HU/SB 7.9: Prahlada megbékíti imáival az Úr Nrsimhadevát
7.9.1. vers: A nagy szent, Nārada Muni így folytatta: A félistenek, akiket az Úr Brahmā, az Úr Śiva és más nagy személyiségek vezettek, nem mertek az Úr elé lépni, mert az Úr végtelenül dühös volt.
7.9.2. vers: A jelen lévő félistenek, akik mindannyian féltek az Úr színe elé járulni, a szerencse istennőjét, Lakṣmījīt kérték meg, hogy lépjen előre. Az Úrnak ezt a csodálatos és rendkívüli formáját azonban még ő sem látta soha azelőtt, s így nem volt képes az Úr elé lépni.
7.9.3. vers: Ekkor az Úr Brahmā Prahlāda Mahārājához fordult, aki a közelében állt: Kedves fiam, az Úr Nṛsiṁhadeva nagyon dühös démonikus atyádra! Kérlek, menj, és engeszteld ki az Urat!
7.9.4. vers: Nārada Muni folytatta: Ó, király! Prahlāda Mahārāja, a nagy bhakta csak egy kisfiú volt, mégis engedelmeskedett az Úr Brahmā szavainak. Lassan elindult az Úr Nṛsiṁhadeva felé, majd a földre borult, hogy összetett kezekkel tiszteletteljes hódolatát ajánlja.
7.9.5. vers: Amikor az Úr Nṛsiṁhadeva látta, hogy a kisfiú, Prahlāda Mahārāja arccal a földre borulva fekszik lótuszlábának talpai előtt, bhaktája iránti szeretetében nagy eksztázis ragadta el. Felemelte Prahlādát, s a fejére tette lótuszkezét, mely mindig kész eloszlatni a félelmet minden bhaktájában.
7.9.6. vers: Amikor az Úr Nṛsiṁhadeva keze megérintette Prahlāda Mahārāja fejét, Prahlāda teljesen megszabadult minden anyagi szennyeződéstől és vágytól, mintha alaposan megtisztították volna. Azonnal a transzcendentális síkra emelkedett, és testén az eksztázis minden jele megmutatkozott. Szíve csordultig telt szeretettel, szeme könnyben úszott, és így képes volt az Úr lótuszlábát tökéletesen a szívébe zárni.
7.9.7. vers: Prahlāda Mahārāja elméjét és pillantását tökéletes figyelemmel, teljes transzban az Úr Nṛsiṁhadevára szögezte. Megingathatatlan elmével, nagy szeretettel, elcsukló hangon imádkozni kezdett az Úrhoz.
7.9.8. vers: Prahlāda Mahārāja így imádkozott: Hogyan tudnék én, aki asurák családjában jöttem a világra, illendő imákat zengeni, hogy elégedetté tegyem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét? Egészen mostanáig az Úr Brahmā vezette félistenek és a szentek közül senki sem tudott tökéletes szavai folyamával az Úr kedvébe járni, annak ellenére, hogy valamennyien kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, hiszen a jóság kötőerejében vannak. Mit mondhatnánk akkor rólam, aki semmire sem vagyok alkalmas?
7.9.9. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Lehet valakinek vagyona, előkelő családja, lehet szép, lemondott, művelt, lehetnek kiválóak az érzékei, rendelkezhet testi ragyogással, befolyással, fizikai erővel, lehet szorgalmas, értelmes, és lehet hatalma a misztikus yogában, de én azt hiszem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még ezek a tulajdonságok sem tudják elégedetté tenni. Pusztán az odaadó szolgálattal azonban bárki a kedvében járhat. Így tett Gajendra is, és az Úr elégedett volt vele.
7.9.10. vers: Ha egy brāhmaṇa rendelkezik mind a tizenkét brahminikus tulajdonsággal [amelyeket a Sanat-sujāta című könyv sorol fel], ám nem bhakta, s az Úr lótuszlábának ellensége, kétségtelenül alacsonyabb szinten áll, mint az a bhakta, aki annak ellenére, hogy kutyaevő, mindenét — az elméjét, a szavait, a cselekedeteit, a vagyonát és az életét — a Legfelsőbb Úr kezébe ajánlotta. Egy ilyen bhakta jobb, mint a brāhmaṇa, mert a bhakta az egész családját képes megtisztítani, míg az úgynevezett brāhmaṇa, aki a hamis tekintély pozíciójában tetszeleg, még saját maga sem tisztulhat meg.
7.9.11. vers: A Legfelsőbb Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig tökéletesen elégedett Magában, ezért ha valamit felajánlanak Neki, a felajánlás az Úr kegyéből a bhakta számára lesz áldás, hiszen az Úrnak nincs szüksége senki szolgálatára. Ezt azzal a példával illusztrálhatjuk, hogy ha valaki kifesti az arcát, a tükörben látszó arc is ki lesz festve.
7.9.12. vers: Ezért noha démonikus családban születtem, minden bizonnyal teljes igyekezettel fordulhatok imáimmal az Úrhoz, amennyire csak értelmem engedi. Akiket a tudatlanság arra kényszerített, hogy az anyagi világba jöjjenek, mind megtisztulhatnak az anyagi élettől, ha imákat mondanak az Úrhoz és hallanak dicsőségéről.
7.9.13. vers: Ó, Uram! A félistenek az Úr Brahmāval az élen valamennyien a Te őszinte szolgáid, aki transzcendentális vagy. Ők nem olyanok, mint mi [Prahlāda és apja, a démon Hiraṇyakaśipu]. Megjelenésed ebben a félelmetes formában nem más, mint saját örömödre végzett kedvtelésed. Egy ilyen inkarnáció eljövetelének az a célja, hogy megvédelmezze az univerzumot és segítse fejlődését.
7.9.14. vers: Uram, Nṛsiṁhadeva, kérlek, csillapítsd dühöd most, hogy atyámnak, a nagy démonnak, Hiraṇyakaśipunak vége! Még a szentek is örülnek, ha egy skorpió vagy egy kígyó elpusztul, s így e démonnak a halála az egész világot nagyon elégedetté tette. Most bíznak abban, hogy boldogok lesznek, és örökké emlékezni fognak áldásos inkarnációdra, hogy semmitől se féljenek.
7.9.15. vers: Ó, Uram, akit sohasem győz le senki! Nem félek vérengző szádtól és nyelvedtől, szemedtől, mely oly ragyogó, mint a nap, vagy fenyegető szemöldöködtől. Nem félek éles, hegyes fogaidtól, belekből álló füzéredtől, vérrel áztatott sörényedtől vagy felálló, ék alakú füleidtől. Nem félek rettenetes bömbölésedtől, mely messzire űzi az elefántokat, és karmaidtól sem, melyekkel ellenségeidet pusztítod el.
7.9.16. vers: Ó, leghatalmasabb, legyőzhetetlen Úr, aki oly kegyes vagy az elesett lelkekhez! Tetteim következtében démonok közé kerültem, s ezért életem az anyagi világban rettegéssel teli. Ó, mikor jön el az a pillanat, amikor lótuszlábad oltalmába hívsz, amely a végső cél, s megszabadít a feltételekhez kötött élettől?
7.9.17. vers: Ó, hatalmas, ó, Legfelsőbb Úr! Amiatt, hogy kellemes és kellemetlen körülményekkel találkozik, majd megválik tőlük, az ember a mennyei vagy a pokoli bolygókon végtelenül szánalmas helyzetbe kerül, mintha a bánat tüzében égne. Noha sok gyógyír van, amely kiszabadíthat a gyötrelmekkel teli életből, ezek az anyagi világban több szenvedést okoznak, mint a gyötrelmek maguk. Ezért azt gondolom, hogy az egyetlen orvosság az, ha Téged szolgálunk. Kegyesen taníts meg erre a szolgálatra!
7.9.18. vers: Ó, Uram, Nṛsiṁhadeva! Bhaktáid, a felszabadult lelkek [haṁsák] között transzcendentális szerető szolgálatodba merülve tökéletesen meg fogok szabadulni azoktól a szennyeződésektől, melyeket az anyagi természet három kötőerejével való kapcsolat okoz, és képes leszek majd dicsőségedet zengeni, Uram, aki olyan kedves vagy számomra. Az Úr Brahmā és tanítványi láncolata nyomdokait hűségesen követve énekelek majd dicsőségedről, s így kétségtelenül képes leszek majd átszelni a tudatlanság óceánját.
7.9.19. vers: Ó, Uram, Nṛsiṁhadeva, ó, Legfelsőbb! Testi életfelfogásuknak köszönhetően azok a megtestesült lelkek, akikkel nem törődsz, s akikről nem gondoskodsz, semmit sem tehetnek javulásuk érdekében. Bármilyen gyógyírt fogadnak el, az segíthet ugyan egy ideig rajtuk, de hatása mégis átmeneti csupán. Egy apa és egy anya nem képes megvédeni a gyermekét, az orvos és a gyógyszer nem tud segíteni a szenvedő betegen, és a hajó az óceánon nem tudja megmenteni a fuldoklót.
7.9.20. vers: Kedves Uram! Ebben az anyagi világban mindenki az anyagi természet kötőerőinek a hatása alatt áll, s a jóság, a szenvedély és a tudatlanság befolyásolja. A leghatalmasabb személyiségtől, az Úr Brahmātól kezdve a parányi hangyáig mindenki e kötőerők befolyása alatt cselekszik. Ebben az anyagi világban tehát mindenkit a Te energiád befolyásol. A cél, amiért dolgoznak, a hely, ahol dolgoznak, az idő, amikor dolgoznak, az ok, aminek köszönhetően dolgoznak, az élet célja, amit végsőnek tekintenek és a folyamat, amellyel el akarják érni ezt a célt — mind pusztán energiád megnyilvánulásai, sőt amiatt, hogy az energia és az energiaforrás azonosak, valamennyi a Te megnyilvánulásod.
7.9.21. vers: Ó, Uram, ó, legfelsőbb örökkévaló! Teljes részed kiterjesztésével, külső energiád közegén keresztül, melyet az idő hoz mozgásba, megteremtetted az élőlények finom testeit. Az elme az élőlényt így a számtalanféle vágy csapdájába ejti, melyeket a Védák karma-kāṇḍára [gyümölcsöző cselekedetekre] vonatkozó útmutatásainak követése és a tizenhat elem teljesíthet be. Ki az, aki képes lenne megszabadulni e béklyóktól, ha nem keres oltalmat lótuszlábadnál?
7.9.22. vers: Kedves Uram, ó, leghatalmasabb! Te teremtetted ezt a tizenhat alkotórészből álló anyagi világot, mégis transzcendentálisan anyagi kötőerőik fölött állsz. Teljes mértékben Te uralkodsz tehát ezen anyagi kötőerők fölött, melyek sohasem kerekedhetnek Föléd. Az idő elem így Téged képvisel. Uram, ó, Legfelsőbb, Téged senki sem győzhet le! Engem azonban az idő kereke összetör, ezért teljesen meghódolok Neked. Kérlek hát, fogadj lótuszlábad oltalmába!
7.9.23. vers: Kedves Uram! Az emberek általában a felsőbb bolygókra akarnak eljutni, hogy gazdagságban és élvezetekben legyen részük, s hosszú életet élhessenek, én azonban már láttam mindezt apám tettein keresztül. Amikor dühében gúnyosan nevetett a félisteneken, azok már akkor nyomban megsemmisültek, amikor látták, hogy felhúzza szemöldökét. Te azonban annak ellenére, hogy ilyen hatalmas volt, egy pillanat alatt legyőzted.
7.9.24. vers: Kedves Uram! Tökéletes tapasztalatra tettem szert, a világi gazdagságot, a misztikus erőt, a hosszú életet és a többi anyagi örömöt illetően, amelyeket az Úr Brahmātól a hangyáig minden élőlény élvez. Hatalmas időként Te valamennyit elpusztítod, ezért tapasztalataimnak köszönhetően nem vágyom egyikre sem. Kedves Uram, arra kérlek, segíts, hogy társulhassak tiszta bhaktáddal, s engedd, hogy őszinte szolgaként szolgáljam őt!
7.9.25. vers: Ebben az anyagi világban minden élőlény valamiféle eljövendő boldogságra vágyik, amely éppen olyan, mint egy délibáb a sivatagban. Hol van víz a sivatagban? Hol van boldogság ebben az anyagi világban? Mit ér ez a test? Csupán számtalan betegség melegágya. A filozófusoknak, tudósoknak és politikusoknak nevezett emberek nagyon jól tudják ezt, mégis az ideiglenes boldogság után sóvárognak. A boldogságot nagyon nehéz elérni, mivel azonban képtelenek uralkodni az érzékeiken, az anyagi világ állítólagos boldogsága után futnak, és sohasem jutnak el a helyes végkövetkeztetésig.
7.9.26. vers: Ó, Uram, ó, Legfelsőbb! Olyan családban születtem, amelyet teljesen átitat a szenvedély és tudatlanság pokoli anyagi kötőereje. Milyen helyzetben vagyok hát? S mit mondhatnánk indokolatlan kegyedről, amelyet még az Úr Brahmā, az Úr Śiva vagy a szerencse istennője, Lakṣmī sem nyert el soha? Lótuszkezed sohasem teszed az ő fejükre, az enyémre azonban rátetted.
7.9.27. vers: Uram! A közönséges élőlényekkel ellentétben Te nem teszel különbséget barátok és ellenségek vagy kedvező és kedvezőtlen között, mert Számodra nem létezik a magasabb rendű vagy hitványabb felfogása. Ám áldásaidat mégis szolgálatunk szintje szerint adod, ahogyan a kívánságteljesítő fa is az ember vágya szerint adja gyümölcsét, s nem tesz különbséget alacsonyabb vagy magasabb rendű között.
7.9.28. vers: Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfogadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?
7.9.29. vers: Uram, ó transzcendentális tulajdonságok határtalan tárháza, megölted apámat, Hiraṇyakaśiput, s megmentettél kardjától! Ádáz haragjában Hiraṇyakaśipu azt mondta: „Ha létezik rajtam kívül egy legfelsőbb irányító, akkor mentsen meg téged! Most a fejedet veszem!” Úgy hiszem hát, hogy amikor megmentettél engem és megölted őt, azért cselekedtél így, hogy bhaktád szavait igazold. Tettednek semmi más oka nincs.
7.9.30. vers: Kedves Uram! Egyedül Te nyilvánítod meg Magad mint az egész kozmikus megnyilvánulás, hiszen már a teremtés előtt léteztél, s létezni fogsz a megsemmisülés után is, és Te vagy a fenntartó a kezdet és a vég között. Mindezt külső energiád hajtja végre az anyagi természet három kötőerejének működésén és visszahatásain keresztül. Mindaz tehát, ami létezik — kívül és belül egyaránt —, egyedül Te vagy.
7.9.31. vers: Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Az egész kozmikus teremtést Te okozod, a kozmikus megnyilvánulás pedig energiád hatása. Noha az egész kozmosz egyedül Te vagy, mégis távol maradsz tőle. Az „enyém és tiéd” felfogás kétségtelenül egyfajta illúzió [māyā], hiszen minden Belőled árad, s így nem különbözik Tőled. A kozmikus megnyilvánulás tehát azonos Veled, s a megsemmisülést szintén Te okozod. A kapcsolatot közted és a kozmosz között a mag és a fa vagy a finom ok és a durva megnyilvánulás példája szemlélteti.
7.9.32. vers: Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! A megsemmisülés után a teremtő energia Benned marad fenn, aki félig becsukott szemmel aludni látszol. Valójában azonban nem úgy alszol, mint egy közönséges emberi lény, mert mindig transzcendentális vagy, túl az anyagi világ teremtésén, s örökké transzcendentális gyönyört érzel. Így maradsz meg Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként transzcendentális helyzetedben, s nem kerülsz kapcsolatba az anyagi dolgokkal. Noha aludni látszol, ez az alvás különbözik a tudatlanság álmától.
7.9.33. vers: Ez a kozmikus megnyilvánulás, az anyagi világ szintén a Te tested. Kāla-śaktiként ismert hatalmas energiád működésbe hozza az anyag összességét, és így megnyilvánul az anyagi természet három kötőereje. Felébredsz ágyadon, Śeṣán, Anantán, és köldöködből egy parányi transzcendentális mag jön létre. Ebből a magból nyilvánul meg a hatalmas univerzum lótuszvirága, pontosan úgy, ahogyan egy banjanfa nő ki egy aprócska magból.
7.9.34. vers: Ebből a hatalmas lótuszvirágból született meg Brahmā, de nem látott semmi mást, csak a lótuszt. Ezért azt gondolván, hogy Te kívül vagy, a vízbe merült, és száz esztendőn át próbálta megtalálni a lótusz forrását. Nem lelt azonban a nyomodra, mert amikor a mag gyümölcsöt hoz, az eredeti mag láthatatlan.
7.9.35. vers: Az Úr Brahmā, aki ātma-yoniként híres, mert anya nélkül született, elcsodálkozott. A lótuszvirágnál keresett hát menedéket, s amikor több száz évig végzett szigorú lemondásai után megtisztult, látta, hogy minden ok oka, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szétárad a testében és az érzékeiben, ahogyan az illat érzékelhető a földben, noha rendkívül finom elem.
7.9.36. vers: Az Úr Brahmā ekkor látta, hogy ezer és ezer arcod, lábad, fejed, kezed, combod, orrod, füled és szemed van. Csodálatos ruhát viseltél, s különféle ékességek és fegyverek díszítettek. Amikor megpillantott Téged az Úr Viṣṇu formájában, transzcendentális jellemzőiddel és testeddel, s látta, hogy lábad az alsó bolygórendszerektől terjed tova, transzcendentális gyönyört érzett.
7.9.37. vers: Drága Uram! Amikor Hayagrīvaként, lófejjel jelentél meg, elpusztítottad Madhu és Kaiṭabha démonokat, akiket a szenvedély és a tudatlanság kötőereje hatott át, s aztán átadtad a védikus tudást az Úr Brahmānak. Emiatt minden nagy szent elfogadja, hogy formáid transzcendentálisak, s nem szennyezik be őket az anyagi kötőerők.
7.9.38. vers: Különféle inkarnációidban megjelensz, Uram, mint emberi lény, állat, nagy szent, félisten, hal vagy teknős, s így fenntartod az egész teremtést a különböző bolygórendszerekben, valamint elpusztítod a démonikus elveket. Ó, Uram, az adott kornak megfelelően Te védelmezed a vallás elveit. A Kali-korban azonban nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként jelensz meg, ezért Triyugaként, a három yugában megjelenő Úrként ismernek.
7.9.39. vers: Ó, Vaikuṇṭha bolygók kedves Ura, a birodalomé, ahol nincs aggodalom! Elmém rendkívül bűnös és kéjes, mert néha az állítólagos boldogság, néha pedig az állítólagos szenvedés keríti hatalmába. Bánat és félelem tölti meg, s örökké egyre több pénz után sóvárog. Ezt a szennyes elmét a Rólad szóló történetek sohasem teszik elégedetté. Milyen bűnös és szerencsétlen vagyok! Ilyen körülmények között élve hogyan leszek képes tetteidről beszélni?
7.9.40. vers: Kedves Uram, ó, csalhatatlan! Úgy élek épp, mint az az ember, akinek sok felesége van, akik a maguk módján mind megpróbálják elcsábítani férjüket. A nyelv az ínycsiklandozó ételekhez vonzódik, a nemi szerv a szexuális élethez egy gyönyörű nővel, a tapintásérzék pedig ahhoz, hogy puha dolgokat érintsen meg. A gyomor, noha teli van, örökké még többet akar enni, a fül pedig nem akar Rólad hallani, csupán ostoba dalokhoz vonzódik. A szaglóérzéket valami más vonzza, a nyughatatlan szem az érzékkielégítés látványára vágyik, a cselekvő érzékeket pedig valahová máshová ragadja el a vonzalom. Ilyen kínzó helyzetben vagyok hát.
7.9.41. vers: Kedves Uram! Te mindig a halál folyójának túlsó partján állsz transzcendentálisan, mi azonban tetteink visszahatásai következtében ezen az oldalon szenvedünk. Beleestünk ebbe a folyóba, újra meg újra átéljük a születés és halál kínjait, s örökké förtelmes dolgokat eszünk. Kérlek, pillants most ránk — ne csak rám, hanem a többiekre is, akik szintén szenvednek —, és indokolatlan kegyedből könyörületesen szabadíts meg s védelmezz minket!
7.9.42. vers: Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki az egész univerzum eredeti lelki tanítómestere vagy! Miféle nehézséget jelenthetne az odaadó szolgálatodba merülő bűnös lelkek felszabadítása Számodra, aki az univerzum működését irányítod? Te vagy az egész szenvedő emberiség barátja, és a nagy személyiségeknek feltétlenül kegyesnek kell lenniük az ostobákhoz. Azt gondolom ezért, hogy indokolatlan kegyedben fogod részesíteni a hozzánk hasonlóakat, akik szolgálatodat végzik.
7.9.43. vers: Ó, legkiválóbb a nagy személyiségek között! Egyáltalán nem félek az anyagi léttől, mert bárhol vagyok, teljesen elmerülök a dicsőségedről és tetteidről szóló gondolatokban. Csupán az ostobák és gazemberek miatt aggódom, akik bonyolult terveket szőnek az anyagi boldogság elérése és családjuk, társadalmuk, országuk eltartása érdekében. Egyedül értük aggódom szeretetből.
7.9.44. vers: Drága Uram, Nṛsiṁhadeva! Látom, hogy sok szent van a világon, de csak saját felszabadulásuk érdekli őket. A nagy városokkal mit sem törődve a Himalájába vagy az erdőbe vonulnak, hogy némasági fogadalmat téve [mauna-vrata] meditáljanak. Nem gondolnak mások felszabadulására. Én azonban nem akarok egyedül felszabadulni, s magam mögött hagyni ezeket a szerencsétlen ostobákat és gazembereket. Tudom, hogy Kṛṣṇa-tudat nélkül, anélkül hogy elnyerné lótuszlábad menedékét, senki sem lehet boldog. Szeretném hát visszahozni őket lótuszlábad oltalmába!
7.9.45. vers: A nemi élet olyan, mint amikor két kezünket összedörzsöljük, hogy enyhítsük a viszketést. A gṛhamedhik, akik csak névleg gṛhasthák, s akik nem rendelkeznek lelki tudással, azt hiszik, hogy ez a viszketés jelenti a boldogság netovábbját, noha valójában csak a szenvedés forrása. A kṛpaṇák, azok az ostobák, akik épp az ellentétei a brāhmaṇáknak, sohasem lesznek elégedettek az örökös érzéki élvezet útján. Azoknak azonban, akik dhīrák, azaz józanok, s elviselik ezt a viszketést, nem kell kiállniuk az ostobák és gazemberek kínjait.
7.9.46. vers: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! A felszabadulás felé vezető úton haladók számára tíz folyamatot írnak elő: a némaság követését, amikor az ember nem szól senkihez, a különféle fogadalmak betartását, a védikus tudás elsajátítását, a lemondások végzését, a Védák és a többi védikus írás tanulmányozását, a varṇāśrama-dharma kötelességeinek végrehajtását, a śāstrák magyarázását, a magányos helyen élést, a mantrák halk éneklését és a transzba merülést. Azok, akik nem győzték le az érzékeiket, általában csak hivatásból és a kenyérkereset érdekében követik ezeket a folyamatokat, melyek a felszabaduláshoz vezetnek. Az ilyen emberek alaptalanul büszkék, ezért nem érhetnek el sikert ezekkel a folyamatokkal.
7.9.47. vers: A hiteles védikus tudás segítségével az ember láthatja, hogy az ok és az okozat formái a kozmikus megnyilvánulásban az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartoznak, mert a kozmikus megnyilvánulás az Ő energiája. Az ok és az okozat egyaránt az Úr energiája, ezért, ó, Uram, ahogyan a bölcs ember az okot és a hatást megfigyelve látja, hogyan hatja át a tűz a fát, úgy azok, akik odaadó szolgálatodba merülnek, megértik, hogy Te vagy mind az ok, mind az okozat.
7.9.48. vers: Ó, Legfelsőbb Úr, Te vagy a levegő, a föld, a tűz, az ég és a víz! Te vagy az érzékelés valamennyi tárgya, az életlevegők, az öt érzék, az elme, a tudat és a hamis ego. Valójában Te vagy minden, finom és durva egyaránt. Az anyagi elemek és mindaz, amit akár szavakkal, akár az elmével ki lehet fejezni, egyedül Te vagy.
7.9.49. vers: Sem az anyagi természet három kötőereje [a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa], sem a három kötőerőt irányító uralkodó istenségek, sem az öt durva elem, sem az elme, sem a félistenek, sem az emberi lények nem érthetnek meg Téged, Uram, mert mindegyikük arra kényszerül, hogy megszülessen és elpusztuljon. Ezt végiggondolva azok, akik a lelki élet fejlett szintjén állnak, hozzáláttak odaadó szolgálatodhoz. Az ilyen bölcsek mit sem törődnek a Védák tanulmányozásával — ehelyett inkább gyakorlati odaadó szolgálatot végeznek.
7.9.50. vers: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legkiválóbb azok között, akikhez imákkal fordulnak! Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom, mert anélkül hogy hatféle odaadó szolgálatot végezne Neked — azaz imákat mondana, felajánlaná cselekedeteinek minden eredményét, imádna Téged, Neked dolgozna, mindig emlékezne lótuszlábadra és hallana dicsőségedről —, senki sem érheti el azt, ami a paramahaṁsák célja.
7.9.51. vers: Nārada, a nagy szent így szólt: Prahlāda Mahārāja, az Úr bhaktája imáival, melyeket a transzcendens síkjáról ajánlott fel, megbékítette az Úr Nṛsiṁhadevát. Az Úr félretette dühét, s mivel végtelenül kedves volt Prahlādához, aki a földre borulva ajánlotta Neki hódolatát, így szólt:
7.9.52. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Prahlādám, ó, nemes lélek, az asurák családjának legkiválóbb tagja, szálljon rád minden jószerencse! Nagyon elégedett vagyok veled. Kedvemet lelem abban, hogy teljesítsem valamennyi élőlény vágyát, ezért kérj Tőlem bármilyen áldást, amit csak kívánsz!
7.9.53. vers: Kedves Prahlādám, élj hosszú életet! Az, aki nem okoz Nekem örömet, nem képes felismerni vagy megérteni Engem, de aki már látott Engem vagy a kedvemben járt, annak saját elégedettsége miatt többé nem kell bánkódnia.
7.9.54. vers: Kedves Prahlādám, milyen szerencsés vagy! Tudd meg Tőlem, hogy akik nagyon bölcsek és kiválóak, a különféle kapcsolatok hangulataiban igyekeznek örömet okozni Nekem, mert Én vagyok az egyetlen, aki képes arra, hogy mindenki vágyát teljesítse!
7.9.55. vers: Nārada Muni így szólt: Prahlāda Mahārāja volt a legkiválóbb az asurák családjában, akik örökké anyagi boldogságra vágynak. Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége azzal csábította, hogy az anyagi boldogság minden áldását megadja neki, tiszta Kṛṣṇa-tudata miatt Prahlāda nem akart elfogadni semmilyen anyagi áldást az érzékkielégítés érdekében.