HU/SB 9.21: Bharata nemzetsége
9.21.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: „Mivel Bharadvāját a Marut félistenek adták, Vitathának nevezték el. Vitatha fia Manyu volt, Manyunak pedig öt fia született: Bṛhatkṣatra, Jaya, Mahāvīrya, Nara és Garga. Az öt közül Narának volt egy Saṅkṛti nevű fia.”
9.21.2. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Pāṇḍu sarja! Saṅkṛtinek két fia volt, Guru és Rantideva. Rantideva ezen a világon és a következőben is híres, hiszen nemcsak az emberi társadalomban, de a félistenek társadalmában is magasztalják.
9.21.3-5. vers: Rantideva sohasem törekedett arra, hogy bármit is megszerezzen. Azt élvezte csupán, amit a gondviselés elrendezéséből kapott, de amikor vendégei jöttek, mindent nekik adott. Így aztán súlyos szenvedéseket állt ki családtagjaival együtt. Mindannyian remegtek az éhségtől és a szomjúságtól, Rantideva mégis mindig józan maradt. Egyszer, miután negyvennyolc napig böjtölt, reggel egy kis vizet és némi tejjel és ghīvel főzött ételt kapott, ám éppen akkor, amikor családtagjaival együtt hozzá akart látni az evéshez, egy brāhmaṇa vendég érkezett hozzá.
9.21.6. vers: Rantideva mindenhol és minden élőlényben látta a Legfelsőbb Istenséget, ezért hittel és tisztelettel fogadta a vendéget, s megkínálta az ételből. A brāhmaṇa vendég elfogyasztotta, amit kapott, s távozott.
9.21.7. vers: Rantideva szétosztotta a maradék ételt a rokonai között, s épp saját részét készült megenni, amikor egy śūdra vendég toppant be. A király úgy tekintett a śūdrára, hogy kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, ezért őt is megkínálta az ételből.
9.21.8. vers: Amikor a śūdra elment, egy másik vendég érkezett kutyákkal körülvéve, s így szólt: „Ó, király! Én és a kutyáim nagyon éhesek vagyunk. Kérlek, adj ennünk valamit!”
9.21.9. vers: Rantideva király nagy tisztelettel felajánlotta a maradék ételt a kutyáknak és a kutyák gazdájának, akik vendégekként érkeztek hozzá. A király minden tiszteletet megadott nekik, és felajánlotta hódolatát.
9.21.10. vers: Ezután már csak az ivóvíz maradt meg, s éppen annyi volt, hogy egy ember szomját csillapítsa. De amikor a király épp meginni készült, megjelent egy caṇḍāla, és így szólt: „Ó, király! Bár alacsony származású vagyok, kérlek, adj innom!”
9.21.11. vers: Szánalmas szavai hallatán Rantideva Mahārājának megesett a szíve a szegény, fáradt caṇḍālán, s a következő nektári szavakkal szólt hozzá:
9.21.12. vers: „Nem imádkozom az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez a misztikus yoga nyolcféle tökéletességéért, sem azért, hogy megszabaduljak az ismétlődő születéstől és haláltól. Csupán szeretnék az élőlények között maradni és elszenvedni minden gyötrelmet értük, hogy ők megszabadulhassanak a kínoktól.”
9.21.13. vers: Attól, hogy odaadtam vizemet, hogy a szegény, életéért küzdő caṇḍāla életben maradjon, megszabadultam minden éhségtől, szomjúságtól, fáradtságtól, a test remegésétől, rosszkedvtől, szenvedéstől, bánattól és illúziótól.
9.21.14. vers: Így szólt Rantideva király, s aztán bár a szomjúság miatt a halál küszöbén állt, gondolkodás nélkül odaadta saját vizét a caṇḍālának, mert természetétől fogva nagyon kegyes és józan volt.
9.21.15. vers: Ekkor az Úr Brahmā, az Úr Śiva és a többi, hozzájuk hasonló félisten, akik minden anyagi szándékú embert elégedetté tudnak tenni azzal, hogy megadják nekik mindazt, amire vágynak, megnyilvánultak Rantideva király előtt, mert ők voltak azok, akik brāhmaṇaként, śūdraként, caṇḍālaként és többi vendégeként eljöttek hozzá.
9.21.16. vers: Rantideva király nem vágyott arra, hogy anyagi áldást kapjon a félistenektől. Hódolatát ajánlotta nekik, de mivel valójában az Úr Viṣṇuhoz, Vāsudevához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez ragaszkodott, elméjét az Úr Viṣṇu lótuszlábára szögezte.
9.21.17. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Rantideva örökös Kṛṣṇa-tudatban élő, tiszta bhakta volt, akit nem szennyezett anyagi vágy, ezért az Úr illuzórikus energiája, māyā nem tudott megnyilvánulni előtte. Éppen ellenkezőleg: számára māyā teljesen szertefoszlott, pontosan úgy, mint egy álom.
9.21.18. vers: Mindazok, akik követték Rantideva király elveit, teljes mértékben elnyerték kegyét, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, Nārāyaṇához ragaszkodó tiszta bhaktákká váltak. Valamennyien a legkiválóbb yogīk lettek így.
9.21.19-20. vers: Gargának született egy Śini nevű fia, az ő fia pedig Gārgya volt. Noha Gārgya kṣatriya volt, egy brāhmaṇa generáció származik tőle. Mahāvīryától egy Duritakṣaya nevű fiú született, akinek fiai Trayyāruṇi, Kavi és Puṣkarāruṇi voltak. Noha Duritakṣayának ezek a fiai kṣatriyák nemzetségében jöttek a világra, ők is brāhmaṇák rangjára emelkedtek. Bṛhatkṣatrának volt egy Hastī nevű fia, aki Hastināpura [a mai Új-Delhi] városát alapította.
9.21.21. vers: Hastī királynak három fia született: Ajamīḍha, Dvimīḍha és Purumīḍha. Ajamīḍha leszármazottjai Priyamedhával az élen valamennyien elérték a brāhmaṇák helyzetét.
9.21.22. vers: Ajamīḍhától egy Bṛhadiṣu nevű fiú született, Bṛhadiṣutól egy Bṛhaddhanu nevű fiú jött a világra, Bṛhaddhanunak egy Bṛhatkāya nevű fia született, Bṛhatkāya fia pedig Jayadratha volt.
9.21.23. vers: Jayadratha fia Viśada, az ő fia pedig Syenajit volt. Syenajit fiai Rucirāśva, Dṛḍhahanu, Kāśya és Vatsa voltak.
9.21.24. vers: Rucirāśva fia Pāra volt, Pāra fiai Pṛthusena és Nīpa voltak. Nīpának száz fia született.
9.21.25. vers: Nīpa király egy Brahmadatta nevű fiat nemzett Kṛtvī nevű felesége méhében, aki Śuka leánya volt, Brahmadatta pedig, a nagy yogī, egy Viṣvaksena nevű fiúval áldotta meg feleségét, Sarasvatīt.
9.21.26. vers: A nagy bölcs, Jaigīṣavya utasításait követve Viṣvaksena megszerkesztette a misztikus yoga-rendszer részletes leírását. Viṣvaksenától született Udaksena, Udaksenától pedig Bhallāṭa. Mindannyiukat Bṛhadiṣu leszármazottjaiként ismerik.
9.21.27. vers: Dvimīḍha fia Yavīnara volt, az ő fia pedig Kṛtimān. Kṛtimān fiát Satyadhṛtiként ismerték. Satyadhṛtinek egy Dṛḍhanemi nevű fia született, aki később Supārśva apja lett.
9.21.28-29. vers: Supārśvának született egy Sumati nevű fia. Sumati fia Sannatimān volt, Sannatimāné pedig Kṛtī, akinek Brahmā misztikus képességet adott, s aki a Sāma Véda Prācyasāma-verseinek hat saṁhitāját tanította. Kṛtī fia Nīpa, Nīpa fia Udgrāyudha, Udgrāyudha fia Kṣemya, Kṣemya fia Suvīra, Suvīra fia pedig Ripuñjaya volt.
9.21.30. vers: Ripuñjayától született egy Bahuratha nevű fiú. Purumīḍhának nem volt fiúgyermeke. Ajamīḍhának egy Nīla nevű fia született feleségétől, Nalinītől, Nīla fia pedig Śānti volt.
9.21.31-33. vers: Śānti fia Suśānti, Suśānti fia Puruja, Puruja fia pedig Arka volt. Arkától született Bharmyāśva, Bharmyāśvától pedig öt fiú: Mudgala, Yavīnara, Bṛhadviśva, Kāmpilla és Sañjaya. Bharmyāśva így kérlelte fiait: „Ó, fiaim, kérlek, gondoskodjatok öt államomról, hiszen alkalmasak vagytok erre!” Az öt fiút ezért Pañcāláknak hívták. Mudgalától származik egy Maudgalya nevű brāhmaṇa-nemzetség.
9.21.34. vers: Mudgalának, Bharmyāśva fiának ikrei születtek, egy fiú és egy lány. A fiúgyermeket Divodāsának, a leányt Ahalyānak nevezték. Férje, Gautama magjából Ahalyānak egy Śatānanda nevű fia született.
9.21.35. vers: Śatānanda fia Satyadhṛti volt, az íjászat mestere, Satyadhṛtié pedig Śaradvān. Amikor Śaradvān találkozott Urvaśīval, elvesztette magját, amely egy śara-fűcsomóra hullott. Az ő magjából született két nagyon áldott csecsemő, egy fiú és egy lány.
9.21.36. vers: Amikor egyszer Śāntanu Mahārāja az erdőben vadászott, megpillantotta az ott fekvő kisfiút és kislányt, és együttérzően otthonába vitte őket. A fiúgyermeket ezért Kṛpānak, a leányt pedig Kṛpīnek nevezték el. Kṛpī később Droṇācārya felesége lett.