HU/SB 5.12: Rahugana Maharaja és Jada Bharata beszélgetése
5.12.1. vers: Rahūgaṇa király így szólt: Ó, legkiválóbb személyiség, te nem különbözöl az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől! Igaz éned hatásával a śāstrák minden ellentmondását felszámoltad. Transzcendentális, gyönyörteli helyzetedet egy brāhmaṇa barátjának öltözve rejtegeted. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom neked!
5.12.2. vers: Ó, brāhmaṇák gyöngye! Testem szennyes dolgokkal van teli, látásomat pedig a büszkeség kígyója marta meg. Anyagi felfogásom miatt betegség gyötör. Nektári tanításod gyógyír annak, aki ilyen láztól szenved, s hűsítő víz annak, akit a hőség perzsel.
5.12.3. vers: Ha kétségem támad valamivel kapcsolatban, később megkérdezem majd tőled. Ezek a titokzatos yoga-tanítások, melyekről az önmegvalósítás érdekében beszéltél, rendkívül nehezen érthetőek. Kérlek, ismételd meg őket egyszerűbben, hogy felfoghassam őket! Elmém nagyon kíváncsi, és szeretnék mindent tisztán megérteni.
5.12.4. vers: Ó, misztikus erő mestere! Azt mondtad, hogy a test igénybevételéből származó fáradtság, annak ellenére, hogy közvetlenül érzékeljük, valójában nem létezik — léte csupán formális. Az efféle kérdésekkel és válaszokkal senki sem juthat el az Abszolút Igazság végső meghatározásáig. E kijelentésed megzavarta kissé az elmémet.
5.12.5-6. vers: Jaḍa Bharata, az önmegvalósított brāhmaṇa így szólt: A különféle anyagi kombinációk és változások között különféle formák és földi átalakulások vannak. Valamilyen okból ezek a föld felületén járnak, és gyaloghintó szállítónak nevezik őket. Azok az anyagi átalakulások, amelyek nem mozognak, a durva anyagi tárgyak, mint például a kövek. Az anyagi test azonban minden esetben földből és kőből áll a láb, a boka, a lábikra, a térd, a comb, a felsőtest, a nyak és a fej formájában. A vállon nyugszik a fából készült gyaloghintó, és a gyaloghintóban ott ül az, akit Sauvīra királyának neveznek. A király teste nem más, mint a föld egy másfajta átalakulása, ám ebben a testben te laksz, és helytelenül azt gondolod, hogy te vagy Sauvīra állam királya.
5.12.7. vers: Tény azonban, hogy ezek az ártatlan emberek, akik fizetség nélkül viszik gyaloghintódat, szenvednek e miatt az igazságtalanság miatt. Helyzetük rendkívül sajnálatraméltó, mert rákényszeríted őket, hogy a gyaloghintódat hordozzák. Ez bizonyítja, hogy kegyetlen és rosszindulatú vagy, ám áltekintélyed miatt mégis azt gondoltad, hogy védelmezed alattvalóidat. Ez nevetséges! Olyan ostoba vagy, hogy a nagy tudásúak körében biztosan nem csodálnának mint kiváló személyiséget.
5.12.8. vers: A földgolyó felszínén mindannyian különböző formákat öltött élőlények vagyunk. Vannak közöttünk mozgók és mozdulatlanok. Mindannyian létrejövünk, egy darabig fennmaradunk, majd amikor a test újra a földdel keveredik, megsemmisülünk. Valamennyien csak a föld különböző átalakulásai vagyunk. A különféle testek és az eltérő képességek pusztán a föld átalakulásai, amelyek csupán a nevükben léteznek, mert minden a földből jön létre, s amikor minden megsemmisül, újra a földdel vegyül. Csupán por vagyunk, és csupán porrá leszünk. Ezt mindenki beláthatja.
5.12.9. vers: Azt mondhatná valaki, hogy a változatosság magából a Föld bolygóból származik, ám annak ellenére, hogy az univerzum ideiglenesen valóságnak tűnhet, végső soron nincsen valódi léte. A Föld eredetileg atomi részecskék kombinációjából jött létre, ám ezek a részecskék ideiglenesek. Valójában nem az atom az univerzum oka, noha néhány filozófus azt gondolja. Nem igaz, hogy az anyagi világban látható változatosság pusztán az atomok kapcsolódásának vagy kombinációjának az eredménye.
5.12.10. vers: Ennek az univerzumnak nincs valódi, végső léte, ezért a benne lévő dolgok — rövidség, különbségek, nagyság, soványság, kicsiség, eredmény, ok, életszimptómák és anyagok — mind csupán a képzelet szüleményei. Valamennyi csupán ugyanabból az anyagból, földből készült edény, csak az elnevezésük más. A különbséget a szubsztancia, a természet, a veleszületett hajlam, az idő és a cselekedet határozza meg. Tudnod kell, hogy ezek pusztán az anyagi természet létrehozta mechanikus megnyilvánulások.
5.12.11. vers: Mi hát a végső igazság? A válasz: a végső igazság a kettősségektől mentes tudás, ami mentes az anyagi kötőerők szennyeződésétől, s ami felszabadít bennünket. Egyetlen, páratlan, mindent átható, és meghalad minden képzelőerőt. E tudás megvalósításának első szintje a Brahman. Azután a yogīk, akik sértések elkövetése nélkül próbálják megpillantani Őt, Paramātmāt, a Felsőlelket valósítják meg. Ez a megvalósítás második szintje. Végül ugyanezt a legfelsőbb igazságot a Legfelsőbb Személyben ismerik fel. A Legfelsőbb Személyt a művelt tudósok mind Vāsudevának, Brahman, Paramātmā és mások okának nevezik.
5.12.12. vers: Kedves Rahūgaṇa király! Ha valakinek nem adatik meg a lehetőség, hogy testét tetőtől talpig a nagy bhakták lótuszlábának porával dörzsölje be, nem valósíthatja meg az Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazságot sem a nőtlenségi fogadalom betartásával [brahmacarya], sem a családos élet szabályainak szigorú követésével, sem vānaprasthaként otthonunkat elhagyva vagy a sannyāsa rendbe lépve, sem szigorú vezeklésekkel, télen a vízbe merülve, nyáron pedig tűzben vagy a perzselő napon állva nem lehet megismerni. Az Abszolút Igazság megértésének számtalan folyamata van, az Abszolút Igazság azonban csak az előtt tárul fel, aki elnyerte egy nagy bhakta kegyét.
5.12.13. vers: És kik ezek a tiszta bhakták? A tiszta bhakták sohasem beszélnek anyagi témákról, politikáról vagy szociológiáról. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tulajdonságairól, formáiról és kedvteléseiről társalognak, s teljes figyelemmel dicsőítik és imádják Őt. Társaságukban az ilyen témák tiszteletteljes és állandó hallgatásával még az az ember is feladja elképzelését, aki az Abszolút Igazság létébe akar olvadni, és lassanként ragaszkodni kezd Vāsudeva szolgálatához.
5.12.14. vers: Egyik korábbi életemben Bharata Mahārājaként ismertek. Tökéletességet értem el, mert saját tapasztalatom és a Védákból elsajátított tudás közvetett tapasztalatán keresztül lemondtam minden anyagi cselekedetről. Teljesen átadtam magam az Úr szolgálatának, de szerencsétlenségemre erős ragaszkodás ébredt bennem egy őzike iránt, olyannyira, hogy egyre inkább elhanyagoltam lelki kötelességemet. Az őz iránti mély vonzódásom miatt következő életemben egy őz testében kellett megszületnem.
5.12.15. vers: Hős királyom! Mivel valaha őszintén szolgáltam az Urat, még az őztestben is emlékeztem mindenre, ami előző életemben történt. Jól tudom, hogy előző életemben elbuktam, ezért mindig távol maradok a közönséges emberektől. Rossz, materialista társaságuktól tartva egyedül vándorlok, mások szeme elől elrejtőzve.
5.12.16. vers: Csupán azzal, hogy a nagy bhakták társaságát keresi, bárki tökéletes tudásra tehet szert, s a tudás kardjával darabokra vághatja az anyagi világbeli illuzórikus kapcsolatokat. A bhakták társaságában az ember a hallgatás és éneklés [śravaṇaṁ kīrtanam] folyamatával szolgálhatja az Urat. Így felébresztheti szunnyadó Kṛṣṇa-tudatát, s a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához ragaszkodva még ebben az életében hazatérhet, vissza Istenhez.