HU/SB 3.11: Az idő számítása az atom alapján
3.11.1. vers: Az anyagi megnyilvánulás végső részecskéjét, amely oszthatatlan és nem alakul testté, atomnak nevezik. Láthatatlan azonosságként mindig létezik, még akkor is, amikor már minden forma feloszlott. Az anyagi test nem más, mint ezeknek az atomoknak a kombinációja, de a közönséges ember mindezt félreérti.
3.11.2. vers: Az atomok a megnyilvánult univerzum legvégső szintjét jelentik. Amikor saját formájukban maradnak, s nem alkotnak különféle testeket, a határtalan egységnek nevezik őket. Kétségtelenül vannak különféle fizikai formában lévő testek, de maguk az atomok alkotják a teljes megnyilvánulást.
3.11.3. vers: Az időt a testek atomi kombinációja mozgásának mérésével lehet számítani. Az idő a mindenható Istenség Személyisége, Hari energiája, aki minden fizikai mozgás irányítója, noha Ő maga nem látható a fizikai világban.
3.11.4. vers: Az atomi idő annak alapján mérhető, ahogyan átszel egy bizonyos atomi teret. Azt az időt, amely az atomok megnyilvánulatlan összességén halad át, nagy időnek hívják.
3.11.5. vers: A durva idő felosztását a következőképpen számítják: két atom egy kettős atomot alkot, három kettős atom pedig egy hexatomot. Ez a hexatom látható a napfényben, amely az ablakhálón keresztül szűrődik be. Az ember tisztán láthatja, hogy a hexatom felfelé, az ég felé halad.
3.11.6. vers: Azt az időtartamot, amely alatt három trasareṇu egyesül, truṭinak hívják. Száz truṭi alkot egy vedhát, három vedha pedig egy lavát tesz ki.
3.11.7. vers: Három lava hossza megfelel egy nimeṣának, három nimeṣa tesz ki egy kṣaṇát, öt kṣaṇa együtt tesz ki egy kāṣṭhāt, és tizenöt kāṣṭhā tesz ki egy laghut.
3.11.8. vers: Tizenöt laghu tesz ki egy nāḍikāt, amelyet daṇḍának is neveznek. Két daṇḍa alkot egy muhūrtát, és hat vagy hét daṇḍa teszi ki egy emberi számítás szerint nap vagy éjszaka negyedét.
3.11.9. vers: Egy nāḍikā vagy daṇḍa megméréséhez egy hat pala (tizennégy uncia) súlyú rézedényre van szükség, amelybe lyukat fúrunk egy négy māṣa súlyú és négy ujjnyi hosszú aranyrúddal. Egy daṇḍának nevezik azt az időt, ami addig telik el, amíg az edényt a vízre helyezve, a víz ki nem csordul az edényből.
3.11.10. vers: A számítások szerint az emberi lény nappala és éjszakája négy-négy praharát tesz ki, amit yāmának is hívnak. Hasonló módon tizenöt nappal és éjszaka alkot egy félhónapot, egy hónapban pedig két félhónap van, egy fehér és egy fekete.
3.11.11. vers: A két félhónap együttesen egy hónapot jelent, amely egy teljes nappalt és éjszakát tesz ki a Pitā bolygókon. Két ilyen hónap alkot egy évszakot, és hat hónap alatt teszi meg a nap a déltől északig terjedő teljes útját.
3.11.12. vers: Az idő, amíg a nap kétszer megteszi útját, a félistenek egy nappalát és éjszakáját teszi ki, egy ilyen nappal és éjszaka pedig az emberi lények egy teljes naptári éve. Az emberi lény életének hossza száz év.
3.11.13. vers: A befolyásos csillagok, bolygók, világító égitestek és atomok saját pályájukon a Legfelsőbb irányításával keringenek szerte az univerzumban, akit az örök kāla képvisel.
3.11.14. vers: A Nap, a Hold, a csillagok és a világító égitestek pályáinak az égen öt különféle elnevezése van, s mindegyiküknek megvan a saját saṁvatsarája.
3.11.15. vers: Ó, Vidura! A nap, korlátlan hevével és fényével, minden élőlényt élettel tölt el. Csökkenti minden élőlény életének hosszát, hogy megszabadítsa őket az anyagi ragaszkodás illúziójától, és kiszélesíti az utat, amely a mennyei királyságba vezet. Nagy sebességgel halad az égen, s ezért öt évente egyszer mindenkinek fel kell ajánlania neki tiszteletét az imádathoz szükséges kellékekkel.
3.11.16. vers: Vidura így szólt: Megismertem a Pitā bolygók és a mennyei bolygók lakói, valamint az emberi lények életének hosszát. Most kérlek beszélj a nagy tudású élőlények életének hosszáról, akik egy kalpánál tovább élnek!
3.11.17. vers: Ó, te, aki hatalmas lelki erővel rendelkezel! Te megérted az örök időnek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányító formájának múlását. Önmegvalósított lélek vagy, ezért misztikus látásod révén mindent látsz.
3.11.18. vers: Maitreya így szólt: Ó, Vidura! A négy korszakot Satya-, Tretā-, Dvāpara- és Kali-yugának nevezik. Mindezek együttesen tizenkétezer félisteni évet tesznek ki.
3.11.19. vers: A Satya-korszak négyezer-nyolcszáz, a Tretā-korszak háromezer-hatszáz, a Dvāpara-korszak kétezer-négyszáz, a Kali-korszak pedig ezerkétszáz félisteni évig tart.
3.11.20. vers: A korszakok utáni és előtti átmeneti időszakokat – amelyek, ahogy már említettük, néhány száz évet tesznek ki – yuga-sandhyāknak, két korszak találkozásának nevezik a tapasztalt csillagászok. Ezekben az időszakokban számtalan vallásos tevékenység folyik.
3.11.21. vers: Ó, Vidura! A Satya-korszakban az emberiség megfelelően és teljes mértékben ügyelt a vallásos elvekre, de a többi korszakban a vallás fokozatosan egy-egy résszel hanyatlott, miközben a vallástalanság ezzel egyenlő arányban teret hódított.
3.11.22. vers: A három bolygórendszeren [a Svargán, a Martyán és a Pātālán] kívül, a négy yuga ezerszerese teszi ki Brahmā bolygójának egy napját. Egy ugyanekkora időszak alkotja Brahmā éjszakáját, amikor az univerzum teremtője aludni tér.
3.11.23. vers: Éjszakájának leteltével, Brahmā nappalán újra megteremtődik a három világ, majd tovább létezik a tizennégy egymást követő Manu, az emberiség atyjainak élete alatt.
3.11.24. vers: A Manuk mindegyike egy kicsivel hosszabb életet élvez, mint a négy korszak hetvenegyszerese.
3.11.25. vers: Minden Manu megsemmisülése után egy újabb Manu következik leszármazottjaival együtt, akik a különféle bolygókon uralkodnak. Ám a hét híres bölcs és a félistenek, például Indra és követői, a gandharvák, mind Manuval egy időben jelennek meg.
3.11.26. vers: A teremtésben Brahmā nappala alatt a három bolygórendszer – Svarga, Martya és Pātāla – feléled, s azok lakói, beleértve az alacsonyabb rendű állatokat, az emberi lényeket, a félisteneket és a pitākat, gyümölcsöző cselekedeteik szerint megjelennek és eltűnnek.
3.11.27. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége belső energiáját feltárva minden egyes Manu élete során megjelenik különféle inkarnációiban, mint Manu és mások. Így tartja fenn az univerzumot megnyilvánult energiája révén.
3.11.28. vers: A nap elteltével a sötétség kötőereje egy jelentéktelen részének hatására az univerzum hatalmas megnyilvánulása az éjszaka sötétjébe merül. Az örök idő hatására a számtalan élőlény ebben a megsemmisülésben marad, s mindenütt néma csend honol.
3.11.29. vers: Amikor beköszönt Brahmā éjszakája, a három világ eltűnik szem elől. A nap és a hold nem ragyognak tovább, ahogy egy közönséges éjszakán sem.
3.11.30. vers: A pusztítást a Saṅkarṣaṇa szájából áradó tűz okozza, s így a nagy bölcsek, például Bhṛgu és a Maharloka lakói Janalokára távoznak, mert szenvednek a lángoló tűz hevétől, amely alattuk tombol a három világban.
3.11.31. vers: A pusztulás kezdetén a tengerek mind kiöntenek, s vadul tombol a szélvihar. A tengerek hullámai felbőszülnek, s nagyon rövid idő alatt mind a három világot víz árasztja el.
3.11.32. vers: A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége szemét lehunyva hever le a vízben Ananta alkotta ágyára, Janaloka bolygó népe pedig összekulcsolt kézzel dicső imákat zeng Neki.
3.11.33. vers: Minden egyes élőlény élete véget ér egyszer, még az Úr Brahmā is. Egy élet mindössze száz évig tart, a különféle bolygókon érvényes időszámításoknak megfelelően.
3.11.34. vers: Brahmā életének száz éve két részre osztható: az első és a második félre. Brahmā életének első fele már letelt, a második fele pedig most telik.
3.11.35. vers: Brahmā élete első felének kezdetén volt egy korszak, amit Brāhma-kalpának hívtak, s amelyben az Úr Brahmā megjelent. A Védák vele egy időben születtek.
3.11.36. vers: Azt a korszakot, amely az első Brāhma-korszakot követte, Pādma-kalpának nevezik, mert ez az a kor, amikor a kozmikus lótuszvirág az Istenség Személyisége, Hari köldökének tavából kihajtott.
3.11.37. vers: Ó, Bharata leszármazottja! Brahmā élete második felének első korszakát Vārāha-korszaknak is nevezik, mert az Istenség Személyisége abban a korszakban jelent meg vadkan-inkarnációjában.
3.11.38. vers: Brahmā életének két szakasza, amelyekről az előzőekben beszéltünk, a számítások szerint egy nimeṣának felel meg [ami kevesebb, mint egy másodperc] az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára, aki változatlan, korlátlan, s aki az univerzum minden okának oka.
3.11.39. vers: A különféle dimenziókat – az atométól kezdve Brahmā életének rendkívül hosszú szakaszáig – kétségkívül az örök idő irányítja, mindazonáltal az örök idő is a Legfelsőbb irányítása alatt áll. Az idő csak azok fölött uralkodhat, akik test-tudatúak, még a Satyalokán vagy az univerzum többi felsőbb bolygóján is.
3.11.40. vers: Az érzékekkel felfogható anyagi világ átmérője négymilliárd mérföld. Nyolc anyagi elem kombinációjából áll, melyek a következő újabb tizenhat kategóriává alakulhatnak át, belül és kívül.
3.11.41. vers: Az univerzumokat befedő rétegek vagy elemek mind tízszer vastagabbak az előzőnél, s a halmazokban egyesült univerzumok egy hatalmas atomcsoport atomjainak tűnnek.
3.11.42. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát tartják tehát minden ok eredeti okának. Viṣṇu lelki birodalma minden kétséget kizárva örök, s ez Mahā-Viṣṇunak, minden megnyilvánulás eredetének a hajléka is.