HU/SB 5.25: Az Úr Ananta dicsősége
5.25.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Körülbelül kétszáznegyvenezer mérföldre a Pātāla bolygó alatt él az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy másik inkarnációja. Ő az Úr Viṣṇu kiterjedése, akit az Úr Anantának vagy az Úr Saṅkarṣaṇának neveznek. Helyzete mindig transzcendentális, mivel azonban az Úr Śiva, a tamo-guṇa, azaz a sötétség istensége imádja, néha tāmasīnak hívják. Az Úr Ananta a tudatlanság anyagi kötőerejének uralkodó Istensége és minden feltételekhez kötött lélek hamis egója. Amikor egy feltételekhez kötött élőlény azt gondolja, hogy „én vagyok az élvező és ez a világ arra van, hogy élvezzem”, ezt az életfelfogást Saṅkarṣaṇa hatására vallja. Az anyagi feltételekhez kötött lélek így azt gondolja, hogy ő a Legfelsőbb Úr.
5.25.2. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ez a hatalmas univerzum, ami az Úr Anantadeva sok ezer csuklyájának egyikén nyugszik, csupán egy fehér mustármagnak látszik, ami az Úr Ananta csuklyájához képest rendkívül parányi.
5.25.3. vers: A megsemmisítéskor, amikor az Úr Anantadeva el akarja pusztítani az egész teremtést, egy kicsit dühös lesz. Két szemöldöke közül megjelenik a háromszemű Rudra, aki egy háromágú szigonyt tart a kezében. Ez a Rudra, akit Saṅkarṣaṇaként ismernek, a tizenegy Rudra, vagyis az Úr Śiva inkarnációinak megtestesítője. Azért jelenik meg, hogy elpusztítsa az egész teremtést.
5.25.4. vers: Az Úr lótuszlábának rózsaszín, áttetsző körmei pontosan olyanok, mint a tükörsimára csiszolt, értékes drágakövek. Amikor a tiszta bhakták és a kígyók vezérei nagy odaadással hódolatukat ajánlják az Úr Saṅkarṣaṇának, meglátják saját gyönyörű arcuk visszatükröződését az Ő körmein, s ez nagy örömet okoz nekik. Arcukat, melynek szépsége oly boldoggá teszi a szemet, fülbevalók díszítik.
5.25.5. vers: Az Úr Ananta karjai elbűvölően hosszúak. Karkötők ékesítik gyönyörűen, és tökéletesen lelki. Színe fehér, ezért ezüst oszlopra hasonlít. Amikor a kígyókirályok gyönyörű hercegnői az Úr kedvező áldásaiban reménykedve karjait aguru péppel, szantálfa péppel és kuṅkumával dörzsölik be, testének érintése érzéki vágyakat ébreszt bennük. Az Úr megérti elméjüket, és kegyes mosollyal pillant a hercegnőkre, akik elszégyellik magukat, mert tudják, hogy az Úr ismeri vágyukat. Aztán gyönyörűen mosolyogva az Úr lótuszarcába néznek, melyet mámortól forgó, vörös szeme tesz gyönyörűvé, s melyet bhaktái iránt érzett szeretete miatt végtelen boldogságot áraszt.
5.25.6. vers: Az Úr Saṅkarṣaṇa a határtalan lelki tulajdonságok óceánja, ezért Anantadevának nevezik, s nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Az anyagi világ valamennyi élőlényének áldására saját hajlékán él, uralkodva dühén és türelmetlenségén.
5.25.7. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: A félistenek, a démonok, az uragák [a kígyószerű félistenek], a siddhák, a gandharvák, a vidyādharák és a sok nagy bölcs szünet nélkül az Urat dicsőítik imáikkal. Az Úr mámorosan néz, és szemei, melyek olyanok, mint a teljesen szirmukat bontott virágok, ide-oda mozognak. Az ajkairól áradó édes hangokkal nagy örömet okoz társainak, a félistenek vezetőinek. Kék színű ruhát és egy fél pár fülbevalót visel, és két gyönyörű, tökéletes formájú kezével egy ekét tart a hátán. Olyan fehér, mint a mennyei Indra király, és dereka körül aranyövet, nyaka körül pedig egy örökké friss, tulasī virágokból készült vaijayantī füzért visel. A tulasī virágok mézédes illatától megrészegült méhek kedvesen zümmögnek a füzér körül, ami ettől még gyönyörűbb lesz. Így élvezi az Úr fenséges kedvteléseit.
5.25.8. vers: Ha azok, akik nagyon komolyan vágynak arra, hogy megszabaduljanak az anyagi léttől, Anantadeva dicsőségéről egy olyan lelki tanítómester szájából hallanak, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, és ha mindig Saṅkarṣaṇán meditálnak, az Úr belép a szívükbe, elpusztítja a természet anyagi kötőerőinek minden szennyét, és darabokra vágja a szív kemény csomóját, amit időtlen idők óta az a vágy köt szorosra, hogy az élőlény a gyümölcsöző tetteken keresztül uralkodni akar az anyagi természet felett. Nārada Muni, az Úr Brahmā fia apja gyülekezetében örökké Anantadevát dicsőíti. Gyönyörű verseket énekel, melyeket ő maga ír, és dalát Tumburunak nevezett húros hangszere [vagy egy mennyei énekes] kíséri.
5.25.9. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége pillantásával felhatalmazza az anyagi természet kötőerőit arra, hogy a kozmikus teremtés, fenntartás és pusztítás okaiként működjenek. A Legfelsőbb Lélek határtalan és kezdet nélküli, és bár egyetlen, mégis sok formában nyilvánította meg Magát. Hogyan érthetné meg az emberi társadalom a Legfelsőbb tetteit?
5.25.10. vers: A finom és durva anyag ezen megnyilvánulása az Istenség Legfelsőbb Személyiségében létezik. Bhaktái iránti indokolatlan kegyéből különféle formákat nyilvánít meg, melyek mind transzcendentálisak. A Legfelsőbb Úr végtelenül nagylelkű, és minden misztikus képességgel rendelkezik. Különféle inkarnációkban jelenik meg, és bemutatja számtalan kedvtelését, hogy legyőzze bhaktái elméjét, és örömet okozzon szívüknek.
5.25.11. vers: Még a szenvedő vagy mélyre süllyedt ember is azonnal megtisztul, ha az Úr szent nevét énekli, miután hallotta azt egy hiteles lelki tanítómestertől. Még ha tréfából vagy véletlenül ejti ki az Úr nevét, akkor is megszabadul minden bűntől, mindazokkal együtt, akik hallják őt. Ki az hát, aki az anyagi világ börtönéből szabadulásra vágyva ne énekelné az Úr Śeṣa nevét? Ki másnál kereshetnénk menedéket?
5.25.12. vers: Mivel az Úr korlátlan, senki sem tudja felbecsülni hatalmát. Ez az egész univerzum, hatalmas hegyeivel, folyóival, óceánjaival, fáival és élőlényeivel úgy nyugszik sok ezer csuklyájának egyikén, mint egy atom. Ki lenne hát, aki még ha ezer és ezer nyelve is van, beszélni tudna dicsőségéről?
5.25.13. vers: A hatalmas Úr Anantadeva kiváló, dicső tulajdonságainak nincs határa. Ereje végtelen, és bár önellátó, Ő Maga tart fenn mindent. Az alsó bolygórendszerek alatt él, és könnyedén fenntartja az egész univerzumot.
5.25.14. vers: Kedves királyom! Teljes leírást adtam neked az anyagi világ teremtéséről a feltételekhez kötött lelkek gyümölcsöző tetteivel és vágyaival kapcsolatban, úgy, ahogyan azt a lelki tanítómesteremtől hallottam. A feltételekhez kötött lelkek, akik anyagi vágyakkal vannak teli, a különféle bolygórendszerekben különféle körülmények közé kerülnek. Így élnek ebben az anyagi teremtésben.
5.25.15. vers: Kedves királyom! Elmondtam neked, hogyan cselekszenek az emberek különféle vágyaiknak megfelelően, és ennek eredményeképpen hogyan kapnak különféle testeket a felsőbb és alsóbb bolygókon. Erről kérdeztél, s én elmagyaráztam neked mindazt, amit a hiteles tekintélyektől hallottam. Miről beszéljek ezután?