HU/SB 8.15: Bali Maharaja meghódítja a mennyei bolygókat
8.15.1-2. vers: Parīkṣit Mahārāja így kérdezett: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a tulajdonosa mindennek. Miért kért hát három lépés földet Bali Mahārājától, mint egy földönfutó, s miért fogta el mégis Bali Mahārāját, miután megkapta az ajándékot, amit kért? Nagyon szeretném megtudni, milyen titok rejlik ezek mögött az ellentmondások mögött!
8.15.3. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Amikor Bali Mahārāja elvesztette minden gazdagságát, s meghalt a csatában, Śukrācārya, Bhṛgu Muni leszármazottja életre keltette. Bali Mahārāja, a nagy lélek ezért Śukrācārya tanítványa lett. Nagy hittel kezdte szolgálni őt, s mindenét felajánlotta neki.
8.15.4. vers: Bhṛgu Muni brāhmaṇa-leszármazottjai nagyon elégedettek voltak Bali Mahārājával, aki arra vágyott, hogy meghódítsa Indra birodalmát. Ezért miután a szabályozó elvek szerint megtisztították és megfelelően megfürdették, elvégeztették vele a Viśvajitnak nevezett yajñát.
8.15.5. vers: Amikor gít [tisztított vajat] ajánlottak az áldozati tűzbe, a tűzből először egy mennyei szekér jelent meg, arannyal és selyemmel beborítva, majd olyan sárga paripák, mint Indra lovai, valamint egy lobogó, melyet az oroszlán jele díszített.
8.15.6. vers: Egy aranyozott íj, két tévedhetetlen nyílvesszőkkel teli tegez és egy mennyei páncél is megjelent. Nagyapja, Prahlāda Mahārāja egy soha el nem hervadó virágokból font füzért ajándékozott Bali Mahārājának, Śukrācārya pedig egy kagylókürtöt adott neki.
8.15.7. vers: Miután Bali Mahārāja a brāhmaṇák tanácsára elvégezte a különleges rituális szertartást, s kegyükből megkapta mindazt, amire a harchoz szüksége volt, körüljárta a brāhmaṇákat, és hódolatát ajánlotta nekik. Prahlāda Mahārāját szintén üdvözölte, s neki is felajánlotta hódolatát.
8.15.8-9. vers: Ekkor Bali Mahārāja, akit egy szép virágfüzér ékesített, harci szekerére szállt, melyet Śukrācārya adományozott neki. Felöltötte páncélját, magához vette íját, kardot ragadott, s felvett egy nyilakkal teli tegezt. Karját arany karkötők ékesítették, fülét zafír fülbevalók díszítették, s amikor harci szekerén helyet foglalt, úgy ragyogott, akár az imádandó tűz.
8.15.10-11. vers: Amikor katonái és a démonok vezetői, akik erőben, gazdagságban és szépségben egyaránt vetekedtek vele, mind összesereglettek, úgy tűnt, nyomban elnyelik az eget, és pillantásukkal felperzselik az égtájakat is. Bali Mahārāja hadrendbe állította a démon harcosokat, majd útnak indult Indra dúsgazdag fővárosa felé, s úgy látszott, megrengeti az egész világot.
8.15.12. vers: Indra király városa gyönyörű gyümölcsösökkel és kertekkel volt teli, akár a Nandana kert. Az örök életű fák ágai a földig hajoltak a virágok, levelek és gyümölcsök súlya alatt. A kerteket csiripelő madárpárok és döngicsélő méhek látogatták, s mindenhol mennyei hangulat uralkodott.
8.15.13. vers: A ligetekben, amelyek hattyúktól, darvaktól, cakravākáktól és kacsáktól hemzsegő lótusztavakkal voltak teli, gyönyörű nők játszadoztak a félistenek oltalmát élvezve.
8.15.14. vers: A várost árkok vették körül, tele Gangesz-vízzel, amelyet Ākāśa-gaṅgāként ismernek, s egy magas, tűzszínű fal övezte. A falon harci mellvédek sorakoztak.
8.15.15. vers: Az ajtók tömör aranylemezekből, a kapuk pedig a legkiválóbb márványból készültek, s közutak kötötték össze őket. Az egész várost Viśvakarmā építette.
8.15.16. vers: A város teli volt udvarokkal, széles utakkal, gyülekezeti csarnokokkal és nem kevesebb, mint százmillió repülővel. A keresztutak gyöngyökből, az ülőhelyek pedig gyémántból és korallból készültek.
8.15.17. vers: Az örök szépségű és örökifjú, tiszta ruhát viselő hölgyek úgy ragyogtak szerte a városban, mint lángoló tüzek. Mindannyian rendelkeztek a śyāmā tulajdonsággal.
8.15.18. vers: A város utcáin lengedező szellő a félistenek asszonyainak hajából kihullott virágok illatával volt terhes.
8.15.19. vers: Az utcákon, ahol az arany berakású ablakokból áradó aguru-füstölő fehér, illatos füstje gomolygott, apsarāk sétáltak.
8.15.20. vers: A várost gyöngyökkel díszített baldachinok árnyékolták be, a paloták kupoláin pedig gyöngyökből és aranyból készült zászlók lobogtak. Mindenhol pávák, galambok és méhek hangja zengett, a város fölött pedig repülők szálltak, teli szebbnél szebb nőkkel, akik szüntelenül énekelték áldásos dalaikat, melyek oly kellemesek a fülnek.
8.15.21. vers: A várost mṛdaṅgák, kagylókürtök, üstdobok, fuvolák és tisztán felhangolt húros hangszerek egymással harmonizáló hangja töltötte be. Szüntelenül folyt a tánc, s a gandharvák daloltak. Indrapurī teljes szépsége magát a megtestesült szépséget is legyőzte.
8.15.22. vers: A városba bűnös, irigy, más élőlényekkel szemben erőszakos, ravasz, alaptalanul büszke, kéjes vagy mohó ember nem tehette be a lábát. Az ott élők mind mentesek voltak ezektől a hibáktól.
8.15.23. vers: Bali Mahārāja, a tengernyi katona parancsnoka hadrendbe állította harcosait Indra birodalma körül, és minden irányból a városra támadt. Megfújta a kagylókürtöt, amit lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától kapott, rettegést keltve ezzel az Indra védelmét élvező nőkben.
8.15.24. vers: Indra király látta Bali Mahārāja fáradhatatlan erőfeszítését, és megértette szándékát. A többi félistennel együtt lelki tanítómesteréhez, Bṛhaspatihoz ment, s így szólt hozzá:
8.15.25. vers: Uram! Régi ellenségünkben, Bali Mahārājában most új lelkesedés ébredt, s olyan megdöbbentő erőre tett szert, hogy úgy hisszük, talán nem tudunk ellenállni neki.
8.15.26. vers: Bali hadrendjével senki sem tud szembeszállni. Most úgy tűnik, mintha a szájával fel akarná hörpinteni az egész univerzumot, nyelvével fel akarná nyalni a tíz irányt, és szemével minden irányban tüzet akarna gyújtani. Úgy jelent meg most, mint a saṁvartaka nevű pusztító tűz.
8.15.27. vers: Kegyesen áruld el, mi az oka Bali Mahārāja erejének, igyekezetének, hatalmának és győzelmének? Mitől ébredt benne ilyen lelkesedés?
8.15.28. vers: Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere így szólt: Ó, Indra! Tudom, hogyan lett ellenséged ilyen hatalmas. Bali Mahārāja, aki a tanítványuk, elégedetté tette Bhṛgu Muni leszármazottjait, a brāhmaṇákat, s ezért ilyen rendkívüli hatalommal áldották meg.
8.15.29. vers: Sem te, sem embereid nem tudják legyőzni a hatalmas Balit. Valójában az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül senki sem képes győzelmet aratni fölötte, mert a legfelsőbb lelki erő [a brahma-tejas] van a birtokában. Ahogy Yamarāja előtt, most előtte sem állhat meg senki.
8.15.30. vers: Ezért várjátok meg, míg fordul a kocka az ellenségeiteknél, s addig hagyjátok el mindannyian ezt a mennyei bolygót. Menjetek máshová, ahol nem láthatnak benneteket!
8.15.31. vers: Bali Mahārāja most a brāhmaṇáktól kapott áldásoknak köszönhetően rendkívül hatalmas, de amikor majd megsérti a brāhmaṇákat, barátaival és társaival egyetemben el fog pusztulni.
8.15.32. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Miután meghallgatták Bṛhaspati tanácsát, mely az ő érdekeiket szolgálta, a félistenek azonnal elfogadták szavait. Különféle formákat öltöttek, vágyaiknak megfelelően, majd elhagyták a mennyei birodalmat, és szétszéledtek, hogy a démonok észre sem vették őket.
8.15.33. vers: Amikor a félistenek eltűntek, Bali Mahārāja, Virocana fia belépett a mennyei birodalomba, ahonnan uralkodását kiterjesztette a három világra.
8.15.34. vers: Bhṛgu utódai, a brāhmaṇák nagyon elégedettek voltak tanítványukkal, aki meghódította az egész univerzumot, ezért most elvégeztettek vele száz aśvamedha áldozatot.
8.15.35. vers: Amikor Bali Mahārāja bemutatta ezeket az áldozatokat, minden égtájon, szerte a három világban nagy hírnevet szerzett magának, s úgy ragyogott helyzetében, mint a fénylő hold az égen.
8.15.36. vers: A brāhmaṇák kegyéből a nagy lélek, Bali Mahārāja, aki végtelenül elégedettnek érezte magát, mesés gazdagságra és bőségre tett szert, s élvezni kezdte birodalmát.