HU/SB 8.1: A Manuk, az univerzum irányítói
8.1.1. vers: Parīkṣit király így szólt: Ó, uram, lelki tanítómesterem! Mindent megtudtam tőled Svāyambhuva Manu dinasztiájáról. Vannak azonban más Manuk is, és az ő családjaikról szintén szeretnék hallani. Kérlek, beszélj róluk!
8.1.2. vers: Ó, Śukadeva Gosvāmī, ó, bölcs brāhmaṇa! A kiváló, művelt személyiségek, akik tökéletes értelemmel rendelkeznek, leírást adnak az Istenség Legfelsőbb Személyisége tetteiről és megjelenéséről a különféle manvantarák idején. Nagyon szeretném hallani ezeket az elbeszéléseket. Kérlek, mondd el őket!
8.1.3. vers: Ó, bölcs brāhmaṇa! Kérlek, mondd el, milyen tetteket hajtott végre az Istenség Legfelsőbb Személyisége, e kozmikus megnyilvánulás teremtője az elmúlt manvantarákban, hogyan cselekszik jelenleg, s mit fog tenni az az eljövendő manvantarákban!
8.1.4. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: A jelenlegi kalpában már hat Manu élete ért véget. Beszéltem neked Svāyambhuva Manuról és sok félisten megjelenéséről. Brahmānak ebben a kalpájában Svāyambhuva az első Manu.
8.1.5. vers: Svāyambhuva Manunak két leánya volt, Ākūti és Devahūti. Méhükben az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelent mint két fiú, Yajñamūrti és Kapila. Feladatuk az volt, hogy a vallásról és a tudásról prédikáljanak.
8.1.6. vers: Ó, Kuruk gyöngye! Kapilának, Devahūti fiának cselekedeteiről már beszéltem [a Harmadik Énekben]. Most Yajñapatinak, Ākūti fiának a tetteiről fogok szólni.
8.1.7. vers: Svāyambhuva Manu, Śatarūpā férje természeténél fogva a legkevésbé sem ragaszkodott az érzéki élvezethez. Így aztán lemondott birodalmáról, amely oly sok érzéki élvezetet nyújtott neki, s feleségével együtt az erdőbe vonult, hogy ott az önmegtartóztatásnak éljen.
8.1.8. vers: Ó, Bharata sarja! Miután Svāyambhuva Manu az erdőbe vonult feleségével, egy lábon állt a Sunandā folyó partján, és így, csupán egyik lábával érintve a földet, száz esztendőn át nagy lemondásokat végzett. Vezeklései idején a következőképpen beszélt:
8.1.9. vers: Manu így szólt: A legfelsőbb élőlény teremtette meg ezt a mozgó anyagi világot, s nem ez az anyagi világ teremtette Őt. Amikor minden elnémul, a Legfelsőbb Lény éber szemtanú marad. Az élőlény nem ismeri Őt, Ő azonban mindent tud.
8.1.10. vers: Ebben az univerzumban az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélek aspektusában mindenhol jelen van, ahol élő vagy élettelen lények élnek. Éppen ezért az ember csak azt fogadja el, ami jár neki, s ne vágyjon mások tulajdonára.
8.1.11. vers: Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké figyeli, hogy mi folyik a világban, Őt senki sem látja. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy mivel senki sem látja Őt, Ő sem lát, hiszen az Ő látóképessége sohasem csökken. Mindenkinek imádnia kell ezért a Felsőlelket, aki barátként mindig az egyéni lélekkel marad.
8.1.12. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen kezdete, nincsen vége és nincsen közepe. Ő nem tartozik egyetlen személyhez vagy nemzethez sem. Nincsen külseje vagy belseje. Az anyagi világra jellemző kettősségek, például a kezdet és a vég, az enyém és az övék mind hiányoznak a Legfelsőbb Úr személyiségéből. Az univerzum, amely Belőle árad, csupán az egyik arculata. A Legfelsőbb Úr ezért a végső igazság, s nagyságában tökéletesen teljes.
8.1.13. vers: A kozmikus megnyilvánulás teljes egésze az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság teste, akinek millió és millió neve van, és aki korlátlan energiákkal rendelkezik. Önragyogó Ő, születetlen és változatlan. Ő mindennek a kezdete, Neki azonban nincsen kezdete. Amiatt, hogy külső energiájával Ő teremtette ezt a kozmikus megnyilvánulást, úgy tűnik, hogy Ő teremti, tartja fenn és pusztítja el az univerzumot, Ő azonban tétlen marad lelki energiájában, s az anyagi energia működése nincsen Rá hatással.
8.1.14. vers: A nagy szentek ezért annak érdekében, hogy képessé tegyék az embereket annak a szintnek az elérésére, amikor a tetteket nem árnyékolják be a gyümölcsöző eredmények, először gyümölcsöző cselekedetekkel foglalják le őket, mert ha valaki nem kezd hozzá a śāstrákban javasolt cselekedetekhez, nem juthat el a felszabadulás síkjára, az olyan tettek szintjére, melyeknek nincsenek visszahatásaik.
8.1.15. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes fenséggel rendelkezik, melyre saját energiájából tett szert, mégis az anyagi világ teremtőjeként, fenntartójaként és elpusztítójaként cselekszik. Annak ellenére, hogy így tesz, tettei sohasem kötik Őt meg, s így azok a bhakták, akik a nyomdokait követik, szintén örökre mentesek maradnak a kötöttségtől.
8.1.16. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa úgy cselekszik, mint egy közönséges emberi lény, mégsem vágyik arra, hogy tettei gyümölcseit élvezze. Teljes tudással rendelkezik, mentes az anyagi vágyaktól és eltérésektől, valamint tökéletesen független. Az emberi társadalom legfelsőbb tanítójaként azt az utat tanítja, ahogyan Ő cselekszik, és így megmutatja a vallás valódi ösvényét. Mindenkit arra kérek, hogy kövesse Őt!
8.1.17. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Svāyambhuva Manu transzba merült, s az Upaniṣadokként ismert védikus tanítások mantráit énekelte. Amikor a rākṣasák és az asurák megpillantották őt, nagy éhségükben fel akarták falni, és szélsebesen futni kezdtek utána.
8.1.18. vers: A Legfelsőbb Úr, Viṣṇu, aki mindenki szívében ott lakozik, s aki Yajñapatiként jelent meg, látta, hogy a rākṣasák és a démonok fel akarják falni Svāyambhuva Manut, így aztán fiai, a Yāmák, valamint a többi félisten kíséretében megölte őket. Aztán Indra helyébe lépett, és megkezdte uralkodását a mennyei birodalomban.
8.1.19. vers: Agni Svārociṣa nevű fia lett a második Manu. Számtalan fiának élén Dyumat, Suṣeṇa és Rociṣmat álltak.
8.1.20. vers: Svārociṣa uralkodása idején Indra helyét Rocana, Yajña fia foglalta el. Tuṣita és mások lettek a fő félistenek, Ūrja, Stambha és társaik váltak a hét szentté. Mindannyian az Úr hűséges bhaktái voltak.
8.1.21. vers: Vedaśirā egy híres ṛṣi volt. Tuṣitā nevű felesége méhéből született meg a Vibhu nevű avatāra.
8.1.22. vers: Vibhu brahmacārī maradt, és élete során sohasem házasodott meg. Nyolcvannyolcezer szent tanult tőle az önszabályozásról, a lemondásról és a többi hasonló viselkedésmódról.
8.1.23. vers: Ó, király! A harmadik Manu, Uttama Priyavrata király fia volt. Az ő fiai között ott volt Pavana, Sṛñjaya és Yajñahotra.
8.1.24. vers: A harmadik Manu uralma idején Pramada, valamint Vasiṣṭha többi fia lett a hét bölcs. A Satyák, a Vedaśruták és a Bhadrák lettek a félistenek, Indrának, a mennyek királyának pedig Satyajitet választották meg.
8.1.25. vers: Ebben a manvantarában az Istenség Legfelsőbb Személyisége Sūnṛtā méhéből született meg, aki Dharma, a vallásért felelős félisten hitvese volt. Az Úr Satyasenaként vált híressé, és más félistenekkel, a Satyavratákkal együtt jelent meg.
8.1.26. vers: Satyasena barátjával, Satyajittel, aki a mennyek királya, Indra volt, megölte a hazug, bűnös és illetlenül viselkedő yakṣákat, rākṣasákat és szellemeket, akik a többi élőlényt kínozták.
8.1.27. vers: A harmadik Manu, Uttama fivére Tāmasa néven vált híressé, és ő lett a negyedik Manu. Tāmasának tíz fia volt, Pṛthuval, Khyātival, Narával és Ketuval az élen.
8.1.28. vers: Tāmasa Manu uralkodása idején a félistenek között ott voltak a Satyakák, a Harik és a Vīrák. A mennyek királya, Indra Triśikha volt. Saptarṣi-dhāma bölcseit Jyotirdhāma vezette.
8.1.29. vers: Ó, király! A Tāmasa-manvantara során Vidhṛti fiai, akiket Vaidhṛtiknek hívtak, szintén félistenek lettek. Mivel az idők folyamán a Védák hitele elveszett, ezek a félistenek saját hatalmuk segítségével megvédték a Védák tekintélyét.
8.1.30. vers: Ebben a manvantarában született meg Hariṇīnak, Harimedhā feleségének a méhéből a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu is, akit Hari néven ismertek. Hari kimentette bhaktáját, Gajendrát, az elefántok királyát egy krokodil szájából.
8.1.31. vers: Parīkṣit király így szólt: Uram, Bādarāyaṇi! Szeretnénk részletesen hallani arról, hogyan mentette meg Hari az elefántok királyát, amikor egy krokodil támadt rá.
8.1.32. vers: Minden olyan írás vagy elbeszélés, amely az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Uttamaślokáról szól és Őt dicsőíti, kétségtelenül kiváló, tiszta, dicsőséges, áldásos és minden szempontból jó.
8.1.33. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, brāhmaṇák! Amikor Parīkṣit Mahārāja, aki közelgő halálára várt, arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, hogy beszéljen, Śukadeva Gosvāmī, akit a király szavai felbátorítottak, tiszteletét ajánlotta a királynak, és nagy örömmel beszélni kezdett a bölcsek gyülekezetében, akik hallani akarták őt.