HU/SB 9.19: Yayati király felszabadul
9.19.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Yayāti nagyon ragaszkodott a nőkhöz. Idővel azonban, amikor megundorodott a nemi élvezettől és annak rossz hatásaitól, lemondott erről az életmódról, és a következő történetet mesélte el szeretett feleségének:
9.19.2. vers: Szeretett feleségem, Śukrācārya leánya! Volt egyszer a világon valaki, aki éppen olyan volt, mint én. Kérlek, hallgasd meg életének történetét! Azok, akik már visszavonultak a családi élettől, mindig sajnálkoznak, ha egy ilyen családfenntartó életéről hallanak.
9.19.3. vers: Volt egyszer egy kecskebak, aki az erdőben vándorolt, hogy érzékei elégedettségére egyen valamit. Útja egy kúthoz vitte, ahol megpillantott egy gyámoltalan nőstény kecskét, aki gyümölcsöző tettei eredményeinek hatására a kútba esett.
9.19.4. vers: A kéjes kecskebak kieszelte, hogyan mentse ki a nőstény kecskét a kútból, majd szarva hegyével felásta a földet a kút szélén, s így a nőstény kecske könnyűszerrel ki tudott mászni.
9.19.5-6. vers: Amikor a nőstény kecske, akinek a csípője nagyon szép volt, kimászott a kútból, s megpillantotta a délceg kecskebakot, szerette volna őt választani férjének. Így is tett. Ezek után sok másik nőstény kecske is vágyott arra, hogy elfogadja őt férjéül, mert szép teste, bajusza és szakálla volt, valamint ügyes volt a párzásban, és jól értett a nemi kapcsolat művészetéhez. Ezért ahogyan azon az emberen, akit szellem száll meg, az őrültség jelei mutatkoznak, a legkiválóbb kecskebak, aki vonzódott a nőstény kecskékhez, az érzéki élvezet tetteibe merült, és természetszerűen megfeledkezett róla, hogy igazi dolga az önmegvalósítás.
9.19.7. vers: Amikor a kútba esett nőstény kecske látta, hogy szeretett kecskebakja egy másik nőstény kecskével él nemi életet, nem tudta eltűrni tettét.
9.19.8. vers: A nőstény kecskének szenvedést okozott, ahogyan férje a másik nőstény kecskével bánt, s azt gondolta, hogy a kecskebak valójában nem a barátja, hanem csak egy kőszívű kecske, aki csak ideig-óráig barátkozott vele. Így aztán amiatt, hogy férje kéjes volt, elhagyta őt, s visszatért korábbi gazdájához.
9.19.9. vers: A kecskebak, aki felesége lábai előtt hevert, nagyon sajnálta a történteket. A nőstény kecske nyomába szegődött az úton, s mindent megtett, hogy hízelegjen neki, mégsem tudta kiengesztelni.
9.19.10. vers: A nőstény kecske a brāhmaṇa otthonába ment, aki egy másik nőstény kecske gazdája volt, s a brāhmaṇa dühében levágta a kecskebak lengő heréit. A kecskebak kérésére azonban később a misztikus yoga erejével visszaillesztette őket.
9.19.11. vers: Kedves feleségem! Amikor a kecskebak visszakapta heréit, élvezetet merített a nőstény kecske társaságából, akit a kútból mentett ki, de annak ellenére, hogy sok-sok éven át volt része élvezetben, máig sem vált teljesen elégedetté.
9.19.12. vers: Ó, kedves, gyönyörű szemöldökű feleségem! Pontosan olyan vagyok, mint ez a kecskebak, mert értelmem olyan csekély, hogy szépséged elbűvöl, s megfeledkeztem valódi feladatomról, az önmegvalósításról.
9.19.13. vers: A kéjes ember még akkor sem tudja elégedetté tenni az elméjét, ha mindene megvan, ami kell ebben a világban: rizs, árpa, más gabona, arany, állatok stb. Az ilyen ember semmivel sem elégszik meg.
9.19.14. vers: Ahogyan a tüzet sem oltja ki, ha vajat öntünk rá, hanem egyre inkább lángra lobbantja, úgy azzal sem érhetünk el sikert, ha örökös élvezettel igyekszünk megszüntetni a kéjes vágyakat. [Valójában az embernek önként le kell mondania az anyagi vágyakról.]
9.19.15. vers: Aki nem irigy, és nem akar rosszat senkinek sem, az kiegyensúlyozott. Az ilyen ember számára minden égtáj boldognak tűnik.
9.19.16. vers: Azok, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi élvezethez, rendkívül nehezen mondanak le az érzékkielégítésről. Még ha az öregség tehetetlenné teszi őket, akkor sem tudják feladni vágyaikat az érzékkielégítésre. Ezért annak, aki valóban boldogságra vágyik, le kell mondania az ilyen kielégítetlen vágyakról, amelyek minden gyötrelem forrását jelentik.
9.19.17. vers: Az ember ne engedje meg magának, hogy ugyanazon a helyen együtt üljön a saját anyjával, nővérével vagy leányával, mert az érzékek olyan erősek, hogy még ha valaki nagyon fejlett tudással rendelkezik, akkor is vonzódhat a nemi élethez.
9.19.18. vers: Ezer teljes éven át élveztem az érzékkielégítést, vágyam azonban nap mint nap növekszik az ilyen örömök élvezetére.
9.19.19. vers: Ezért most mind feladom e vágyakat, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségén fogok meditálni. Az elme szüleményeinek kettősségeitől és a hamis tekintélytől mentesen az erdőben fogok vándorolni az állatokkal.
9.19.20. vers: Az önvalót az ismeri, aki tudja, hogy az anyagi boldogság akár jó, akár rossz, akár ebben az életben válik valóra, akár a következőben, akár ezen a bolygón, akár a mennyei bolygókon, mulandó és haszontalan, s hogy egy okos embernek nem szabad azzal próbálkoznia, hogy ezeket a dolgokat élvezze vagy akár csak gondoljon is rájuk. Egy ilyen önmegvalósított lélek jól tudja, hogy a folytatódó anyagi létnek s annak, hogy az élőlény megfeledkezik saját örök helyzetéről, maga az anyagi boldogság az oka.
9.19.21. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: E szavakkal fordult hitveséhez, Devayānīhoz Yayāti király, aki megszabadult minden anyagi vágytól, majd hívatta legkisebb fiát, Pūrut, és saját öregkoráért cserében visszaadta neki a fiatalságát.
9.19.22. vers: Yayāti király délkeletet Druhyu nevű fiának, a déli területeket Yadunak, nyugatot Turvasunak, északot pedig Anu nevű fiának adta. Így osztotta fel a birodalmat.
9.19.23. vers: Yayāti legifjabb fiát, Pūrut ültette trónra az egész világ uralkodójaként és minden kincsének birtokosaként, többi fiát pedig, akik idősebbek voltak Pūrunál, az ő uralma alá helyezte.
9.19.24. vers: Ó, Parīkṣit király! Mivel Yayāti sok-sok éven keresztül élvezte az érzékkielégítést, hozzászokott, ám egyetlen pillanat alatt teljesen lemondott róla, épp úgy, ahogyan egy madár repül ki a fészekből, amint kifejlődnek a szárnyai.
9.19.25. vers: Mivel Yayāti király teljesen meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva előtt, megszabadult a természet anyagi kötőerőinek minden szennyeződésétől. Önmegvalósításának köszönhetően elméjét a Transzcendensre [a Parabrahmanra, Vāsudevára] tudta rögzíteni, s így végül elérte, hogy az Úr egyik társa legyen.
9.19.26. vers: Devayānī meghallgatta Yayāti Mahārāja történetét a kecskebakról és a nőstény kecskéről, s rájött, hogy a mesének, amelyet Yayāti Mahārāja úgy adott elő, mintha tréfa lenne, hogy férj és feleség jól mulasson, az volt a célja, hogy ráébressze őt örök helyzetére.
9.19.27-28. vers: Devayānī, Śukrācārya leánya megértette, hogy a férj, a barátok és a rokonok anyagi társasága olyan, mint a társaság egy kirándulókkal teli fogadóban. A társadalom, a barátság és a szerelem kapcsolatait az Istenség Legfelsőbb Személyisége māyāja hozza létre, mintha csak egy álom lenne. Kṛṣṇa kegyéből Devayānī feladta képzelet szülte helyzetét az anyagi világban, és elméjét teljesen Kṛṣṇára rögzítve megszabadult a durva és a finom testtől.
9.19.29. vers: Ó, Úr Vāsudeva, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, Te vagy az egész kozmikus megnyilvánulás teremtője! Felsőlélekként ott élsz mindenki szívében, és bár kisebb vagy a legkisebbnél, hatalmasabb vagy a legnagyobbnál is, és mindent áthatsz. Teljesen némának tűnsz, mintha semmi dolgod sem lenne, ez azonban csupán mindent átható természetednek tudható be, valamint annak, hogy minden fenséggel tökéletes mértékben rendelkezel. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ezért Neked!