HU/SB 5.17: A Gangesz folyó alászállása: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address) |
||
| Line 5: | Line 5: | ||
<div style="clear:both;"></div> | <div style="clear:both;"></div> | ||
<div class="center"> | <div class="center"> | ||
'''<big>[[Vanisource:SB 5.17|Click here for English]]</big>''' | '''<big>[[Vanisource:SB 5.17: The Descent of the River Ganges|Click here for English]]</big>''' | ||
</div> | </div> | ||
---- | ---- | ||
Latest revision as of 21:17, 17 September 2020
5.17.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Az Úr Viṣṇu, minden áldozat élvezője Vāmanadevaként megjelent Bali Mahārāja arénájában. Bal lábának egy lépésével elérte az univerzum végét, és nagy lábujjának körmével átlyukasztotta annak burkát. Ezen a lyukon az Okozati-óceán tiszta vize a Gangesz folyóként befolyt az univerzumba. A Gangesz csodálatos rózsaszínű, mert vize az Úr lótuszlábát mosta, melyet piros por borít. Transzcendentális vizét megérintve minden élőlény azonnal megtisztíthatja elméjét az anyagi szennyeződéstől, ám a Gangesz ennek ellenére tiszta marad. Közvetlenül érinti az Úr lótuszlábát, mielőtt alászáll ebbe az univerzumba, ezért Viṣṇupadīnak is nevezik. Később más neveket is kapott, például Jāhnavī és Bhāgīrathī. Ezer korszak után a Gangesz vize leszállt Dhruvalokára, az univerzum legfelsőbb bolygójára, ezért Dhruvalokát minden művelt bölcs és tudós Viṣṇupadának hívja [„ami az Úr Viṣṇu lótuszlábán helyezkedik el”].
5.17.2. vers: Dhruva Mahārāját, Uttānapāda Mahārāja híres fiát a Legfelsőbb Úr legemelkedettebb bhaktájaként ismerik, mert nagy elszántsággal végezte az odaadó szolgálatot. Dhruva Mahārāja tudja, hogy a szent Gangesz vize az Úr Viṣṇu lótuszlábát mossa, ezért bolygóján mind a mai napig nagy odaadással önti ezt a vizet a fejére. Végtelen szeretettel állandóan Kṛṣṇára gondol szíve mélyén, ezért örökké eksztatikus izgalomban él. Résnyire nyitott szemébe könnyek szöknek, és egész testét elborítják az eksztázis jelei.
5.17.3. vers: A hét nagy bölcs [Marīci, Vasiṣṭha, Atri és mások] a Dhruvaloka alatt található bolygókon élnek, és mivel nagyon jól ismerik a Gangesz vizének hatását, a mai napig a fejükön lévő hajcsomón tartják ezt a vizet. Arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy ez jelenti a végső gazdagságot, minden lemondás tökéletességét, és ez a legkiválóbb út a transzcendentális élet folytatásához. Szakadatlan odaadó szolgálatot végeznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ezért nem törődnek semmilyen más áldásos folyamattal, még a vallással, az anyagi gyarapodással, az érzékkielégítéssel és a Legfelsőbbe olvadással sem. Ahogyan a jñānīk azt gondolják, hogy a végső igazságot az jelenti, ha az Úr létébe merülnek, ez a hét kiemelkedő személyiség az odaadó szolgálatot tekinti az élet tökéletességének.
5.17.4. vers: Miután a Gangesz vize megtisztította a Dhruvaloka [a Sarkcsillag] közelében lévő hét bolygót, mennyei repülőgépek milliárdjai szállítják tovább az űrben a félistenek útjain. Aztán elárasztja a Holdat [Candralokát], és végül eléri az Úr Brahmā hajlékát a Meru-hegy tetején.
5.17.5. vers: A Gangesz a Meru-hegy tetején négy ágra oszlik, amelyek mind más irányba folynak tovább [keletre, nyugatra, északra és délre]. Nevük Sītā, Alakanandā, Cakṣu és Bhadrā, s mindegyik az óceánba ömlik.
5.17.6. vers: A Gangesz Sītā nevű ága keresztülfolyik a Meru-hegy tetején álló Brahmapurīn, és onnan lefelé folyik tovább a Kesarācala hegység közeli csúcsaira, amelyek majdnem olyan magasak, mint maga a Meru-hegy. Ezek a hegyek olyanok, mint sok-sok rost a Meru-hegy körül. A Kesarācala hegységből a Gangesz a Gandhamādana-hegy csúcsára, onnan pedig Bhadrāśva-varṣa földjére folyik, míg végül nyugaton eléri a sós vizű óceánt.
5.17.7. vers: A Gangesz Cakṣu elnevezésű ága a Mālyavān-hegy csúcsára folyik, ahonnan Ketumāla-varṣa földje felé tart. Akadálytalanul hömpölyög keresztül Ketumāla-varṣán, majd nyugaton szintén a sós vizű óceánba ömlik.
5.17.8. vers: A Gangesz Bhadrā ága a Meru-hegy északi oldalán folyik le. Vize a Kumuda-hegy, a Nīla-hegy, a Śveta-hegy és a Śṛṅgavān-hegy csúcsait mossa egymás után. Azután eléri Kuru tartományt, és miután keresztülfolyik e földön, északon a sós vizű óceánba torkollik.
5.17.9. vers: A Gangesz Alakanandā nevű ága Brahmapurī [Brahma-sadana] déli oldalán folyik le. Miután keresztülhalad a különféle területek hegytetőin, hatalmas erővel zúdul a Hemakūṭa és a Himakūṭa hegyek csúcsaira. Miután elönti e hegyek csúcsait, lefolyik a Bhārata-varṣa nevű földterületre, amit szintén eláraszt vizével, majd délen a sós vizű óceánba ömlik. Akik eljönnek, hogy megfürödjenek ebben a folyóban, nagyon szerencsések: minden lépésükkel könnyedén szert tehetnek az olyan nagy áldozatok eredményeire, mint amilyen a Rājasūya és az Aśvamedha yajña.
5.17.10. vers: Sok más kisebb és nagyobb folyó folyik alá a Meru-hegyről. Olyanok mind, mint a hegy leányai, és sok száz mellékfolyóra ágazva folynak keresztül a különféle földrészeken.
5.17.11. vers: A kilenc varṣa közül a Bhārata-varṣa nevű földrészt tekintik a gyümölcsöző cselekedetek földjének. A művelt tudósok és szentek szerint a másik nyolc varṣa a nagyon kiemelkedő, jámbor emberek számára van. Ők, miután visszatérnek a mennyei bolygókról, e nyolc földi varṣán élvezik jámbor cselekedeteik még meglévő gyümölcseit.
5.17.12. vers: E nyolc varṣában vagy földrészen az emberi lények földi időszámítás szerint tízezer évig élnek, és majdnem olyanok, mint a félistenek. Testük tízezer elefánt erejével bír, és olyan súlyos, mint a villámcsapás. Ifjúkorukban nagyon boldogok, s a férfiak és nők hosszú ideig élvezhetik nagy örömmel a szexuális kapcsolatot. Az évekig tartó érzéki örömök után, amikor már csupán egy év van hátra az életükből, a feleség méhében megfogan egy gyermek. E mennyei vidékek lakóinak éppen olyan gyönyör élvezetében van részük, mint azoknak az embereknek, akik a Tretā-yugában éltek.
5.17.13. vers: E földterületek mindegyikén rengeteg kert van, melyek az évszaknak megfelelően virágokkal és gyümölcsökkel vannak teli, és amelyekben szépen díszített remetelakok sorakoznak. A földrészek határait jelölő nagy hegyek völgyeiben hatalmas, tiszta vizű tavak csillognak, melyeket frissen nőtt lótuszvirágok borítanak be. Itt élnek a lótuszvirágok illatától felajzott vízimadarak, hattyúk, kacsák, vízi csirkék és darvak, és a levegőt a méhek elbűvölő hangja tölti be. E földek lakói a félistenek kiemelkedő vezérei. A tóparti kertekben élvezik az életet, és szolgáik csak a szavukat lesik. E kellemes környezetben a félistenek feleségei játékosan mosolyognak férjeikre, és kéjes vágyakkal pillantanak rájuk. Szolgáik örökké szantálpéppel hűsítik a félisteneket és feleségeiket, és virágfüzéreket helyeznek a nyakukba. Ilyen élvezetben van részük a nyolc mennyei varṣa lakóinak a másik nem cselekedeteihez vonzódva.
5.17.14. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa, hogy kegyében részesítse bhaktáit a kilenc földrész mindegyikén, kiterjed négy elsődleges formájába mint Vāsudeva, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna és Aniruddha. Ily módon mindig bhaktái közelében marad, hogy elfogadja szolgálatukat.
5.17.15. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Ilāvṛta-varṣa nevű földrészen az egyetlen férfi az Úr Śiva, a leghatalmasabb félisten. Durgā istennő, az Úr Śiva felesége nem szereti, ha férfi lép e földre, és ha bármelyik ostoba férfi erre vetemedik, azonnal nővé változtatja. Erről azonban majd később beszélek neked [a Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekében].
5.17.16. vers: Ilāvṛta-varṣán az Úr Śivát Durgā istennő tízmilliárd szolgálóleánya veszi körül és látja el. A Legfelsőbb Úr négyszeres kiterjedése Vāsudeva, Pradyumna, Aniruddha és Saṅkarṣaṇa. Saṅkarṣaṇa, a negyedik kiterjedés kétségtelenül transzcendentális, de mivel pusztító tettei az anyagi világban a tudatlanság kötőerejébe tartoznak, tāmasīként, az Úr olyan formájaként ismerik, akit a tudatlanság kötőereje jellemez. Az Úr Śiva tudja, hogy létének eredeti oka Saṅkarṣaṇa, ezért transzba merülve, a következő mantra éneklésével szünet nélkül rajta meditál.
5.17.17. vers: A leghatalmasabb Úr Śiva így szól: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom kiterjedésednek, az Úr Saṅkarṣaṇának! Te vagy minden transzcendentális tulajdonság tárháza, és bár korlátlan vagy, az abhakták számára megnyilvánulatlan maradsz.
5.17.18. vers: Ó, Uram! Te vagy az egyetlen imádandó személy, mert Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden fenség tárháza. Biztonságos lótuszlábad az egyetlen oltalom bhaktáid számára, akiket elégedetté teszel, amikor különféle formákban nyilvánulsz meg. Ó, Uram! Te kiszabadítod híveidet az anyagi lét karmai közül, ám az abhaktákat a Te akaratodból továbbra is lekötik az anyagi létezés kötelei. Kérlek, fogadj el örök szolgádként!
5.17.19. vers: Mi nem tudjuk legyőzni dühünk késztetését, ezért amikor anyagi dolgokra nézünk, nem tudjuk elkerülni, hogy vonzódjunk hozzájuk vagy irtózzunk tőlük. A Legfelsőbb Urat azonban sohasem befolyásolják az efféle dolgok. Noha rápillant az anyagi világra, hogy megteremtse, fenntartsa és elpusztítsa, ez sohasem hat Rá, a legkisebb mértékben sem. Aki tehát le akarja győzni az érzékek erejét, annak az Úr lótuszlábánál kell menedéket keresnie, s akkor győzedelmes lesz.
5.17.20. vers: Akiknek látása tisztátalan, azok a Legfelsőbb Úr szemét olyannak látják, mint azét az emberét, aki válogatás nélkül mindenféle részegítő italt iszik. Az ilyen oktalan emberek zavarodottságukban dühösek lesznek a Legfelsőbb Úrra, és haragjuk miatt Maga az Úr is dühösnek és nagyon félelmetesnek tűnik. Ez azonban csak illúzió. Amikor a kígyódémon feleségeit izgatottá tette az Úr lótuszlábának érintése, szégyenlősségükben képtelenek voltak folytatni az imádatát. Az Urat azonban nem ajzotta fel érintésük, hiszen Ő minden körülmények között kiegyensúlyozott. Ki ne imádná hát az Istenség Legfelsőbb Személyiségét?
5.17.21. vers: Az Úr Śiva folytatta: Az Urat minden nagy bölcs a teremtés, fenntartás és pusztítás forrásának tekinti, noha valójában Ő nem áll kapcsolatban ezekkel a tettekkel. Éppen ezért Őt korlátlannak nevezik. Bár Śeṣa inkarnációjában csuklyáin tartja az univerzumok mindegyikét, nem érzi őket nehezebbnek egy mustármagnál. Hol van hát olyan tökéletességre vágyó ember, aki ne imádná az Urat?
5.17.22-23. vers: Ebből az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből jelenik meg az Úr Brahmā, akinek teste az anyagi energia összessége, ami az anyagi természet szenvedély kötőereje által uralt intelligencia tárháza. Az Úr Brahmātól születtem én a hamis ego képviselőjeként, Rudraként. Saját erőmből én teremtem meg az összes többi félistent, az öt elemet és az érzékeket. Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádom, aki hatalmasabb mindannyiunknál, és akinek minden félisten, az anyagi elemek és az érzékek, sőt még az Úr Brahmā és én magam is az irányítása alatt állunk, mint a kötéllel megkötözött madarak. Csakis az Úr kegyéből tudjuk megteremteni, fenntartani és megsemmisíteni az anyagi világot. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neki, a Legfelsőbb Lénynek!
5.17.24. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének illuzórikus energiája mindannyiunkat, feltételekhez kötött lelkeket ehhez az anyagi világhoz köt. Az Ő kegye nélkül ezért a hozzánk hasonló emberek nem értik meg, hogyan lehet kiszabadulni az illuzórikus energiából. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az Úrnak, a teremtés és megsemmisülés okának!