HU/SB 9.13: Nimi Maharaja nemzetsége

Śrīmad-Bhāgavatam - Kilencedik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: Nimi Mahārāja nemzetsége

SB 9.12 - SB 9.14

Click here for English

---

9.13.1. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt: Nimi Mahārāja, Ikṣvāku fia áldozatokba kezdett, s megkérte Vasiṣṭhát, a nagy bölcset, hogy vállalja a főpap szerepét. Vasiṣṭha azonban így válaszolt: „Kedves Nimi Mahārāja! Már elfogadtam ugyanezt a posztot abban az áldozatban, amit az Úr Indra kezdett el.”

9.13.2. vers: „Ha befejeztem Indra yajñáját, visszajövök. Kérlek, várj rám addig!” Nimi Mahārāja egy szót sem szólt, Vasiṣṭha pedig hozzálátott az Úr Indra áldozatához.

9.13.3. vers: Nimi Mahārāja önmegvalósított lélek volt, így ezt az életet csupán egy villanásnak tekintette. Ezért aztán ahelyett, hogy hosszú ideig Vasiṣṭhára várt volna, más papokkal hozzálátott az áldozathoz.

9.13.4. vers: Amikor Vasiṣṭha, a lelki tanítómester befejezte az Indra királynak végzett áldozatot, visszatért, s látta, hogy tanítványa, Nimi Mahārāja nem engedelmeskedett az utasításainak. Vasiṣṭha ezért megátkozta őt: „Pusztuljon el a magát oly bölcsnek vélő Nimi anyagi teste azon nyomban!”

9.13.5. vers: Nimi Mahārāja amiatt, hogy lelki tanítómestere ok nélkül megátkozta, holott nem követett el sértést, szintén átkot mondott lelki tanítómesterére. „Csupán hogy ajándékot kapj a mennyek királyától    —    mondta neki    —,    elvesztetted vallásos intelligenciádat. Ezért hát kimondom az átkot: a te tested is el fog pusztulni!”

9.13.6. vers: Így szólt Nimi Mahārāja, aki jól ismerte a lelki tudományt, majd elhagyta testét. Vasiṣṭha, a dédapa szintén elhagyta a testét, de megszületett újra abból a magból, amit Mitra és Varuṇa bocsátottak ki, amikor megpillantották Urvaśīt.

9.13.7. vers: Az áldozat során a testet, amelyből Nimi Mahārāja eltávozott, illatos anyagokban tartották. A Satra-yajña végén a nagy szentek és brāhmaṇák a következő kéréssel fordultak az összesereglett félistenekhez:

9.13.8. vers: „Ha elégedettek vagytok ezzel az áldozattal, és ha valóban képesek vagytok rá, arra kérünk benneteket, keltsétek életre Nimi Mahārāját ebben a testben!” A félistenek igent mondtak a bölcsek kérésére, ám Nimi Mahārāja így szólt: „Kérlek, ne börtönözzetek be újra egy anyagi testbe!”

9.13.9. vers: Nimi Mahārāja folytatta: A māyāvādīk általában azért akarnak megszabadulni attól, hogy újabb anyagi testet kelljen elfogadniuk, mert rettegnek, hogy azt is újra el kell hagyniuk. A bhakták azonban, akiknek értelmét az Úr szolgálata tölti be, nem félnek, sőt arra használják a lehetőséget, melyet ez a test nyújt, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezzenek.

9.13.10. vers: Nem akarok anyagi testet elfogadni, mert az ilyen test minden szenvedés, bánat és félelem forrása mindenhol az univerzumban, ahogyan a vízben élő a hal számára is az, akit a haláltól rettegve örök aggodalom gyötör.

9.13.11. vers: A félistenek így szóltak: Hadd éljen Nimi Mahārāja anyagi test nélkül! Éljen lelki testben az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes társaként, és vágya szerint nyilvánuljon meg vagy maradjon megnyilvánulatlan a közönséges, anyagi testet öltött emberek előtt!

9.13.12. vers: A bölcsek szerették volna megmenteni az embereket attól a veszélytől, melyet egy szervezetlen kormány jelent, ezért köpülni kezdték Nimi Mahārāja anyagi testét, amelyből így egy fiúgyermek született.

9.13.13. vers: Mivel a fiúgyermek szokatlan módon jött a világra, Janakának hívták, és mivel apja halott testéből született, Vaidehaként is ismerték. Amiatt, hogy apja anyagi testének köpüléséből jött a világra, Mithilának hívták, és mivel Mithila királyként egy várost emelt, a várost Mithilānak nevezték.

9.13.14. vers: Ó, Parīkṣit király! Mithilától egy Udāvasu nevű fiú született, Udāvasutól Nandivardhana, Nandivardhanától Suketu, Suketutól pedig Devarāta.

9.13.15. vers: Devarātától született egy Bṛhadratha nevű fiú, Bṛhadrathától pedig egy Mahāvīrya nevű, aki Sudhṛti apja lett. Sudhṛti fia Dhṛṣṭaketu volt, és Dhṛṣṭaketutól született Haryaśva. Haryaśva utódja egy Maru nevű fiú volt.

9.13.16. vers: Maru fia Pratīpaka, Pratīpaka fia Kṛtaratha volt. Kṛtarathától született Devamīḍha, Devamīḍhától Viśruta, tőle pedig Mahādhṛti.

9.13.17. vers: Mahādhṛtitől született egy Kṛtirāta nevű fiúgyermek, Kṛtirātától született Mahāromā, Mahāromātól egy Svarṇaromā nevű fiú, Svarṇaromātól pedig Hrasvaromā.

9.13.18. vers: Hrasvaromānak született egy fiúgyermeke, Śīradhvaja [akit Janakának is hívtak]. Amikor Śīradhvaja a földet szántotta, ekéje [a śīra] elejéből megjelent egy leány, Sītādevī, aki később az Úr Rāmacandrához ment feleségül. Erről kapta a nevét Śīradhvaja.

9.13.19. vers: Śīradhvaja fia Kuśadhvaja volt, Kuśadhvajáé pedig Dharmadhvaja király, akinek két fia született, Kṛtadhvaja és Mitadhvaja.

9.13.20-21. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Kṛtadhvaja fia Keśidhvaja, Mitadhvaja fia pedig Khāṇḍikya volt. Kṛtadhvaja fia jártas volt a lelki tudományban, Mitadhvaja fia pedig a védikus rituális szertartásokhoz értett. Khāṇḍikya Keśidhvajától rettegve elmenekült. Keśidhvaja fia Bhānumān, Bhānumān fia pedig Śatadyumna volt.

9.13.22. vers: Śatadyumna fiát Śucinak hívták. Śucitól született Sanadvāja, Sanadvājától pedig egy Ūrjaketu nevű fiúgyermek. Ūrjaketu fia Aja, Aja fia Purujit volt.

9.13.23. vers: Purujit fia Ariṣṭanemi, az ő fia pedig Śrutāyu volt. Śrutāyu nemzett egy Supārśvaka nevű fiúgyermeket, és Supārśvaka nemzette Citrarathát. Citraratha fia Kṣemādhi volt, aki Mithilā királya lett.

9.13.24. vers: Kṣemādhi fia Samaratha, az ő fia pedig Satyaratha volt. Satyaratha fia Upaguru volt, míg az ő fia Upagupta, a tűzisten részleges kiterjedése.

9.13.25. vers: Upagupta fia Vasvananta, Vasvananta fia Yuyudha, Yuyudha fia Subhāṣaṇa, Subhāṣaṇa fia pedig Śruta volt. Śruta fia Jaya volt, akitől Vijaya született. Vijaya fiát Ṛtának nevezték.

9.13.26. vers: Ṛta fia Śunaka, Śunaka fia Vītahavya, Vītahavya fia Dhṛti, Dhṛti fia Bahulāśva volt. Bahulāśva fiát Kṛtinek hívták, s az ő fia Mahāvaśī volt.

9.13.27. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves Parīkṣit királyom! Mithila dinasztiájában minden király tökéletesen ismerte lelki azonosságát, ezért bár otthonukban maradtak, megszabadultak az anyagi lét kettősségétől.

SB 9.12 - SB 9.14