HU/SB 6.13: Indra királyt bűnös visszahatás sújtja

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: Indra királyt bűnös visszahatás sújtja

SB 6.12 - SB 6.14

Click here for English

---

6.13.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király, ó, nagylelkű adományozó! Amikor Vṛtrāsura meghalt, a három bolygórendszer uralkodó istenségeit és minden lakóját nyomban nagy elégedettség töltötte el, s mindannyian megszabadultak a gondoktól    —    mindannyian, kivéve Indrát.

6.13.2. vers: Ezután a félistenek, a nagy szentek, Pitṛloka és Bhūtaloka lakói, a démonok, a félistenek követői, valamint az Úr Brahmā, az Úr Śiva és az Indrának alárendelt félistenek valamennyien hazatértek. Távoztukban azonban egyikük sem szólt Indrához.

6.13.3. vers: Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Ó, nagy bölcs, mi volt az oka Indra boldogtalanságának? Szeretnék erről hallani! Amikor megölte Vṛtrāsurát, a félistenek mind boldogságban úsztak. Miért volt hát Indra boldogtalan?

6.13.4. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így válaszolt: Amikor a nagy bölcsek és félistenek aggódni kezdtek Vṛtrāsura rendkívüli ereje miatt, összegyűltek, hogy megkérjék Indrát: ölje meg őt. Indra azonban visszautasította kérésüket, mert félt elpusztítani egy brāhmaṇát.

6.13.5. vers: Indra király így szólt: Amikor megöltem Viśvarūpát, bűnömért súlyos visszahatásokat kaptam, de a nők, a föld, a fák és a víz kegyesek voltak hozzám, ezért szétoszthattam közöttük a bűnt. De ha most megölöm Vṛtrāsurát is, egy másik brāhmaṇát, hogyan fogok megszabadulni a bűnös visszahatásoktól?

6.13.6. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Szavai hallatán a nagy bölcsek így válaszoltak Indra királynak: „Ó, mennyek királya, minden jó szerencse legyen veled! Nem kell félned semmitől. Egy aśvamedha áldozatot mutatunk majd be, hogy megszabadítsunk minden bűntől, ami egy brāhmaṇa elpusztításáért száll reád.”

6.13.7. vers: A ṛṣik folytatták: Ó, Indra király! Ha az ember bemutat egy aśvamedha áldozatot, s ezzel elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki a Felsőlélek, az Úr Nārāyaṇa, a legfelsőbb irányító, akkor megszabadulhat még az egész világ megölésének bűnös visszahatásától is, nem beszélve egy olyan démon megölésének visszahatásairól, mint Vṛtrāsura.

6.13.8-9. vers: Aki megölt egy brāhmaṇát, aki megölt egy tehenet, vagy aki megölte az apját, az anyját vagy a lelki tanítómesterét, azonnal megszabadulhat minden bűnös visszahatástól pusztán azzal, hogy az Úr Nārāyaṇa szent nevét énekli. A többi bűnös ember, a kutyaevők és a caṇḍālák, akik hitványabbak még a śūdráknál is, szintén megtisztulhatnak így. Te azonban egy bhakta vagy, és mi segítünk neked a nagy lóáldozat bemutatásával. Ha ezzel elégedetté teszed az Úr Nārāyaṇát, mi okod a félelemre? Még akkor is felszabadulsz, ha az egész univerzumot megölöd, a brāhmaṇákat is beleértve. Hogyne szabadulnál meg akkor egy olyan bajkeverő démon megölésének bűnétől, mint Vṛtrāsura?

6.13.10. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: A bölcsek szavaitól felbátorodva Indra megölte Vṛtrāsurát. Ezek után a brāhmaṇa megöléséért [a brahma-hatyāért] járó bűnös visszahatás valóban Indránál keresett menedéket.

6.13.11. vers: A félistenek tanácsára Indra megölte Vṛtrāsurát, s aztán szenvedett, amiért elkövette e bűnös gyilkosságot. Noha a többi félisten boldog volt, őt nem tette boldoggá, hogy elpusztította Vṛtrāsurát. Többi jó tulajdonsága, például türelme és gazdagsága nem enyhítettek fájdalmán.

6.13.12-13. vers: Indra látta, hogy a megtestesült bűnös visszahatás veszi üldözőbe egy caṇḍāla asszony, a leghitványabb kasztból származó asszony alakjában. Vén volt, s minden végtagja reszketett. Tüdőbaj kínozta, így testét és ruháit vér borította. Elviselhetetlen, halszagú lehelete beszennyezte az egész utcát. „Várj! Várj!”    —    kiáltozott Indra után.

6.13.14. vers: Ó, király! Indra először az égbe menekült, de látta, hogy az asszony, a megtestesült bűn ott is üldözi. Bárhová ment, ez a boszorkány mindenhová követte. Végül sietve északkelet felé vette útját, s aztán a Mānasa-sarovara tó vizébe merült.

6.13.15. vers: Indra király mindenki számára láthatatlanul ezer évig élt a tóban egy lótusz szárának finom rostjai között, s közben egyre azon járt a feje, hogyan szabadulhatna meg a brāhmaṇa megöléséért járó bűnös visszahatástól. A tűzisten volt az, aki mindig elhozta neki a yajñákból a neki járó részt, mivel azonban most nem mert a vízbe lépni, Indrának éheznie kellett.

6.13.16. vers: Amíg Indra király a vízben élt a lótusz szárának védelmében, Nahuṣa tudásának, lemondásának és misztikus hatalmának köszönhetően megkapta a képességet, hogy uralkodjon a mennyei birodalomban. A hatalom és a gazdagság azonban elvakította és megrészegítette, s élvezetre vágyva bűnös ajánlatokat tett Indra feleségének. Nahuṣát emiatt egy brāhmaṇa megátkozta, s így később kígyóvá változott.

6.13.17. vers: Indra bűnei Rudrának, az égtájak félistenének befolyása miatt enyhültek. Indrát a szerencse istennője, az Úr Viṣṇu felesége védelmezte, aki a Mānasa-sarovara tó lótuszerdejében élt, s így bűnei nem tudtak hatni rá. Végül amiatt, hogy állhatatosan imádta az Úr Viṣṇut, megszabadult bűnös tetteinek minden visszahatásától. Ekkor a brāhmaṇák visszahívták a mennyei bolygókra, és újra trónra ültették.

6.13.18. vers: Ó, király! Amikor Indra megérkezett a mennyei bolygókra, a szent brāhmaṇák felkeresték, és annak rendje és módja szerint beavatták egy lóáldozatba (aśvamedha-yajñába), amellyel a Legfelsőbb Urat akarták elégedetté tenni.

6.13.19-20. vers: A szent brāhmaṇák által végrehajtott lóáldozat megszabadította Indrát minden bűnének visszahatásától, mert ebben az áldozatban Indra az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádta. Ó, király! Noha súlyos bűnt követett el, ez az áldozat azonnal megsemmisítette bűnét, éppen úgy, ahogyan a ragyogó napkelte oszlatja el a ködöt.

6.13.21. vers: Marīci és a többi nagy bölcs kegyes volt Indra királyhoz. A szabályokat pontosan betartva hajtották végre az áldozatot, s így imádták az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a Felsőlelket, az eredeti személyt. Indra ezután visszakerült kiemelkedő helyzetébe, és újra mindenki tisztelte.

6.13.22-23. vers: E jeles elbeszélés az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát dicsőíti. Beszél az odaadó szolgálat kiválóságáról, beszél olyan bhakták jelleméről, mint Indra és Vṛtrāsura, valamint elmondja, hogyan szabadult meg Indra a bűnös élettől, és hogyan győzte le a démonokat a harcban. E történetet megértve az ember megszabadul minden bűnös visszahatástól, ezért minden művelt embernek tanácsos elolvasnia ezt az elbeszélést. Így cselekedvén az ember érzékei tökéletessé válnak, gazdagsága gyarapodni fog, és hírneve bejárja majd a világot. Amellett, hogy megszabadul minden bűnös visszahatástól, ellenségeit is mind legyőzi, és hosszú élet vár rá. Ez az elbeszélés minden szempontból áldásos, ezért a művelt bölcsek minden ünnep alkalmával meghallgatják és elmondják.

SB 6.12 - SB 6.14