HU/SB 8.8: A tejóceán köpülése
8.8.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Amikor az Úr Śiva megitta a mérget, a félisteneket és a démonokat nagy elégedettség töltötte el. Újult erővel fogtak neki az óceán köpülésének, melynek eredményeképpen megjelent egy surabhi tehén.
8.8.2. vers: Ó, Parīkṣit király! A nagy bölcsek, akik tökéletesen ismerték a védikus rituális szertartásokat, gondjaikba vették a surabhi tehenet, aki megtermelte mindazt a joghurtot, tejet és gít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tűzáldozatot végezzenek. Ezt csupán azért tették, hogy tiszta gít kapjanak, amelyre az áldozatok végzéséhez volt szükségük, hogy felemelkedhessenek a felsőbb bolygórendszerekbe, egészen a Brahmalokáig.
8.8.3. vers: Ezután egy Uccaiḥśravā nevű ló jött létre, amely olyan fehér volt, akár a hold. Bali Mahārāja magának akarta ezt a lovat, és Indra, a mennyek királya nem tiltakozott, mert korábban erre intette az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
8.8.4. vers: A köpülésből ezután Airāvata, az elefántok királya jött létre. Fehér volt, s négy agyarával felülmúlta a Kailāsa-hegynek, az Úr Śiva magasztos hajlékának a dicsőségét is.
8.8.5. vers: Ó, király! Ezután nyolc hatalmas elefánt keletkezett, amelyek bármilyen irányba tudtak menni. Élükön Airāvaṇa állt. Nyolc nőstény elefánt követte őt, élükön Abhramuval.
8.8.6. vers: Ezután a hatalmas óceánból létrejött a két híres drágakő, a Kaustubha-maṇi és a Padmarāga-maṇi. Az Úr Viṣṇu Magának akarta őket, hogy mellkasát ékesítse velük. Ezután a pārijāta virág jött létre, amely a mennyei bolygókat díszíti. Ó, király! Ahogy te teszel eleget mindenki vágyának ezen a bolygón azzal, hogy beteljesítesz minden célt, a pārijāta is mindenki vágyát teljesíti.
8.8.7. vers: Ezután megjelentek az apsarāk [a mennyei bolygók prostituáltjai]. Tetőtől talpig arany ékszerek és medálok borították őket, és finom, vonzó ruhát viseltek. Az apsarāk rendkívül lassan és kecsesen mozognak, s mozgásukkal teljesen elbűvölik a mennyei bolygók lakóit.
8.8.8. vers: Ezután a szerencse istennője, Ramā jelent meg, aki egyedül annak szenteli életét, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örömet okozzon. Úgy jelent meg, akár az elektromosság, felülmúlva a villámlást, amely egy márványhegyet is beragyoghat.
8.8.9. vers: Páratlan szépsége, vonásai, ifjúsága, testének színe és dicsősége miatt mindenki vágyott rá, beleértve a félisteneket, a démonokat és az emberi lényeket is. Vonzódtak hozzá, mert ő minden gazdagság forrása.
8.8.10. vers: A mennyek királya, Indra méltó trónust hozott a szerencse istennőjének. Valamennyi szent vizű folyó, köztük a Gangesz és a Yamunā is testet öltött, s aranyserlegekben tiszta vizet hoztak Lakṣmī anyának, a szerencse istennőjének.
8.8.11. vers: A föld is megtestesült, és összegyűjtötte azokat a gyógynövényeket és füveket, amelyekre a mūrti beállításához volt szükség. A tehenek ötféle terméket adtak: tejet, joghurtot, gít, vizeletet és tehéntrágyát. A megszemélyesült tavasz összegyűjtött mindent, ami tavasszal, a Caitra és a Vaiśākha hónapokban [áprilisban és májusban] terem.
8.8.12. vers: A nagy bölcsek a hiteles írások útmutatásai alapján elvégezték a szerencse istennőjének fürdető-szertartását. A gandharvák a Védák áldásos mantráit vibrálták, a hivatásos táncosnők pedig csodálatos táncot jártak, miközben a Védákban előírt dalokat énekelték.
8.8.13. vers: A felhők megszemélyesült formájukban ütni kezdték dobjaikat, a mṛdaṅgákat, a paṇavákat, a murajákat és az ānakákat. Kagylókürtöket és gomukha kürtöket is fújtak, fuvolákon és húros hangszereken játszottak, és zeneszerszámaikkal kavargó hangzavart keltettek.
8.8.14. vers: Ezután a hatalmas elefántok minden irányból a Gangesz vizével színültig megtöltött óriási vizeskorsókat hoztak, s mialatt a bölcs brāhmaṇák védikus mantrákat énekeltek, megfürdették a szerencse istennőjét. A szerencse istennője a fürdetés közben is megőrizte eredeti méltóságát: kezében lótuszvirágot tartott, és rendkívül gyönyörű volt. Ő a leghűségesebb, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül senkit nem ismer.
8.8.15. vers: Az óceán, minden értékes drágakő forrása adta a sárga selyemruha alsó és felső részét. A víz uralkodó istensége, Varuṇa virágfüzéreket ajándékozott, amelyeket hatlábú, méztől mámoros méhek rajzottak körül.
8.8.16. vers: Viśvakarmā, a prajāpatik egyike különféle díszes ékszereket adományozott. A tudás istennője, Sarasvatī egy nyakláncot, az Úr Brahmā egy lótuszvirágot adott, a Nāgaloka lakói pedig fülbevalókat hoztak.
8.8.17. vers: Miután illendően megünnepelték egy áldásos rituális szertartással, Lakṣmī anya, a szerencse istennője elindult, kezében lótuszvirágból készült füzért tartva, amelyet zümmögő méhek zsongtak körül. Ahogy szemérmesen mosolygott, s fülbevalói csodálatos szépséget kölcsönöztek arcának, rendkívül gyönyörűnek látszott.
8.8.18. vers: Két szimmetrikusan domborodó, csodálatos keblét szantálfapép és kuṅkuma por borította, s dereka nagyon karcsú volt. Ahogy ide-oda lépegetett, bokacsengettyűi lágyan csilingeltek, s így egy arany kúszónövényhez volt hasonlatos.
8.8.19. vers: Miközben Lakṣmīdevī, a szerencse istennője a gandharvák, yakṣák, asurák, siddhák, cāraṇák és a mennyek lakói között sétált, alaposan szemügyre vette őket, ám egyet sem talált közöttük, aki természeténél fogva rendelkezett volna minden jó tulajdonsággal. Egyikük sem volt hibátlan, s ezért egyikükhöz sem tudott oltalomért fordulni.
8.8.20. vers: A szerencse istennője az összegyűlteket fürkészve így gondolkodott: Van, aki nagy lemondásokat végzett, de még nem győzte le a dühöt. Van, aki sokat tud, de még nem győzte le az anyagi vágyakat. Van, aki nagyszerű személyiség, de nem tud uralkodni a kéjes vágyakon. Még a kimagasló személyiségek is valami mástól függenek. Hogyan lehetnének ők a legfelsőbb irányító?
8.8.21. vers: Lehet, hogy valaki teljes tudással rendelkezik a vallásról, és mégsem kegyes minden élőlénnyel szemben. Legyen valaki ember vagy félisten, lehet lemondott, de nem ez a felszabadulás oka. Lehet, hogy valakinek nagy hatalom van a kezében, mégsem tudja útját állni az örök idő hatalmának. Lehet, hogy valaki más lemondott minden ragaszkodásról, ami az anyagi világhoz köti, mégsem hasonlíthatjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Senki sem mentes tökéletesen a természet anyagi kötőerőinek befolyásától.
8.8.22. vers: Lehet, hogy valaki hosszú ideig él, de élete nem szerencsés, és nem viselkedik szépen. Lehet, hogy valakinek szerencsés az élete, és viselkedése is jó, ám életének hossza bizonytalan. Noha az Úr Śivához hasonló félistenek örökké élnek, kedvezőtlen szokásaik vannak — például halottégetőben élnek. S még ha vannak is olyanok, akik minden tekintetben megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek, ők nem az Istenség Legfelsőbb Személyisége hívei.
8.8.23. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így aztán alapos megfontolás után a szerencse istennője Mukundát fogadta el férjének, mert bár Mukunda független, és nincs szüksége a szerencse istennőjére, rendelkezik minden transzcendentális tulajdonsággal és misztikus képességgel, s ezért Ő az, akire a leginkább vágynunk kell.
8.8.24. vers: A szerencse istennője az Istenség Legfelsőbb Személyisége elé lépett, s egy friss lótuszvirágokból készült füzért helyezett vállára, amelyet méz után kutató, zümmögő méhek rajzottak körül. Ezután arra számítva, hogy helyet kap az Úr mellkasán, félénken mosolyogva megállt az Úr mellett.
8.8.25. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a három világ atyja, és mellkasa Lakṣmī anyának, a szerencse istennőjének, minden gazdagság birtokosának a hajléka. A szerencse istennője áldásos és kegyes pillantásával képes megsokszorozni a három világ, annak lakói és vezérei, a félistenek gazdagságát.
8.8.26. vers: A Gandharvaloka és Cāraṇaloka lakói megragadták az alkalmat, hogy játszhatnak hangszereiken, a kagylókürtökön, dudákon és dobokon. Feleségeikkel együtt táncra perdültek, s énekelni kezdtek.
8.8.27. vers: Az Úr Brahmā, az Úr Śiva, Aṅgirā, a nagy bölcs és az univerzum más irányítói virágesőt szórtak, és mantrákat zengtek az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális dicsőségéről.
8.8.28. vers: Lakṣmījī megáldotta őket pillantásával, így aztán a félistenek a prajāpatikkal és leszármazottjaikkal együtt mind a jó viselkedés és a transzcendentális tulajdonságok áldásában részültek. Ez végtelen elégedettséggel töltötte el őket.
8.8.29. vers: Ó, király! A szerencse istennője ügyet sem vetett a démonokra és a rākṣasákra, akiknek ez igencsak a kedvét szegte. Zavarodottság és csalódás lett úrrá rajtuk, s elvesztették minden szégyenérzetüket.
8.8.30. vers: Ezek után megjelent Vāruṇī, a lótuszszemű istennő, aki a részegeket irányítja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa engedélyével a démonok Bali Mahārājával az élen birtokukba vették ezt a fiatal leányt.
8.8.31. vers: Ó, király! Ezek után, miközben Kaśyapa fiai, a démonok és a félistenek a tejóceánt köpülték, egy daliás férfi jelent meg előttük.
8.8.32. vers: A délceg testű férfi karjai hosszúak, izmosak és erősek voltak, s nyaka, amelyet három vonal jelölt, egy kagylókürthöz hasonlított. Szeme vörös volt, testének színe pedig feketés árnyalatba hajlott. Rendkívül fiatal volt, virágfüzért viselt, és egész testét különféle ékességek borították.
8.8.33. vers: Sárga ruhát és ragyogóan fénylő, igazgyöngyökből készült fülbevalót viselt. Hajának vége olajtól csillogott, és mellkasa nagyon széles volt. Teste rendelkezett minden csodálatos vonással, s izmos és erős volt, akár egy oroszlán. Karperecek ékesítették, s kezében egy nektárral csordultig teli kancsót tartott.
8.8.34. vers: Dhanvantari volt ő, az Úr Viṣṇu teljes részének teljes része. Jól ismerte az orvoslás tudományát, s a félistenek egyikeként részesülhetett az áldozatokból.
8.8.35. vers: A démonok olyannyira vágytak a kancsóra és tartalmára, hogy amikor meglátták Dhanvantarit, aki a nektárral teli kancsót fogta, nyomban erőszakosan elvették tőle.
8.8.36. vers: Amikor a démonok ellopták a korsót a nektárral, a félistenek elkeseredtek, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lótuszlábánál kerestek menedéket.
8.8.37. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindig arra vágyik, hogy teljesítse bhaktái kívánságait, látta, hogy a félistenek nagyon elkeseredtek, s így szólt hozzájuk: „Ne bánkódjatok! Saját energiámmal megtévesztem a démonokat, viszályt szítok közöttük, s teljesítem vágyatokat, hogy megkaphassátok a nektárt.”
8.8.38. vers: Ó, király! A démonok vitatkozni kezdtek, ki kapjon először a nektárból. „Te nem ihatsz először! Nekem kell először innom belőle! Először én, nem te!”
8.8.39-40. vers: Néhányan a démonok közül így szóltak: „A félistenek mind részt vettek a tejóceán köpülésében. Mindenkinek egyenlő joga van jelen lenni a nyilvános áldozatokon, ezért az örök vallási rendszernek megfelelően illő, hogy most a félistenek is kapjanak a nektárból.” Ó, király! A gyengébb démonok így megtiltották az erősebbeknek, hogy igyanak a nektárból.
8.8.41-46. vers: Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, aki minden áldatlan állapotot képes orvosolni, egy szépséges nő alakját öltötte Magára. Ez a nőként megjelenő inkarnáció, Mohinī-mūrti végtelen örömmel töltötte el az elmét. Bőrének színe olyan volt, mint a frissen nőtt fekete lótuszé, és testének minden részlete csodálatos volt. Mindkét fülében fülbevalók pompáztak. Szépséges orcája mellett fiatalságtól ragyogó arcát nemes vonalú orr ékesítette. Dús keblei miatt dereka rendkívül karcsúnak tűnt. Az arca és teste csábító illatára odasereglett méhek körülötte döngicséltek, s így szeme nyugtalanul ide-oda rebbent. Kivételes szépségű hajában mallikā virágokból készült füzért viselt. Vonzó formájú nyakát nyaklánc és más ékességek díszítették, karjait karkötők tették csodálatossá. Testét tiszta szári fedte, és keblei szigeteknek látszottak a szépség óceánjában. Lábait bokacsengettyűk ékesítették. Ahogy szemérmesen mosolyogva a démonokra pillantott, szemöldökének mozgására a démonokat egytől egyig kéjes vágyak kerítették hatalmukba, és mindannyian maguknak akarták Őt.