HU/SB 2.3: Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása

Revision as of 21:01, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Második Ének - HARMADIK FEJEZET: Tiszta odaadó szolgálat: a szív változása


2.3.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Parīkṣit Mahārāja! Arról kérdeztél, mi a kötelessége a halál küszöbén álló intelligens embernek, s én válaszoltam neked.

2.3.2-7. vers: Aki arra vágyik, hogy a személytelen brahmajyoti ragyogásába merüljön, annak a Védák urát [az Úr Brahmāt vagy Bṛhaspatit, a művelt papot] kell imádnia; aki rendkívüli szexuális képességre vágyik, annak a mennyek királyát, Indrát, aki pedig jó utódokra vágyik, annak a kiváló ősatyákat kell imádnia, akiket Prajāpatiknak hívnak. Aki jó szerencsére vágyik, imádja Durgādevīt, az anyagi világ felülvigyázóját! Aki arra vágyik, hogy nagyon hatalmas legyen, az imádja a tüzet, míg aki csak pénzre vágyik, az imádja a Vasukat! Aki nagy hős akar lenni, az imádja az Úr Śiva Rudra-inkarnációját, s aki tengernyi gabonára vágyik, az imádja Aditit! Aki a mennyei bolygók elérésére vágyik, az imádja Aditi fiait! Aki világi királyságra vágyik, az imádja Viśvadevát, és aki népszerű akar lenni az emberek között, az imádja Sādhya félistent! Aki hosszú életre vágyik, az imádja az Aśvinī-kumārákat, aki erős felépítésű testre vágyik, az imádja a földet! Aki helyzetének megszilárdítására vágyik, az imádja együtt a látóhatárt és a földet! Aki arra vágyik, hogy szép legyen, annak a Gandharva bolygó gyönyörű lakóit, aki pedig jó feleségre vágyik, annak az Apsarākat és a mennyei bolygók könnyűvérű Urvaśī leányait kell imádnia. Aki arra vágyik, hogy másokon uralkodjon, az imádja az Úr Brahmāt, az univerzum irányítóját! Aki igazi hírnévre vágyik, az imádja az Istenség Személyiségét, és aki kincsre vágyik, az imádja Varuṇa félistent! Aki bölcsességet szeretne, az imádja az Úr Śivát, s aki jó házastársi kapcsolatra vágyik, az imádja a szemérmes Umā istennőt, az Úr Śiva feleségét!

2.3.8. vers: Aki arra vágyik, hogy fejlődjön a lelki tudásban, imádja az Úr Viṣṇut vagy bhaktáját, aki pedig leszármazottjait akarja megvédelmezni és dinasztiája fennmaradására vágyik, imádja a különböző félisteneket!

2.3.9. vers: Aki egy királyság vagy egy birodalom felett akar uralkodni, az imádja a Manukat! Aki ellenségét akarja legyőzni, imádja a démonokat, aki pedig érzékkielégítésre vágyik, az imádja a holdat! Ám annak, aki semmilyen érzéki élvezetre nem vágyik, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia.

2.3.10. vers: Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik    —    akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik    —,    annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia.

2.3.11. vers: Akik a különböző félisteneket imádják, csak az Úr tiszta bhaktájával társulva juthatnak a legtökéletesebb áldáshoz, amely nem más, mint megingathatatlan, természetes vonzódás az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

2.3.12. vers: A Legfelsőbb Úrral, Harival kapcsolatos transzcendentális tudomány az a tudás, amely az anyagi kötőerők örvényeinek és hullámainak teljes megszűnését eredményezi. Az ilyen tudás örömmel tölti el az önvalót, mert mentes az anyagi ragaszkodástól, s mivel transzcendentális, a hiteles szaktekintélyek jóváhagyták. Ki az hát, aki ne vonzódna hozzá?

2.3.13. vers: Śaunaka így szólt: Vyāsadeva fia, Śrīla Śukadeva Gosvāmī rendkívül művelt bölcs volt, s költőien beszélt. Mit kérdezett tőle Parīkṣit Mahārāja, miután végighallgatta mindazt, amit elmondott?

2.3.14. vers: Ó, bölcs Sūta Gosvāmī! Kérlek, folytasd magyarázatodat e témákról, mert mindannyian hallani szeretnénk! Ezenkívül azokat a történeteket, amelyek az Úr Hariról szóló elbeszéléssel végződnek, minden bizonnyal a bhakták társaságában kell megvitatni.

2.3.15. vers: Parīkṣit Mahārāja, a Pāṇḍavák unokája kora gyermekkorától kezdve az Úr kiváló bhaktája volt. Még amikor babákkal játszott, akkor is az Úr Kṛṣṇát imádta, a család mūrtijának imádatát utánozva.

2.3.16. vers: Śukadeva Gosvāmī, Vyāsadeva fia szintén teljes tudással rendelkezett, s az Úr Kṛṣṇa, Vasudeva fia kitűnő bhaktája volt. Bizonyára beszélgettek hát az Úr Kṛṣṇáról, akit nagy filozófusok és a kiváló bhakták dicsőítenek, amikor találkoznak.

2.3.17. vers: Minden napkelte és napnyugta csak megrövidíti mindenki életét, kivéve azét, aki azzal tölti idejét, hogy a tökéletesen jó Istenség Személyiségéről beszél.

2.3.18. vers: Nem élnek-e a fák? Nem lélegeznek-e a kovács fújtatói? Nem esznek-e és párosodnak körülöttünk mindenhol az állatok?

2.3.19. vers: Azok az emberek, akik olyanok, mint a kutyák, a disznók, a tevék és a szamarak, azokat dicsőítik, akik sohasem hallgatják az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális kedvteléseit, aki megszabadít minden bajtól.

2.3.20. vers: Aki nem hallgatta az Istenség Személyiségének bátor és csodálatos cselekedeteiről szóló történeteket, s nem dicsérte hangos himnuszokkal az Urat, arról azt tartják, hogy a fülén a nyílások kígyófészek lyukai, nyelve pedig béka nyelve.

2.3.21. vers: A felsőtest, még ha selyemturbán koronázza is, csupán súlyos teher, ha nem hajlik meg az Istenség Személyisége előtt, aki a muktit [a szabadságot] adhatja. És díszíthetik a kezet csillogó karkötők, olyan csupán, mint egy halott keze, ha nem az Istenség Személyisége, Hari szolgálatát végzi.

2.3.22. vers: Azok a szemek, amelyek nem az Istenség Személyiségét, Viṣṇut jelképező szimbólumokat [formáját, nevét, tulajdonságait stb.] nézik, olyanok, mint a pávatoll szemei, azok a lábak pedig, amelyek nem a szent helyeket járják [ahol az Úrra emlékeznek], olyanok, mint a fatuskók.

2.3.23. vers: Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test. És aki sohasem érezte még az Úr lótuszlábáról származó tulasī levelek aromáját, szintén halott, annak ellenére, hogy lélegzik.

2.3.24. vers: Minden bizonnyal acélból van az a szív, amely nem változik meg annak ellenére, hogy valaki nagy figyelemmel énekli az Úr szent nevét, s közben eksztázis önti el, szemét elborítják a könnyek, s testét borzongás járja át.

2.3.25. vers: Ó, Sūta Gosvāmī, szavaid örömet okoznak az elménknek! Kérlek, magyarázd el mindezt nekünk úgy, ahogy azt Śukadeva Gosvāmī, a nagyszerű bhakta, a transzcendentális tudomány oly kiváló ismerője mesélte el Parīkṣit Mahārājának, aki erre kérte őt!