaikuṇṭha-bolygókon.

7.11.30. vers: A saṅkarának nevezett kevert osztályok közül azokat, akik nem tolvajok, antevasāyīnak vagy caṇḍāláknak [kutyaevőknek] hívják. Nekik szintén megvannak a saját családi hagyományaik.

7.11.31. vers: Kedves királyom! A Védák tudományát jól ismerő brāhmaṇák véleménye az, hogy ha az emberek különféle csoportjai minden korszakban a természet rájuk jellemző kötőereje szerint cselekszenek, az jelen életükben és a halál után egyaránt áldásos számukra.

7.11.32. vers: Ha valaki a hivatása végzése során a természet kötőerőiben elfoglalt helyzete szerint cselekszik, és fokozatosan felhagy ezekkel a tettekkel, eljut a niṣkāma szintre.

7.11.33-34. vers: Kedves királyom! Ha egy szántóföldet újra meg újra megművelünk, termékenysége egyre csökken, s a magok, melyeket elvetettünk, mind kárba vesznek. Ahogyan a tisztított vaj egy-egy csöppjével sohasem oltjuk ki a tüzet, de ha bőségesen meglocsoljuk vele, kiolthatjuk, úgy ha a valaki túlságosan elmerül a kéjes vágyak kielégítésében, e vágyak végül teljesen megsemmisülnek.

7.11.35. vers: Ha valakin egy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra jellemvonásai mutatkoznak meg a korábbi leírásoknak megfelelően, akkor az osztályozásnak e jellemzői szerint kell besorolnunk őt, még akkor is, ha egy másik kasztban született.